„Englerth Béla 1922. április 5-én született Szigetújfaluban (a nevét 1943-ban változtatta meg Egresi Bélára). Fiatal éveit Csepelen töltötte és ott kezdte megismerni a futball fortélyait. A „Csöpi” becenevet is ekkor kapta a termete miatt. Miután Csepelen eltanácsolták 1940-ben Kispestre igazolt, ahol egy évvel később, 1941. szeptember 14-én mutatkozott be az NB I-ben az Újpest ellen 6:0-ra elveszített hazai bajnokin. A 19 éves játékost először Id. Puskás Ferenc vetette be az élvonalban. Egresi 1945-ig futballozott a Kispest FC-nél (ebből két évet az Ifj. Puskás Ferenccel). Ez alatt 90 NB I-es mérkőzésen 55 gólig jutott (a II. világháború miatt félbeszakadt 1944–1945-ös idényt nem számítva!)” – olvasható a Puskás Intézet honlapján.
Egresi ezt követően Újpestre igazolt, amely együttesben csapattársa lett a legendás Szusza Ferenc, a tragikus sorsú Szűcs Sándor és a világbajnoki ezüstérmes Zsengellér Gyula. Az Újpest az 1946–1947-es magyar bajnokságot 47 ponttal nyerte meg, éppen Egresi korábbi csapatát, a 41 pontos Kispestet megelőzve. Egresi Csöpi a bajnoki elsőséghez 30 találkozón 21 góllal járult hozzá. Ezután még három bajnoki bronzérmet szerzett a klubbal 1955-ös távozásáig. A jobbszélső 210 NB I-es bajnokin 95 alkalommal volt eredményes az újpesti időszakában.
Egresi 1943. szeptember 12-én a stockholmi Svédország–Magyarország (2:3) barátságos mérkőzésen kapott először lehetőséget a magyar labdarúgó-válogatottban, még kispesti játékosként. 1953-ig hivatalosan 23 találkozón ölthette magára a nemzeti csapat felszerelését (és 27-szer nem hivatalos mérkőzésen), ezeken 10 alkalommal talált be. A Románia ellen 9:0-ra megnyert találkozón mesterhármast szerzett 1948-ban.
Egresi nemzeti színekben 1947-ben Balkán-kupa-győztes lett, illetve az 1948–1953-as Európa-kupa-győzelemből 3 összecsapáson 2 találattal vette ki a részét. Egresi Bélát 1949-ben Kéri Károllyal, Lóránt Gyulával és Mészáros Józseffel együtt disszidálási kísérlet miatt hetekre a kistarcsai internálótáborba zárták. Egresi Béla csapattársa, Zsengellér Gyula 1947-ben még legálisan mehetett Olaszországba, de Kubala Lászlót az ország elhagyása miatt 1949-ben a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) közbenjárásával a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) két évre eltiltotta a játéktól. Ezután próbáltak Lóránt Gyuláék szervezkedni. Az esetet követően Egresi Béla már május végén pályára léphetett az Újpesten, viszont a válogatottban innentől kezdve csak kétszer kapott lehetőséget.
Egresi 1955 és 1956 között a Budapesti Vörös Meteorban futballozott, majd 1957-től 1958-as visszavonulásáig az Egyetértés SC-ben játszott. A pályafutását 36 évesen fejezte be. Az Újpest örökös bajnokának 1985-ben választottak meg. Egresi Béla huszonöt évvel ezelőtt, 1999. június 10-én 77 éves korában hunyt el Budapesten. A sírja a Farkasréti temetőben található.
Született: 1922., április 5., Szigetújfalu |
Elhunyt: 1999., június 10., Budapest |
Posztja: támadó |
Válogatottság/gól: 23/10 (1943–1953) |
Csapatai: Csepeli MOVE (1934–1940), Kispest FC (1940–1945), Újpesti TE/Dózsa SE/Bp. Dózsa (1946–1955), Bp. Vörös Metoer (1955–1956), Egyetértés SC (1957–1958) |
Kiemelkedő eredményei: Európa-kupa-győztes (1948–1953), Balkán-kupa-győztes (1947), magyar bajnok (1946–1947), 3-szoros magyar bajnoki bronzérmes (1950 ősz, 1951, 1952) |