Válogatott: amikor 50 éve ezen a napon döntetlent játszottunk a franciákkal

Magyarországot Norvégiával, Franciaországgal és Bulgáriával sorsolták egy csoportba az 1972-es labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőn. A norvégokon túl voltunk egy idegenbeli 3–1-es győzelemmel, 1971. április 24-én a franciák következtek. A felkészülés elég hektikusra sikerült. Válogatottunk Budapest néven március 23-án Rotterdamban 3–1-es vereséget szenvedett az 1970-es BEK- és világkupagyőztes Feyenoordtól, a találkozót követően ismét előkerült, hogy a magyar futball korszerűtlen. Ám április 4-én Hoffer József együttese a Práter Stadionban 2–0-ra legyőzte az osztrákokat, nem is akármilyen játékkal.

A szövetségi kapitány a Marseille-ben a csehszlovákoktól elszenvedett 4:1-es vereség után vette át a válogatott irányítását, megfiatalította a csapatot, ugyanakkor rájött, hogy nem nélkülözheti a rutinos futballistákat, ezért egyre több régi motoros tért vissza. A marseille-i válogatottból az osztrákok ellen hatan (Mészöly Kálmán, Noskó Ernő, Kocsis Lajos, Fazekas László, Bene Ferenc, Zámbó Sándor) léptek pályára, s az 1969 júniusában a dánok ellen sérülést szenvedő Albert Flórián is visszatérhetett a legjobbak közé. Egyöntetű volt a vélemény, hogy Rotterdamhoz képest nem lehetett ráismerni a magyar csapatra. A két gólt szerző Bene remekül futballozott, „35 m-ről lőtt gólja bravúros teljesítmény volt” , rajta kívül Zámbó, Vidáts Csaba és Rothermel Ádám is kitűnt, Albert  „nem játszott jobban a közepesnél, de visszatérése jó hatással volt csapattársaira”. Hoffer kifejtette, lélektanilag fontos a siker, de nem szabad túlértékelni. A találkozót látta Georges Boulogne – aki Albert játékát is nagyra értékelte –, a franciák kapitánya, aki úgy vélte, noha nem a legjobb magyar csapatot látta, „a magyarok sohasem fognak elfelejteni futballozni”. Boulogne-t is meglepte a mieink játéka, mert a rotterdami vereséget látva nem nyilatkozott rólunk hízelgően. A találkozót megnézte a brazil szövetség elnöke, Joao Havelange is, aki Zámbóról ezt mondta:  „Kitűnő játékos, mindenütt ott van, ahol lennie kell, veszélyes kapura és a védőknek is segít.”

A sérült Mészöly nélkül felálló válogatott április 21-én a Népstadionban Bene hat góljával 14–2-re verte meg Budapest ifjúsági válogatottját. A franciák is készültek, annak ellenére, hogy Boulogne tartott a magyaroktól, játékosairól kijelentette: „Bízom abban, hogy becsülettel helytállnak, és nem kell lehajtott fejjel hazatérnünk Budapestről!” A vendégek különösen a két belső csatár, Hervé Revelli és Fleury Di Nallo játékában bíztak, utóbbinak jó emlékei voltak a magyarokkal kapcsolatban, mert első válogatott találkozóján, 1962. november 11-én Párizsban a 3:2-es hazai vereség alkalmával mindkét francia gólt ő szerezte. Revelliről pedig ezt mondta Kubala László:  „Bármelyik európai profi csapatba bejátszhatná magát.”

A magyar közvélemény biztos hazai győzelmet várt, a sporthivatal agitációs és propagandaosztálya közvélemény-kutatást rendezett a győztes osztrák–magyar után és a magyar–francia előtt. Eszerint a megkérdezettek 92 százaléka elégedett volt a bécsi eredménnyel. Nagyobb volt a szórás a játék színvonalának megítélésében: hét százalék jónak, 42 százalék közepesnek, 40 megfelelőnek, míg 11 gyengének minősítette. Igen, akkoriban egy idegenbeli 2–0-s győzelem sem volt elegendő, hogy ne fanyalogjanak… Abban viszont majd' mindenki (91 százalék) egyetértett, hogy megverjük a franciákat. Hoffer is esélyesebbnek tartotta együttesünket, a Népsport perdig:  „A csapatnak okosan, lelkesen kell harcolnia és az adódó lehetőségeket ki kell használnia!” A francia kapitány, Georges Boulogne nehéz mérkőzésre számított, kijelentette, „az esetleges vereséget azonban nem fogom katasztrófának tekinteni”. A francia sajtó, ha nem is tartotta katasztrófának, mindenesetre sajnálta, hogy a Nimes futballistáját, Michel Mézyt Bou­logne-nak ki kellett hagynia a kezdők közül, pedig nélküle „aligha születik francia siker”. A sérült Mézy is el volt keseredve:  „Még gondolni is rossz arra, hogy kívülről kell néznem a játékot. Félek a magyaroktól…” Di Nallo optimistább volt: „Döntetlent remélek.”

A magyar válogatottat szálláshelyén, a svábhegyi Vörös Csillag szállóban meglátogatta Terpitkó András, az MLSZ elnöke, továbbá az MTS első embere, Beckl Sándor és helyettese, Szatmári István. Terpitkó Albertnek ezt mondta:  „Aztán nem kell mindent a második félidőre bízni. Elejétől végig küzdeni kell!” Majd Benéhez fordulva így szólt: „Azért sem haragszom meg, Ferike, ha három gólt rúg!” Ehhez tudni kell, hogy Terpitkó Bécsben kijelentette, Bene két gólt szerez, s a csatár úgy is tett. Beckl Sándor nem rejtette véka alá: „Nagyon bízom, hogy a fiúk becsülettel küzdenek majd és megnyerik ezt a számunkra oly fontos mérkőzést.”

De miért is volt fontos nekünk ez a mérkőzés? Hoffer József a marseille-i csapás után lett szövetségi kapitány, a franciák elleni volt az első hazai tétmérkőzése. A Népsport szerint   „a küszöbönálló találkozó ugyanis – úgy jó, ha már most kimondjuk – alighanem döntő fontosságú lesz az Eb-ben való továbbjutás szempontjából (…) Bárhogyan is lesz, játékot várunk a magyar válogatottól. Önfeledt, jókedvű, de azért mégis fegyelmezett, férfias helytállást! (…) Labdarúgósportunk a marseille-i kudarc óta készül a csorba kiköszörülésére, a szövetségi kapitány által legjobbnak és legszorgalmasabbnak ítéltek pedig többek között erre a találkozóra.”

Az 1–1-re végződő mérkőzés után az állt a Népsport címlapján: „A magyar csapat nagy akarattal küzdött, sokkal többet támadott és közelebb állt a győzelemhez.”  Felváltva voltak helyzetek, Hoffer a szünetben ezt mondta labdarúgóinak: „Meg tudják nyerni ezt a mérkőzést, ezzel a tudattal kell kimenniük. Nagyon jó ez a francia válogatott, rengeteget mozognak, jól kezelik a labdát… Nagyon nehéz második félidő előtt állunk.”  A franciák vezető gólját követő hangulatot így érzékeltette az újság:  „Döbbent csendben írták fel a villanyújságra a gól szerzőjének, Revellinek a nevét és sokan elképzelhetetlennek tartották az egyenlítést.”  Büntetőből aztán sikerült, ám az ellenfél okos, ügyes játékával megvalósította terveit, megszerezte az egyik pontot. Zámbó és Kocsis jól játszott, előbbi „ügyesen cselezett (…) egyik lendítője volt a támadójátéknak” , utóbbi   „nagyszerű labdákat adott, s távolról három esetben is nagy lövést küldött kapura”. Albert igyekezett, „a lövések, a befejezések tekintetében azonban nem volt veszélyes”. Az aranylabdás így kommentálta a döntetlent:   „Ha az elején berúgjuk helyzeteinket, most vidámabbak lennénk.” Hoffer higgadt maradt:  „Tudtam, hogy ilyen jó ez a francia csapat! Kitűnő, egységes csapat, jól védik kapujukat, gyakran és sokat mozognak. Most már idegenből kell az itthon elvesztett pontot visszahozni.”

Georges Boulogne kapusát, Georges Carnus-t dicsérte – kivédte a mieink szemét –, majd hozzátette: „Még nem győztünk Budapesten, nem sikerült most sem. (…) Ami a magyarokat illeti, megint jó csapatuk van. Nem mindenben emlékeztet ugyan a régi nagy együttesre, de ebben is sok lehetőséget látok. (…) Most már a mi kezünkben van a továbbjutás lehetősége…” A Népsport kifejtette, nem elég, ha a mieink kidolgozzák a gólhelyzeteket, be is kell rúgni őket. Benének még azt is ajánlotta, nézze meg még egyszer a Peléről készült filmet, amelyben a brazil csatár „nem kapura lő, hanem – gólt szerez. (…) Tudatosan, tökéletesen begyakoroltan” . A lap összességében reálisan értékelt:   „Ezután a döntetlen után sokkal nehezebb lesz a továbbjutás.” A France Football szerint a magyar és a francia labdarúgás is ismét jó csapattal dicsekedhet, de azért még egyik sem az igazi.

A MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA

EB-SELEJTEZŐ, 1971. április 24.
MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 1–1 (0–0)
Budapest, Népstadion, 45 ezer néző. Vezette: Campos (portugál)
Magyarország:Rothermel – Noskó, Páncsics, Szűcs, Juhász P. – Zámbó, Kocsis L. – Fazekas, Bene, Albert, Kozma (Karsai, 53.).Szövetségi kapitány: Hoffer József
Franciaország: Carnus – Lemerre, Camerini, Bosquier, Djorkaeff – Michel, Novi – G. Lech, H. Revelli, Di Nallo (Loubet, 46.), Bereta.Szövetségi kapitány:  Georges Boulogne
Gólszerző: Kocsis L. (67. – 11-esből), ill. H. Revelli (64.)