Szép frizura, szűk zakó – Deák Zsigmond jegyzete

Gyorsan, a kedden este történtektől függetlenül szögezzük le: gyakorlatilag világszenzációnak számít, hogy a még sosem látott ellenfél, a FIFA ranglistáján momentán 102. Koszovó ellen is megtelt a Puskás Aréna. Ha önbizalomhiánnyal küzdő magyar válogatott futballista lennék, terápiás jelleggel mindig arra összpontosítanék, hogy ez miattam, miattunk van, s máris elillanna minden kishitűségem. De ha nincs ilyen gondom, akkor is ez járna fejemben, mert keveseknek adatik meg, hogy ezreket, tízezreket „mozgassanak”, s még további százezreknek, millióknak szerezzenek örömöt. Labdarúgásunk történetének lokális hullámhegyein volt hasonló a helyzet, a hullámvölgyekben vagy nem voltak drukkerek, vagy csak a másik csapat érdekelte őket (lásd például a Matthäus-féle „sörmeccseket” Argentínával, Brazíliával, a Real Madriddal). Már csak a tizenhárom mérkőzéses veretlenségi sorozat és a sorozatban harmadik Eb-részvétel miatt is nehéz lenne tagadni, hogy a mostani bizony szakmailag, társadalmi hatásában, a népszerűséget nézve újabb lokális hullámhegy.

S ezen a hegyen most olyan riválissal találkoztunk, amelyikkel még sosem: Koszovó lett Magyarország 85. ellenfele az 1902 októbere óta húzódó hosszú sorban. A vendégek örményországi diadal után érkeztek Budapestre, kispadjukon remek német edző, Franco Foda ül, néhány játékosuk elitbajnokságban szerepel, leendő Európa-bajnoki csoportriválisaink közül Skócia állítólag hasonló stílust képvisel, Svájc pedig tele van koszovói albánokkal, így a mentalitásukból lehetett tanulni. Mondjuk, legelső húzásuk váratlanra sikeredett, hiszen amint megjöttek, kollektíve elmentek fodrászhoz, hogy legalább jól fésültek legyenek. Persze a mieink borbély helyett szabóként készültek varrni nekik egy nagyobbacska zakót… Ám mivel Marco Rossi szövetségi kapitány a törökök elleni pénteki kezdőcsapatot hét helyen is megváltoztatta, összeszokottságról nehezen beszélhettünk. Az első félidőben a magyar „tarcsi” semmivel sem volt jobb a lelkes koszovóiaknál, maximum Szoboszlai néhány villanásával, jellemző módon egyik fél sem találta el a másik kaput.

A szünetbeli hármas cserénk jelezte a szakvezetői elégedetlenséget, azonnal fölénybe is kerültünk, s ki más, mint Szoboszlai szerezte meg a vezetést. Amíg a drukkerhad a nevét skandálta, a koszovóiak Vargát aprították, hogy aztán remek támadás végén Lang passzából Nagy Zsolt beállítsa a végeredményt. A rivális divatos frizurával és bő helyett csak szűk zakóval tért haza, de a lényeg, hogy az újabb sikerrel veretlenségi sorozatunk 14-esre nőtt. Júniusban folytatása következhet!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!