Ezúttal ott voltunk fejben is, háromgólos siker Andorra ellen

EURÓPAI VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐK
I-CSOPORT
ANDORRA–MAGYARORSZÁG 1–4 (0–1)
Andorra La Vella, Nemzeti Stadion, 300 néző. Vezette: Thórarinsson (izlandi)
ANDORRA: Josep Gómes – M. San Nicolás (Rubio, 62.), Llovera, Emili García, Alavedra (Rebés, 77.) – Alex Martínez (Cristian Martínez, 62.), Marcio Vieira (Pujol, 77.), Vales, Cervós – R. Fernández (Aaron Sánchez, 82.), Aláez. Szövetségi kapitány: Koldo Álvarez
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Fiola, Lang, Szalai A. – Lovrencsics G. (Varga K., 83.), Kleinheisler (Nego, 83.), Nagy Á. (Sigér D., 61.), Kalmár Zs. (Gazdag, 29.), Hangya – Nikolics (Varga R., 61.), Szalai Á. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Pujol (90+3. – 11-esből), ill. Fiola (45+2.), Gazdag (51.), Kleinheisler (58.), Nego (90.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A napsütéses időjárás, a Pireneusok vonulatai között megbúvó aprócska országba beköszöntő tavaszias idő és a hazai szurkolók kellemes emlékei mind ideális körülményt biztosítottak volna ahhoz, hogy Andorra fővárosának széles sétálóutcájához hasonlóan a Nemzeti Stadion környékén is pezsegjen az élet szerda este. Fájdalom, a vírushelyzet miatti szigorítások mindössze 370 drukker belépését engedélyezték a magyar válogatott elleni világbajnoki selejtezőre – a legkitartóbb helyi drukkerek pedig meg is jelentek a kapu mögötti lelátókon.

„A futball népszerű az országban, a háromezer igazolt versenyző magas számnak számít, ám az első helyen osztoznia kell a kosárlabdával és a síeléssel – mondta a szerda esti találkozó előtt Félix Álvarez, az Andorrai Labdarúgó-szövetség elnöke a Nemzeti Sport megkeresésére. – Ami a labdarúgást illeti, az első osztály színvonala sokat javult, a körülmények is egyre inkább közelítenek a profizmushoz. A válogatott is népszerű, bár nem könnyű fenntartani a szurkolók érdeklődését, mert ez nem az a csapat, amelyik szállítja a győzelmeket.”

A nemzeti csapat népszerűsége 2017 júniusában hirtelen az egekbe szökött, az utóbbi hetekben sokat emlegetett Andorra–Magyarország találkozó (1–0) mindkét csapat szurkolóiban mély nyomot hagyott.

„Akkor még nem én voltam a labdarúgó-szövetség elnöke, a lelátóról figyeltem a történelmi győzelmet – folytatta a sportvezető. – Nagyon sokat szenvedtünk a kilencven perc alatt, ám a lefújást követően varázslatos pillanatokat éltünk át, az összes szurkoló együtt ünnepelt. A kétezernégyes Macedónia elleni győzelem mellett az volt futballtörténelmünk legnagyobb sikere. Nagyon érzelemdús este volt, de be kell vallanom, hogy most, a szövetség elnökeként tudatosult csak bennem igazán, mekkora bravúr volt legyőzni azt a válogatottat, amely egy évvel korábban az Európa-bajnokságon szerepelt.”

A múltidézésnek az andorrai lapok is szorítottak helyet a találkozó napján, már csak azért is, hogy némileg ellensúlyozzák a válogatott felett gyülekező sötét felhőket. Egyfelől a múlt vasárnapi, Lengyelország elleni vb-selejtezőről (0–3) hazatérő küldöttségből öten is pozitív Covid-mintát adtak – egyikük sem labdarúgó volt –, másfelől az öltözői hangulatnak nem használt, hogy Koldo Álvarez szövetségi kapitány Varsóban nem az első számú kapust, Josep Gómest, hanem 19 esztendős fiát, Iker Álvarezt tette a csapatba…

Magyarország ellen aztán ismét a rutinra szavazott a szakvezető, míg a magyar kispadról irányító Marco Rossi szinte teljesen kicserélte a múlt vasárnapi, San Marino elleni kezdőcsapatot. A stadionhoz másfél órával a kezdő sípszó előtt érkező magyar nemzeti csapat kezdő tizenegye nyolc helyen megegyezett a múlt csütörtöki, Lengyelország elleni együttessel, azzal pedig valamennyi futballista tisztában volt, a keserű emlékek miatt ezúttal az egyébként rendkívül fontos három pontnál is nagyobb a tét.

Az első negyedórában úgy tűnt, ez kissé megzavarta a mieinket: előbb Szalai Attila ajándékozta meg az ellenfelet egy szöglettel, majd egy hazaadás után Dibusz Dénes hozta a frászt a társaira. Ezt követően Lovrencsics Gergő beadása szállt a kapu mögé, és miközben az első kapura tartó labdát az andorraiak könyvelhették el, a hazai kapusnak egyszer sem kellett védenie az első negyedórában.

Az agresszív letámadás, a kemény stílus szemmel láthatóan nem ízlett a magyar csapatnak, igaz, ha labdavesztés után visszatámadott, jó hatásfokkal szerezte meg a labdát. Amikor Kalmár Zsolt szöglete érintés nélkül szállt át a hosszú oldalra, majd gurult ki az alapvonalon, kezdett aggasztóvá válni a helyzet, az első félidő közepén pedig tovább sokasodtak a gondok, ugyanis éppen a DAC középpályása rogyott a földre, majd fájdalmában a műfüvet csapkodta – a térdkötéssel a lábán lebicegő középpályás nem tudta folytatni a játékot, helyére Gazdag Dániel érkezett.

A játék viszont sehogy sem akart egyenesbe jönni, a 30. percben Fiola Attila hibájából nyílt meg a védelem jobb oldala, ám előbb a hazaiak lövését sikerült blokkolni, majd a kapu elé érkező beadásnál a játékvezető megkönyörült a magyar csapaton.

Ne szépítsük, az első félidő nagy részében csak kereste a ritmust a csapat, a mieinket olykor hátulról érkező becsúszásokkal, máskor könyökösökkel megállító andorraiak ellen nemhogy a helyzet kialakítása, még az ellenfél kapujához vezető út megtalálása is nehézséget okozott. Aztán amikor már a lelátón azon kezdtünk keseregni, hogy az első félidő kapura tartó magyar kísérlet nélkül ketyeg le, a játékrész hosszabbításában Fiola Attila a semmiből vezetést szerzett.

GÓLVIDEÓ ITT!

Mint egy falat kenyér, úgy kellett ez a gól a kínkeserves félidő végén.

„Gyerünk, ott folytatod, ahol abbahagytad!” – tüzelte a többieket a második játékrész előtti gyors bemelegítésnél Szalai Attila, és a 49. percben Lovrencsics Gergő beadása után kevés hiányzott a szemlátomást nyugodtabban adogató magyar együttes második góljához, ám Gazdag Dániel fejese célt tévesztett. Néhány perccel később viszont Nikolics Nemanja újabb remek középre emelése után már pontosan célzott a Honvéd középpályása, és amennyire keservesnek tűnt a helyzet az első félidőben, annyira nehéz volt elképzelni, hogy innen még legyen visszaút a hazaiaknak.

Nagy Ádám az első félidőtől kezdve egyre gyakrabban lépett vissza a védelem elé, ennek köszönhetően sokkal magabiztosabbá vált a labdakihozatal, és amikor a másik középpályás, a higgadtan futballozó Kleinheisler László is betalált, végleg eldőlt a párharc.

GÓLVIDEÓ ITT!

A sokáig vért izzadó magyar együttes átvészelte a kritikus időszakot, negyedóra alatt elvarrta a szálakat, s utána nem engedte visszakapaszkodni az egyre jobban elfáradó ellenfelet – sőt, Varga Roland szabadrúgása és a harmadik gól szerzőjének tekerése után tovább nőhetett volna a különbség.

A legvégén a csereként beállt Loic Nego közelről talált a kapuba, majd a ráadásban a veterán Marc Pujol szépített, büntetőből.

VIDEÓN A NEGYEDIK MAGYAR GÓL ITT!

Amikor kellett, összeszorított foggal küzdött, amikor kellett, okosan futballozott az együttes, s ha a négy évvel ezelőtti kínos emlékű vereséget nem is lehet semmissé tenni, a célját elérte a válogatott, s bizonyította, hogy ez már egy másik csapat, amely nem lép kétszer ugyanabba a folyóba.

Ennek köszönhetően ezúttal a helyiek örömünnepe helyett magyar pacsikkal ért véget a találkozó, a Marco Rossi irányította válogatott immár kilenc tétmeccs óta veretlen, és három kört követően 7 ponttal áll világbajnoki selejtezőcsoportjában.

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A csoport többi mérkőzésén
Anglia–Lengyelország 2–1 (H. Kane 19. – 11-esből, Maguire 85., ill. Moder 58.)
San Marino–Albánia 0–2 (Manaj 63., Uzuni 85.)

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Babják Bence, Kocsmár-Tóth István (szöveg), Árvai Károly (fotó)