Ha Herberger készíti fel válogatottunkat az 1954-es vb-re, lehet, hogy nyerünk?

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2022.05.03. 09:49
null
Paul Janes szabadrúgásával azért szépíthettek a németek, mert Tóth György kapus rosszul állította fel a sorfalat. Íme, a Nemzeti Sport tanácsa
Az egy évvel korábbi, 7:0-s kölni vereség emlékével vártuk a németeket 1942 tavaszán. Labdarúgóink ugyan fogadkoztak, de 5:3-ra vesztettek úgy, hogy az első félidőben 3:1-re vezettek. A német kapitány, Sepp Herberger azt mondta, adjuk oda neki három hétre a mieinket, évekig veretlen csapatot kovácsol belőlük...

 

Presztízsmérkőzéssel vágtak neki labdarúgóink a válogatott 1942-es esztendejének. Németország volt az ellenfél, amelytől egy évvel korábban, 1941. április 6-án Kölnben 7:0-ra kikaptak. A megrendítő vereség előtti találkozókon versenyben voltunk a németekkel, 1940 áprilisában és őszén Berlinben, illetve az Üllői úton egyaránt 2:2 volt az eredmény. Mindhárom meccsen Sepp Herberger volt az ellenfél szövetségi kapitánya, a német fővárosban és Kölnben a későbbi világbajnok (1954), Fritz Walter is pályára lépett – Kölnben a középcsatár mellett Helmut Schön játszott balösszekötőt –, sőt, a 7:0-s mérkőzésen gólt is szerzett. Herberger óvatos volt az Üllői úti mérkőzés előtt, a Nemzeti Sportban elmondta, hogy a mieinkkel kapcsolatban nem a 7:0-s vereségből kell kiindulni, hanem abból, hogy csapatunk az 1938-as vb-n ezüstérmet szerzett. A Svájc elleni idegenbeli győzelmünkre (2:1) egyenesen ezt mondta:  „Csodálatraméltó.”   Hozzátette:  „Ne felejtsük el, Budapesten még sohasem tudtunk győzni.”     

A Nemzeti Sport hiányolta a keretből a szolnoki középcsatár Kolláth Ferencet és az újpesti támadót, Zsengellér Gyulát. Úgy vélte, a két játékos beválogatása   „nem illik bele a szakbizottság           elgondolásába”. „Azt sem tudjuk, hogy milyen alapon került be Gyetvai és Sárosi dr.”   – főleg úgy, hogy egyikőjük sem volt egészséges. (A szakbizottság összetétele: Gidófalvy Pál, Fábián József, Molnár Ignác.)

A keret diósgyőri összetartására Bodola Gyula sérülése miatt meghívást kapott az érettségi előtt álló Szusza Ferenc és Zsengellér is, s mivel a WMFC fedezete, Dudás János is sérüléssel bajlódott, készenlétbe helyezték a szegedi Lakat Károlyt. Erre Dudás így reagált: „Nincs nekem már semmi bajom, biztos, hogy tudok játszani.”   Az Újpest bajnokin 7:0-ra legyőzte a Nagyváradi AC együttesét – Szusza három, Zsengellér egy gólt szerzett –, Bodolát faggatták a kudarcról, az erdélyi válogatott azt mondta, az Újpestnek   „futott”, a váradiak meg rosszul játszottak. A kispestiek kapusa, Vécsey Adolf – aki 1944-ben a NAC-cal bajnok lett – elkésett az edzőtáborból, de a nagyobb visszhangot Gyetvai László távolmaradása jelentette, akiről tudni vélték, azért nem érkezett meg, mert távozni akar a Ferencvárostól és más csapattal tárgyal. Fábián József dühöngött is:  „Elképzeltük a jó Bodola-Gyetvai balszárnyat. Erre Bodola sérült, Gyetvai meg nem jön ki...”

Gidófalvy, az MLSZ elnöke a hiányzókról kijelentette: „Ha délután úgy találjuk, hogy valaki vétkes, akkor szigorú büntetést szabunk ki. Rendet kell teremteni.”  Az ügyek kivizsgálása után a vonatot lekéső Vécseyt kizárták a keretből, Gyetvai magyarázatát elfogadták, miszerint azért nem érkezett meg, mert úgy értette, ha nem lép pályára a Ferencvárosban, akkor nincs rá szükség, márpedig nem játszott a zöld-fehéreknél. Salamoni döntés született: a balszélső egészséges, sőt már a Fradiban is játszhatott volna.

Az újpesti Nagymarosi Mihálytól azt kérdezték, sokáig ünnepelték-e a NAC elleni sikert. „De mennyire! Mi söpörtük fel éjjel a Megyeri-csárdát   – mondta viccesen, bár ismerve a bohém újpesti labdarúgót, nem is biztos, hogy tréfált... Fábián József és Zsengellér között a következő beszélgetés folyt le a Diósgyőrbe tartó vonaton:  Tessék mondani, Jóska bácsi! Ha a csapatot szerdán este kijelölik, a többiek már haza is jönnek?” „Igen. Legfeljebb két-három tartalék marad ott a csapattal. Miért kérded? Talán hamar vissza akarsz jönni?”    Fábián elmosolyodik, Zsengellér gyorsan válaszol:  „Dehogy akarok. Csak úgy érdeklődtem. Szívesen játszom én bármelyik poszton, ha a válogatott érdeke kívánja. Még bal szélen is elfociznék.”   Tihanyi II Andrást, a Szeged csatárát az akkor már edzőként tevékenykedő Sebes Gusztáv dicsérte: „Ahogy Tihanyi egy pillanat alatt ott terem a kapu előtt, az gyorsabb, mint a villám. Meghűlt bennem a vér.”      

Ginzery Dénes Berlinben megnézte az 1:1-re végződő német–spanyol mérkőzést. Elsősorban a férfias futball nyűgözte le, igaz, hozzátette, az olaszoknál gyorsabb és keményebb „spanyolok játéka sokszor tisztátalan”. Ginzeryt az óriás védő, Hans Rohde és a spanyol csatár Mundo csatája nyűgözte le, hozzátéve:  „Walter tette rám a legjobb benyomást. Ez a fiatal fiú, aki két évvel ezelőtt Budapesten, mint újonc, először »szagolt puskaport«, egészen nagy labdarúgóvá fejlődött, bizonyítva Herberger jó szemét, hozzáértését.”  Az ellenfél edzett az Üllői úton, elsősorban a Kaiserslautern csatárát, Fritz Waltert és a Fortuna Düsseldorf védőjét, Paul Janest övezte nagy figyelem, utóbbit Otto Nerz, a német válogatott Herbergert megelőző szövetségi kapitánya Európa legjobb hátvédjének tartotta.

Fritz Walter már 1942-ben is remek volt
Fritz Walter már 1942-ben is remek volt

Ami a magyar keret sérültjeit illeti, talán mondani sem kell, mindenki rendbe jött. „Bodola óriási lövőformát mutatott a keddi edzésen, Gyetvain és Dudáson sem látszik már a sérülés    – jött a hír. Fábián József nem rejtette véka alá elvárásait:   „Ezt a mérkőzést meg kell nyernünk!”    A Nemzeti Sport a meccs napján felvetette a kérdést:  „Hogyan verhetjük meg a németeket, a korszerű játékrendszer úttörőit? ” A lap elismerte: „A német labdarúgók általában inkább »atléták«, mint a mi labdarúgóink. Kidolgozottabbak, gyorsabbak, állóképesebbek. Játékukat bizonyos keménység és lendület jellemzi.”    Ugyanakkor bízhatunk a két fedezet, Nagymarosi és Dudás, továbbá a két összekötő, Zsengellér és Bodola jó szereplésében, hiszen „négy nagy tudású játékos”. A lap jónak tartotta a csapaton belül a fiatalos lendület és a tapasztalat elegyét, ám hibául rótta fel:  „A magyar labdarúgásban még mindig sokat építenek a véletlenre.”   Mégis,  „Ha elszánt akarással, igazi magyar tűzzel, de egyben fegyelmezetten, lelkiismeretesen játszik a csapat, akkor megverhetjük a németeket.”   A tipp: 2:1-es magyar győzelem.

Zsengellér Gyula, válogatottunk legtekintélyesebb futballistája a diósgyőri edzőtáborozás egyik estéjén megbeszélésre hívta csatártársait és a fedezeteket, hogyan vegyék fel a küzdelmet a németekkel. Egyöntetű volt a vélemény, mellőzni kell a magas labdákat, lapos, gyors összjátékra lesz szükség, jó ütemű váltásokkal. Molnár Ignác szövetségi edző így összegezte az eszmecserét: „A fiúk megígérték, hogy fogcsikorgatva is küzdeni fognak a győzelemért, ha másként nem megy...”

Lehet, hogy a három újonccal (két újpesti, Balogh II Sándor és Nagymarosi, valamint a szegedi Tihanyi II) fogcsikorgatva küzdött, de 5:3-ra kikapott.  „Balszerencsével vesztettünk ”  – írta a Nemzeti Sport, hozzátéve:  „Az első félidőben olyan fölényben voltunk, hogy 6:1-es vezetésünk sem lett volna igazságtalan.”   Együttesünk az első játékrészt követően 3:1-re vezetett... Pedig Fritz Walter szerezte az első gólt, ám utána megtáltosodott válogatottunk, nem véletlen a tudósító megállapítása: „Gyönyörű mérkőzést láttunk eddig, szívünk szerint való pompás küzdelmet, (...) a két nagy ellenfél közül a magyar csapat volt a jobbik.”    A szünetben Gyetvai joggal mondta:  „Sokkal jobbak vagyunk.”

A második játékrészben négy gólt kaptunk. Fábián így látta: „Csapkodni kezdtünk, a levegőbe emeltük a labdát és a csatáraink mintha leálltak volna.”   Gyetvai sportszerű volt: „Elismerem, tudnak a németek.”  Egyöntetű volt a vélemény, hogy válogatottunk az erőnléte miatt bukta el a mérkőzést, Herberger is úgy vélte, ugyanakkor elismerte, a mieink „szemkápráztatóan”  futballoztak, majd hozzátette: „Adják ide nekem ezt a magyar csapatot csak három hétre. Mit tudnék én ezekből kihozni! Olyan tizenegyet faragok belőlük, amelyet éveken át nem győz le a világnak egy nációja sem!”

Motoszkál a fejemben a gondolat: ha Herberger készíti fel válogatottunkat az 1954-es világbajnokságra, lehet, hogy nyerünk?

Emlékeztető
Magyarország–Németország 3:5 (3:1)
1942. május 3., Budapest
Üllői út, 40 ezer  
 néző.  Vezette:   Barlassina (olasz)
Magyarország: Tóth – Balogh II, Szűcs, Bíró – Nagymarosi, Dudás – Kincses, Zsengellér, Tihanyi II, Bodola, Gyetvai. Szövetségi kapitány:  Fábián József
Németország:   Jahn – Janes, Rohde, Miller – Kitzinger, Sing – Dörfel, Decker, Conen, F. Walter, Durek. Szövetségi kapitány:   Sepp Herberger
Gólszerző:   Nagymarosi (18. – 11-esből), Zsengellér (30.), Tihanyi II (45.), ill. F. Walter (16., 65.), Janes (59.), Dörfel (70.), Sing (89.)

Legfrissebb hírek

Százötven évvel ezelőtt játszották az első fedett pályás hokimeccset

Népsport
14 órája

Turay Suttyó csak a vb-döntőről maradt le

Népsport
2025.03.01. 07:13

Nagy Franzok Münchenben – 125 évvel ezelőtt alapították meg a világ egyik legeredményesebb klubját

Népsport
2025.02.27. 09:15

Egy napig „titkolták” a magyarok győzelmét

Népsport
2025.02.25. 09:58

Győri örömkönnyek az öltözőben

Népsport
2025.02.24. 10:44

Nyolcvan éve Bergen-Belsenben halt meg az MTK-szurkolók „liliputi” kedvence

Népsport
2025.02.23. 11:22

Harminc éve hunyt el a 100 gyorsot Európában először egy percen belül úszó Bárány István

Népsport
2025.02.21. 09:11

Hemzsegtek a nehézsúlyú klasszis bunyósok a Ring Magazin 1975-ös világranglistáján

Népsport
2025.02.19. 08:48
Ezek is érdekelhetik