Népsport: Göröcs Titi a legjobbak között

A Népsport 1954 óta minden év januárjában összegezte az előző év válogatott labdarúgó-mérkőzéseit, s sorrendet állított fel. A lap számos orgánummal ellentétben nem csupán Európa csapatait vette figyelembe, hanem a tengerentúli országokét is. Minden esztendőben százalékos táblázatot közölt, a győzelem kettő, a döntetlen egy pontot ért – akárcsak a pályán –, a pontok számát pedig elosztotta a játszott találkozók kétszeresével. Más kérdés, hogy ez a sorrend sem mutatott valós képet, mert az egyes országok különböző képességű ellenfelekkel mérkőztek.

Az 1954-es vb évében az aranyérmes NSZK még a képzeletbeli dobogóra sem került... A nyugatnémetek a tornát követően a Népsport szerint „feltűnő vereségeket szenvedtek” , az első három: Magyarország (89 százalék), Brazília (80), Jugoszlávia (72.7). Rá egy évre (1955) Magyarország (91), Argentína (90) és a Szovjetunió (87) állt a lista élén, 1956-ban Anglia (83) vezette a rangsort, bennünket (60) a hetedik helyre tettek, ám a lap megemlítette, hogy az esztendő második felében mutatott teljesítményünk alapján sok országban az első helyre kerültünk. A következő évben (1957) Mexikó (91) mutatója bizonyult a legjobbnak, de aránylag gyenge ellenfelekkel játszott, a forradalom után széteső magyar válogatottat (65) a szerény 15. hely illette meg. Noha az 1958-as vb-n a mieink nem jutottak tovább a csoportkörből, a százalékos táblázat alapján a 4. helyre futottak be (59), Brazília (90), Svédország (80) és Franciaország (65) mögött. Egy évvel a vb után (1959) Magyarország ismét első (81), Svédország (71) és Spanyolország (70) előtt, a dél-amerikai válogatottak kevés találkozón léptek pályára. A Nemzetek Európa-kupája első sorozatának évében (1960) Svédország (88), Szovjetunió (80), Brazília (76) sorrend alakult ki, Magyarország (66) hetedik.

Az 1962-ben elért eredményekkel kapcsolatban a Népsport leszögezte: „Csak két vitathatatlan tény van, az egyik Brazília első helye, a második pedig Svájc utolsó helye.” (Néhány svájci futballista 1961-ben kitüntetést kapott az 1962-es vb-re kijutásért, ám a válogatott 1962-ben mind a hét mérkőzését elvesztette...). A lap ugyanakkor a chilei vb évében nem támaszkodott a százalékos kimutatásra, mert az nem adott valós képet. A vb-n Brazília, Csehszlovákia, Chile, Jugoszlávia volt az első négy sorrendje, a FIFA a legjobb nyolc közé kerülő együttesek közül Magyarországot tette az ötödik helyre. Noha a csehszlovákok a százalékos kimutatás alapján nem sorolhatók az ezüstérmes pozícióba,  „vegyük el a csehszlovákoktól a 2. helyet azért, mert úgy időzítették a formájukat, hogy az éppen a vb idejére legyen a legjobb?”Továbbá nincsen olyan válogatott, amely megérdemelné a második helyet. Nem véletlenül említették, hogy nem lehetett pontos sorrendet felállítani, s ezt nem egy szerkesztőségben felismerték. A zürichi Sport Brazília mögé a 2. helyre négy válogatottat, Csehszlovákiát, Magyarországot, Jugoszláviát és a Szovjetuniót sorolta holtversenyben. A France Football csak európai csapatokat vett figyelembe, Csehszlovákia mögött Szovjetunió, NSZK, Olaszország került a 2–4. helyre, Magyarország Jugoszláviával ugyancsak holtversenyben 5. A nürnbergi Sportmagazinnál az első négy helyen a vb-sorrend a meghatározó, a mieink hetedikek. A belgrádi Szport is csupán európai együtteseket rangsorolt, eszerint Csehszlovákia az éllovas, Jugoszlávia után Magyarországé a harmadik hely.

A Népsport szerkesztősége az év vége előtt Európa, Közép- és Dél-Amerika 32 vezető sportlapjához és néhány távirati ügynökségéhez kérdéseket intézett, amelyekben arra kért választ, hogyan állítanák össze a világválogatott A- és B-csapatát, az Európa legjobbjaiból álló együttest, továbbá kiket tartanak a világ és Európa legjobb öt labdarúgójának. Talán némi meglepetés, hogy a vb-bronzérmes chileiek közül senki sem fért be a világválogatott egyik csapatába sem, az A-együttesbe hét brazil, két-két jugoszláv és csehszlovák játékos került, köztük az 1962-es esztendő aranylabdása, a Dukla Praha fedezete, Josef Masopust. Csupán a két világbajnok, Garrincha és Pelé kapott maximális szavazatot (32), utóbbi voksai megoszlottak a középcsatár (8) és balösszekötő posztján (24). A B-válogatottba három magyar is bekerült, Göröcs János 14, Sándor Károly 9, Solymosi Ernő 7 vokssal, Európa csapatában találhatjuk Solymosit (6), Tichy Lajost (11) és Sándort (13). Göröcsöt a jobbösszekötő poszton csupán az A-válogatottba (14), illetve az európai együttesbe (10) szavazott jugo­szláv Dragoszlav Sekularac előzte meg. Titi a csehszlovák Viliam Schrojffal együtt 7–7 vokssal holtversenyben ötödik lett az Európa legjobb öt labdarúgójára leadott szavazatok alapján. A Népsport egy érdekességre is felhívta a figyelmet: a portugál Benfica futballistája, Eusébio a világ legjobbjai között ötödik, a kontinens rangsorában harmadik, ám egyik együttesben sem szerepel, mert több poszton kapott szavazatot.

A Labdarúgás is felállította éves sorrendjét, Hoffer József elemezte az egyes válogatottak teljesítményét, elsősorban a vb-n látottak alapján. A későbbi szövetségi kapitány kitért a magyar együttes mutatott formájára is. A cikk nem véletlenül kapta a    „Labdarúgó-válogatottunk ismét a világ élvonalában”címet, csapatunk nyolc győzelmet aratott, két vereséget szenvedett, és kétszer döntetlent játszott. Hoffer úgy látta, Brazília 1958 után nem engedte ki a kezéből a Rimet-kupát, bár chilei elsőségét inkább az ismert környezetnek köszönheti. A szerző szigorúan fogalmazott: „Világszerte nincs előrehaladás, nincsenek kiemelkedő klasszisú válogatott csapatok.”A Labdarúgás a vb-helyezéseket tekintette irányadónak, tehát Brazília, Csehszlovákia, Chile, Jugoszlávia és Magyarország követi egymást. A cikk megállapította: „A magyar válogatott chilei szereplésével a világ élvonalába került, s az év további eredményeivel tartja is ezt az előkelő helyet.”

Baróti Lajost dicséret illeti, mert a mieink is átálltak a 4–2–4-es alakzatra, mégpedig úgy, hogy szövetségi kapitány a fiatal Mészöly Kálmánt állította a középhátvéd posztra, Sipos Ferencet pedig balfedezetnek. Védelmünk masszív lett, ezt még Grosics Gyula visszavonulása, továbbá Sárosi László sérülése sem befolyásolta döntően. Hoffer rátapintott Baróti legnagyobb csapatépítési gondjára is: „A szövetségi kapitány mindmáig nem találta meg azt a csatárt, aki az új felállás alapján megfelelően látta volna el a fedezet szerepkört.”

Noha sok volt a zökkenő együttesünk játékában az első negyedévben, a Chilébe utazás előtti olaszországi mérkőzéseken megfelelően sikerült játékosaink lelki felkészítése. A szakvezetők felébresztették a becsvágyat, a vb-n ez jócskán hozzájárult a jó szerepléshez. A torna utáni mérkőzések sem csökkentették a mieink presztízsét, mi több: „A Wales elleni és a párizsi teljesítmény csak aláhúzta, ismét ott vagyunk a világ élvonalában.” Walest 3:1-re, Franciaországot 3:2-re győztük le.

Kell ennél szebb befejezés?