Válogatott: „Hajrá, Magyarooország!” – énekelte a miniszterelnök az öltözőben

Amint a mérkőzés után megírtuk, Orbán Viktor kivételesen személyesen is gratulált a magyar válogatott döbbenetes különbségű győzelméhez Wolverhamptonban. A Telex munkatársának tudósítása szerint csapatkapitányunk, Szalai Ádám éppen neki nyilatkozott, miközben észrevette, hogy a magyar kormányfő még fél órával a lefújás után is a tribünön tartózkodik, és ekkor kérte meg, hogy szóljon néhány szót a csapathoz. „A miniszterelnök elsőre visszautasította a meghívást, arra hivatkozva, hogy ez a játékosok sikere, az ő ünnepük, és ebbe ő nem akar belezavarni a jelenlétével. Végül azonban Szalai harmadik vagy negyedik kérlelésére kötélnek állt, és csatlakozott a magyar játékosokhoz” – írja a Telex.

Szalai egyszer már, 2008-ban behívta akkori csapata öltözőjébe az akkor ellenzéki politikus Orbánt. (Szalai a találkozásuk idején a Real Madrid Castilla játékosa volt, az akkor nemrég létrejött Puskás Akadémia alapítója pedig Mezey György szakmai igazgató társaságában nézte meg a fiatal magyar csatár mérkőzését a Real Madrid edzőközpontjában. Tizennégy év elteltével Szalai immár az angolverő nemzeti együttes csapatkapitányaként köszönthette az ötödik miniszterelnöki ciklusát kezdő Orbán Viktort Wolverhamptonban.)

„Miután megláttam, hogy a miniszterelnök úr jelen van a mérkőzésen, a lefújás után megkértem, mondjon néhány szót a csapatnak – mondta a különleges pillanatokról Szalai Ádám a Nemzeti Sportnak. – Sosem szeretek és nem is illendő beszélni arról, ami az öltözőben elhangzik, és csak a csapatra tartozik, most sem tenném, de annyit mondhatok, természetesen nagyon örültem, hogy Orbán Viktor bejött az öltözőbe, és személyesen gratulált a válogatottnak az elmúlt hetek sikereihez. Megtisztelő minden játékosnak azt hallani az ország első emberétől, hogy a magyarok milyen sokáig büszkék lesznek ránk és az Anglia elleni meccs eredményére.”

A miniszterelnök ugyanis arról is beszélt – tudta meg lapunk –, hogy ő is mindig emlegetni fogja, és az unokáinak is elmeséli, hogy jelen volt azon a történelmi mérkőzésen, amelyen Magyarország 4–0-ra legyőzte Angliát. A régi angol stadionokra jellemzően szűk wolverhamptoni öltözőben, ahová éppen csak befértek a játékosok és a szakmai stáb tagjai, alig egy-két perces köszöntőt mondott a futballrajongó kormányfő. Orbán évtizedek óta jelen van a válogatott legtöbb mérkőzésén, általában az idegenbeli találkozókon is, s neve elválaszthatatlan a Csányi Sándor vezette MLSZ-szel közösen 2010 után indított hazai intenzív sport- és futballfejlesztési programtól. A hajdani világelső magyar futballkultúra az ezredfordulóra sohasem látott mélységekbe süllyedt, infrastrukturális, szakmai, erkölcsi szempontból, a játékosok, pályák, szurkolók számát tekintve is, és ezt a szomorú folyamatot sikerült mára megfordítani. Az első kiugró eredmény a 2016-es Európa-bajnokságra való kijutás és ottani csoportelsőségünk volt, amelyet – ismét magyar részvétellel – a részben hazai rendezésű, az új Puskás Arénában is zajló 2020-as (2021-es) Eb követett, megint bravúros helytállással, immár Marco Rossi szövetségi kapitány irányításával.

Orbán Viktor, a MÁV Előre korábbi ifjúsági NB I-es és a Felcsút – már miniszterelnökként – felnőtt NB III-as labdarúgója a magyar futball zivataros évtizedeiben is hűséges szurkolója volt a válogatottnak és a hazai kluboknak. Emlékezetes például, hogy a helyszínen buzdította a Dunaferr vagy a Debrecen csapatát is nemzetközi kupameccseken, ellenzéki politikusként is. Amikor a Ferencvárost egy jogtalan adminisztratív döntés a másodosztályba száműzte 2006-ban, bérletet vásárolt, és tüntetőleg ki is ment a zöld-fehér csapat meccseire, hogy aztán a Puskás Akadémia alapítójaként, majd újra kormányfőként tevékeny részt vállaljon a sportág újjáépítésében. Beszédeiben, hasonlatai­ban is gyakran említi természetes közegeként a futballöltöző és a labdarúgás őszinte és jellemformáló világát. A nemzeti csapat öltözőjében ezzel együtt sem mindennapos vendég Orbán Viktor, mint ő maga elmondta, ezúttal is csak Szalai Ádám kérésére ment be a játékosokhoz, amit legutóbb jó tíz éve, 2011 márciusában tett meg, amikor a hollandoktól elszenvedett súlyos budapesti vereség után, az amszterdami visszavágó előtt személyes jelenlétével állt ki a padlóra küldött csapat mellett (amely aztán idegenben is kikapott 5–3-ra, de remek mérkőzést játszott Európa egyik legjobb válogatottjával).

Sokévi építkezés után az osztrákok elleni, az Európa-bajnoki tornák történetében 52 év (!) után első győztes meccsünk olyan eufóriát váltott ki Budapesten 2016 júniusában, hogy az emberek tömegesen az utcára tódultak ünnepelni. Erre és az ehhez hasonló várható reakciókra is utalt a miniszterelnök angliai öltözői köszöntőbeszéde során. A hasonló méretű utcai népünnepély egyébként most leginkább azért maradhatott el, mert az angolok fölényes legyőzése az előzmények, például a tíz nappal korábbi itthoni 1–0 után egyszerűen nem számított már akkora meglepetésnek, mint az Ausztria elleni 2–0 hat évvel ezelőtt. Bármilyen hihetetlen: sok magyar a győzelem egyértelmű reményével ült le a tévé elé, még ha a végeredmény annyira elképesztő is lett, hogy százszoros pénzt fizettek a fogadóirodák annak, aki a magyarok négygólos győzelmére tippelt. S bár a futballakadémiákon végzett munka minőségét korábban sokan és sokszor megkérdőjelezték, az angolok kapujába lőtt mind a négy gólt korábbi akadémisták szerezték: egyet a Kispesten nevelkedő Gazdag Dániel, hármat a felcsúti Puskás Akadémia volt növendékei, Nagy Zsolt és a kétgólos Sallai Roland. (Marco Rossi egyik segítője pedig a Puskás Akadémián edzőként dolgozó volt válogatott Laczkó Zsolt.)

A jelenlévők szerint a hangulat érthetően vidám és euforikus volt a magyar öltözőben kedd éjszaka, a miniszterelnök felszabadult mondatai néhányszor meg is nevettették az életük talán legemlékezetesebb estéjét átélő, szinte a föld felett lebegő válogatott játékosokat, akik közül valaki rá is kezdett az ismert szurkolói rigmusra: „Hajrá, Magyarország!” Rögtön bekapcsolódtak a többiek, így Orbán Viktor is a közös éneklésbe, skandálásba és tapsolásba. „Az komoly pillanat volt” – emlékezett a nem mindennapi helyzetre az egyik jelenlévő futballista, akitől megtudtuk azt is, hogy a kormányfő végül minden játékossal kezet fogott, körbesétálva mindenkinek külön gratulált, mielőtt távozott volna az Angliában a legendás 6:3 óta most először győztes magyar válogatott öltözőjéből.

A kormányfői látogatásról sajnos nem maradt hang- vagy képfelvétel, már csak azért sem, mert – amint a csapatkapitány Szalai Ádám is említette – hagyományosan tilos bármit rögzíteni a csapatok legintimebb közegének számító futballöltözőben. Még ha ezeket a felszabadult pillanatokat szívesen is néznénk újra mindannyian… (Csak egy olyan, néhány másodperces videó kering a neten, amelyen a játékosok már magukban ünnepelnek félmeztelenül ugrálva Fluor Tomi Mizu című számát üvöltve.)

A talán örökre túlszárnyalhatatlan sikerre utalva a győzelem éjszakáján nyilatkozva Orbán Viktor tréfásan megjegyezte, hogy  „A kérdés már csak az, mit fogunk csinálni életünk hátralévő részében”, a közösségi médiában azonban azt írta a világraszóló eredmény mellé: „Most kell szerénynek lenni…” – ami természetesen dicséretes visszafogottságra utal, de kétségtelenül azt is jelenti, hogy immár van mire…