Jolly joker volt a bal oldalon – Nagy László 75 éves

A korábbi labdarúgó 2004-ben kapott egy infarktust, ám ahogyan fogalmaz: „A betegséggel nem foglalkozom.”

Bene Ferenc a környékről származott, őt kérték meg a szülők, hogy segítsen. Mint sok hozzá hasonló srác, egy nála két évvel idősebb fiú igazolásával játszott – Németh Kálmán néven.

Baróti Lajos 1967-ben lett az Újpesti Dózsa edzője, kialakított egy játékrendszert, amelybe megtalálta a megfelelő labdarúgókat. A Vasasból Szentmihályi Antal, a Diósgyőrből Solymosi Ernő, a Salgótarjánból Bánkuti István érkezett, de a tréner a tartalékcsapatra is odafigyelt, ahol jó néhány, az ifiből – amelynek szakvezetője az Aranycsapat játékosa, Tóth Mihály volt – felkerülő játékos futballozott, mint például Dunai Ede, Kolár Endre, Tóth András vagy éppen Nagy László. Nagy a Megyeri úti stadion villanyvilágításának avatásán, az Újpest–Vasas (3:0) találkozón mutatkozott be a legjobbak között 1968. április 21-én. Káposzta Benő, Noskó Ernő mellett Bene Ferenc és Fazekas László sem léphetett pályára. A csatársor így állt fel: Juhász Péter, Göröcs János, Kuharszky Béla, Dunai II Antal, Nagy László. Az első meccsén gólt szerzett: „Juhász Peti elfutott a jobb oldalon, beadta, én meg bevágtam.”

Még 1968 nyarán nagy megtiszteltetés érte: „Baróti Lajos bácsi szólt, hogy »Kicsi«, meghívtak az olimpiai keretbe. Majd korrekten hozzátette, amíg nem biztos, hogy az utazó keret tagja leszek vagy sem, játéklehetőséget ad, ugyanis ha nem léptem volna pályára, automatikusan kimaradok az együttesből.”

Salvador és Ghána ellen játszott, a Japán elleni elődöntőben, majd a bolgárok elleni fináléban is, amelyben az átadásából szerzett gólt Dunai Antal. Tulajdonképpen 19. születésnapját aranyéremmel ünnepelte. A csapat a Japán elleni elődöntőre készült, a még tinédzser balszélső kérte Lakat Károlyt, koccintsanak a születésnapjára, mire az ennyit mondott: „Lacikám, nincs teneked annyi pénzed.” Aztán néhány nap múlva olimpiai aranyérmes lett.

Amúgy nemcsak a már említett első bajnokiján, hanem a válogatottbeli bemutatkozásakor, Norvégia ellen (1970. október 7., Osló) is betalált a kapuba, 3–1-re nyert a nemzeti csapat. Ugyanakkor Újpesten nem jött ki jól Kovács Imre edzővel, a válogatottban Baróti Lajos második kapitányi korszakában eresztett gyökeret: „Bízott bennem, a BEK-ben a Crvena zvezda ellen játszott itthon a Dózsa, a szünetben nulla nullára álltunk, Lajos bácsi azt mondta, »Laci, beállítom, gólt kell rúgnia, de ha tíz percen beül nem jön össze, én lecserélem.« Nem kellett lejönnöm, megszereztem a vezetést…” Az 1978-as vb mindhárom csoportmeccsén pályára lépett, a legjobbak között 25 alkalommal játszhatott. „Ez tíz év alatt kevés” – mondta erről, s bár a bal oldalon jolly jokernek számított, olyan vetélytársai voltak, mint Zámbó Sándor, Várady Béla, Básti István vagy a ferencvárosi Magyar István. A 25. válogatottsághoz Mészöly Kálmán meghívója kellett; akkoriban csak 30 év és 25 válogatottság felett lehetett külföldre szerződni. „Svájcba a másodosztályú Locarnóhoz már sérülten igazoltam, egy idény után haza is jöttem.”

Edzői karrierje nem teljesedett ki. Ugyan pályaedzőként dolgozott az 1990-ben aranyérmes együttessel, és az 1996–1997-es idényben vezetőedzőként második lett az Újpesttel, a következő évadban négy találkozó után menesztették, Várhidi Péter vezetésével 1998-ban bajnokok lettek a lila-fehérek. Nagy László később számos alsóbb osztályú egyesületnél tevékenykedett.