Roy Hodgson: Gera Zoltán évek múlva jó szövetségi kapitány lehet

A Magyar Labdarúgó-szövetség meghívására hazánkba érkezett, és kedden előadást tartott a pro licences edzőképzés hallgatóinak Roy Hodgson. A 75 éves edző pályafutása során dolgozott többek között az Internazionalénál és a Liverpoolnál, volt a svájci és az angol válogatott szövetségi kapitánya, a magyar szurkolók azonban leginkább onnan ismerhetik, hogy a Fulham és a West Bromwich Albion menedzsereként Gera Zoltánt is edzette. Egyik legemlékezetesebb sikerét is a 97-szeres magyar válogatott középpályással a soraiban érte el, az Európa-liga 2009–2010-es döntőjébe vezette a Fulhamet, igaz, ott 2–1-es vereséget szenvedett az Atlético Madridtól.

A tréner az előadás után az MLSZ kommunikációs osztályának segítségével válaszolt a Nemzeti Sport kérdéseire, kezdésként hosszasan beszélt Gera Zoltánnal kapcsolatos élményeiről is.

„Először is azt gondolom, hogy Gera Zoltánban minden megvan ahhoz, hogy igazán kiváló, elit szintű edző lehessen, másodszor, pedig úgy hiszem, nagyon jó labdarúgó volt, aki igazán érti a játékot, ami megfelelő alap ahhoz, hogy remek edzővé váljon valaki. Az általa edzett játékosoknak hitelesebb, ha tudják a trénerükről, hogy ő is játszott azon a szinten, olyan mérkőzéseken, mint ők, és így azt is tudni fogja, hogy mikor, milyen problémái vannak a labdarúgóknak. Zoltán vezetői képessége is olyan, ami miatt a játékosok nemcsak tisztelik és elfogadják, hanem hisznek is benne, mert inspirálja is őket, amikor átadja a játék iránti szenvedélyét. Zoli imádja ezt a játékot, és mindent meg is tett azért, hogy kiváló labdarúgóvá váljon. A vágya, a szenvedélye, az energiája, mind átragad a rábízott játékosokra, akikkel dolgozik, ebben egészen biztos vagyok. Megvan benne minden képesség ahhoz, hogy megfelelő tapasztalatot gyűjtve évek múlva akár magyar szövetségi kapitány is legyen egy nap, vagy éppen egy magyar élvonalbeli csapatnál legyen vezetőedző. De én még azt is el tudom képzelni, hogy akár Angliába is visszatérjen edzőként, mert úgy gondolom, megvan benne erre is a készség. Senkivel nem találkoztam sem a West Bromwichnál, sem a Fulhamnél, aki akár csak egyetlen rossz szót is mondott volna Gera Zoltánról, pedig higgyék el, bőven találkoztam olyan emberekkel, akik nem sok jót mondanak másokról… Mindenki szereti és tiszteli. Ami miatt én is tisztelem őt, hogy keményen dolgozik azon, minél többet tanuljon meg új szakmájából” – árulta el a szakember.

Hodgson az előbb említett két csapatnál is volt Gera edzője, így adta magát a kérdés, milyen emlékei vannak Geráról, a labdarúgóról.

„Zoltán igazi csapatjátékos volt, aki nem azért futballozott, hogy az egyéni elismeréseket begyűjtse, hanem azért, hogy a csapatát győzelemre segítse. Rengeteg olyan dolgot csinált, amire mondható, hogy nem a mókás, élvezhető oldala a dolgoknak, csak azért, hogy a csapat győzelmét elősegítse. Edzésen is mindig példaként lehetett állítani a többiek elé, számára minden tréning egyformán fontos volt, akár tudott belőle tanulni, akár nem. Ráadásul a csapattársaival is igazán bajtársias volt a viszonya, a személyisége mindenkit magával ragadott a csapaton belül. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan játékosokkal dolgozhattam, akik vevők voltak arra a termékre, amit el akartam adni nekik, és ebben Zoltán is az élen járt a csapataimnál. Ebből aztán a Fulhamnek is sikeres időszaka alakult és nem így lett volna, ha nincsenek olyan játékosok a csapatnál, mint Zoli és a hozzáállása átragadt a játékostársaira. A mai futballban sokszor nincs idő arra, hogy a trénerek megtalálják, maguk közé gyűjtsék ezeket a játékosokat, és beépítsék a csapatba. A legtöbbször olyan játékosokkal kell együtt dolgozni, akik sikertelennek tartják magukat, hiszen az előző edzőt a rossz szereplés miatt küldték el. A Fulhammel nagy szerencsém volt ebből a szempontból” – fogalmazott Roy Hdgson.

A szaktekintély kitért arra is, hogy mennyit változott a labdarúgás, amióta edzősködik – azaz csaknem 50 éve.

„Amennyire visszaemlékszem, mindig is az volt a cél, hogy a másik csapatra ráerőltessük az akaratunkat. Amíg a nyolcvanas években a Crystal Palace úgy ment mondjuk a Manchester City otthonába, hogy mindkét csapat meg akarta nyerni a mérkőzést, ezért egymásnak ugrott, és lett, ami lett, most már sokkal kevésbé nyíltabb a játék. A modern labdarúgásban az ellenfél hibára kényszerítése a divat, a jobb csapat letámad, és minél feljebb próbál labdát szerezni az ellenfél térfelén, és ezt az ellenfél kapujához minél közelebb igyekszik megtenni. A gyengébbik csapat taktikája pedig arra épül, hogy falat húzzon a kapuja elé. A Liverpool, a Manchester City azért ilyen sikeres, mert nagyon jók a letámadásban és a játékosaik gyorsan megtalálják a lyukakat a labdaszerzéseket követően a még kissé szétzilált védelmi falon” – magyarázta Hodgson.

„Ami azt illeti egyébként, nem értek egyet azokkal a véleményekkel, hogy mennyivel másabb lett a futball ma, mint volt régebben. Amikor a hetvenes évek második felében Bob Houghton a Malmőnél volt edző, én meg a Halmstadnál, akkor domináltuk a svéd bajnokságot, ezzel a letámadásra építő játékkal. Más volt akkor még a lesszabály, úgyhogy a középpályásaink és a csatáraink nagyon magasan tudtak letámadni, a védőink meg nagyon fent helyezkedtek és jól működött a lescsapdánk. Aztán a lesszabály megváltoztatásával óvatosabbá kellett válnunk. Szóval a mai csapatok sem támadnak le többet, mint mi csináltuk a Halmstadnál és a Malmőnél ötven évvel ezelőtt” – emlékezett vissza, s beszélt arról is, hogy mennyiben más az edzői szakma ma, mint korábban.

„Ami az edzőket illeti, a legfontosabb a kellő tudás megszerzése, illetve a személyiség. Fontos tudnia az edzőnek, hogy elhitesse a játékosaival, hogy sikeresek lehetnek vele, de ezen túl motiválja és vezeti a csapatot. Sokan mondják, hogy régen a labdarúgás mennyivel jobb volt, ezzel nem értek egyet. A fejlődés a sport része, mondjuk tizenöt évvel ezelőtt teljesen más volt a játék, és tizenöt év múlva is más lesz, mint ahogyan most ismerjük. Mennyit változtak például a különböző futballpályák, vagy elég csak belegondolni, hogy korábban milyen méretű szakmai stáb dolgozott egy csapatnál, és hányan vannak ma egy csapat mellett – csapatorvosok, fizioterapeuták, masszőrök, táplálkozási szakértők, és a többi –, és ezek mind csak jobbá tették a játékot. Brian Clough mondta egyszer, hogy a futball jobb volt a régi időkben. Ha egy negyven-ötven évvel ezelőtti meccset megnézünk, sokkal lassabb volt a játék mint ma. Nem tudjuk elképzelni, hogy milyen lesz a labdarúgás ötven év múlva, csupán annyit tudunk, hogy másabb lesz, mint amilyen ma, csak az a biztos, hogy változni fog” – jelentette ki az edző.