Ha tippelnem kellene, Dibusz Dénes védi a magyar válogatott kapuját a nyáron a németországi Európa-bajnokságon. Ha addig minden változatlan marad… Csakhogy gyakran tapasztaljuk, a futballban mennyi váratlan történhet pillanatok alatt. A Ferencváros kapusa évek óta megbízhatóan, magas szinten teljesít itthon és a nemzetközi porondon is, nincs ok kivenni a kapuból, egy-két apróságtól eltekintve kiemelkedően védte végig az Eb-selejtező összes meccsét. Marco Rossinál ő az első számú kapus, noha biztosra vehető: Gulácsi Péter kap játéklehetőséget a következő két válogatott mérkőzésen.
A kapuskérdésben is inkább az ő helyzete hangsúlyos, hiszen látjuk, fradista riválisa hogyan teljesít, ám kulcskérdés, amit írtam: minden változatlan marad?
Hiszen éppen az RB Leipzig kapusa a példa arra, egyetlen rossz mozdulat műtétet, rehabilitációt, testi kínlódást, lelki vívódást, másfél éves kihagyást okozhat. Súlyos sérüléséig ő volt a kezdő, nem volt ok lecserélni, térdsérülése kényszerítette kapuscserére a kapitányt. És amikor meggyógyult, rengetegen javasolták neki: menjen el kölcsönbe, görög kieső, török középcsapat is vinné, induljon azonnal, mert védeni kell, ha kerettag akar lenni, Lipcsében nincs esélye. Gulácsi Péter erre lapunk korábbi cikkében reagált, mondván, hálás a jó tanácsokért, de májusban lesz 34 éves, nem most kezdte a szakmát, fel tudja mérni akár a maradás, akár az ideiglenes klubváltás előnyeit, kockázatait. Maradt, és minden aggodalmaskodóra, kéretlen okoskodóra rácáfolt: ma ismét ő az RB Leipzig első számú kapusa. A számok nem hazudnak: 2024-ben posztriválisa, Janis Blaswich négy bajnoki mérkőzésen tizenegy gólt kapott, és ezeken a csapat egyetlen pontot sem szerzett, Gulácsi Péter mérlege hat bajnoki, négy kapott gól, tizenhat pont. Másfélszer több meccsen harmadannyi kapott gól és sokkal több szerzett pont: miről beszélünk? A legkevesebb, amit Gulácsi Péter megérdemelt a sérülését követő tortúra után, hogy védhessen a Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőben a Santiago Bernabéu Stadionban – lám, oda is el lehet jutni a Szőnyi úti BVSC salakos kispályájáról, ahol először beállt a kapuba.
Kellemes gond lehet két ilyen kapus közül választani, de nem az: Marco Rossi döntése szívfájdalmat okoz egyiküknek, akivel magam nagyon együttérzek. Pedig a kapitány szereti, tiszteli mindkettejüket, ahogy mi, a magyar válogatott szurkolói is.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!