Nélküle – Szöllősi György jegyzete

Volt már olyan, hogy a magyar válogatott nélkülözni volt kénytelen emblematikus, legjobbnak tartott játékosát egy nagy futballtornán. A legszomorúbb példa erre, amikor a hasonlóan makacs sérüléssel bajlódó Nyilasi Tibor került ki vitatott körülmények között Mezey Györgynek az 1986-os világbajnokságra készülő keretéből, amely aztán rettenetesen leszerepelt a vb-n.

A mostani eset annyiban mindenképpen más, hogy a lehető legkorrektebb módon született döntés, mindvégig a nyilvánosság előtt zajló folyamat végén, s Marco Rossi szövetségi kapitány szempontjait, aggályait megosztva, érvekkel alátámasztva közölte a médiával, így a szurkolókkal, miként határozott azután, hogy Eb-részvételének minimális esélyébe kapaszkodva meghívta bő keretébe Szoboszlai Dominikot, majd az orvosokkal és a futballistával is mindent egyeztetve mérlegelte a helyzetet. Nincs okunk kételkedni benne, hogy Szoboszlai azért hagyja el a keretet, mert semmi esély nem maradt arra, hogy segítse a magyar válogatottat az Európa-bajnokságon.

Még akkor sem, ha a szurkolói lélek természetesen lázad, nem akarja elfogadni, hogy nem játszhat a magyar válogatottban az elmúlt évtizedek legfontosabb meccsein a csapat legjobb játékosa. Ezért lesznek, akik a kapitányra haragszanak, mások a futballistára, pedig csak a balszerencsés körülményeket hibáztathatjuk, s amikor kesergünk, ne felejtsük el, hogy egyáltalán azért készülhetünk az Eb-re egyre izgatottabban, mert Szoboszlai Dominik elképesztő rúgótechnikájának és lélekjelenlétének köszönhetően az utolsó utáni pillanatban szó szerint belőtte a magyar csapatot az Európa-bajnokság 24-es döntőjébe. Az idei Eb-szerepelésben tehát neki – egyelőre leginkább neki – már hatalmas és elévülhetetlen érdemei vannak, még ha egy percet sem játszik már a tornán. Márpedig kedden biztos lett: nem játszik.

Ahogyan egyébként az így is a vb legjobb játékosának megválasztott Puskás Ferenc sem játszhatott sérülése miatt 1954-ben, a magyar futballtörténet talán két legsikeresebb tétmeccsén, a brazilok (4:2) és a címvédő uruguayiak elleni (4:2) negyed- és elődöntőn. Rendben, nem állítom, hogy Szoboszlai mellett, helyett most Kocsis-, Hidegkuti- és Czibor-szintű játékosok közül válogathat a kapitány, de azt igen, hogy például a bulgáriai pótselejtezőt is a hiányzó salzburgi sztárunk nélkül vívta meg sikeresen a csapat, s azt is, hogy a megfelelően előkészített és kommunikált döntés után a bizonytalanságnak most már vége, és 26 mindenre elszánt, egészséges és jó futballista készül élete legnagyobb kalandjára, hogy a Puskás Arénában Eb-csoportmeccseken képviselje Magyarországot.

Sőt azt is tudjuk, hogy az 1992-ben a kizárt jugoszlávok helyett beugró dánok keretéből éppen a minden idők legjobb dán futballistájának megválasztott Michael Laudrup hiányzott, s a többieket az Eb előtt nem ismerték túlságosan sokan. Ők azonban nem ezzel foglalkoztak, hanem – megnyerték az Európa-bajnokságot.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!