A Magyarország–Hollandia labdarúgó Nemzetek Ligája-mérkőzésen 1–1-es döntetlen született, ezzel a válogatott szinte napra pontosan negyven évvel a legutóbbi, 2–1-es rotterdami győzelme után pontot szerzett a hollandok ellen.
Nyilvánvaló volt, a nemzeti együttes nem esik abba a hibába, mint Düsseldorfban a németek ellen: az 5–0-s vereség legfőbb oka, hogy a magasra tolt letámadást csak egy ideig bírta, a hazaiak végül felőrölték a mieink erejét.
Nem lehet azt mondani, hogy a körülmények Rossi kezére játszottak volna: Kerkez Milos és Loic Nego után Balogh Botond is kidőlt a sorból – pedig a Parmában jó formában játszó védő iránt német és angol klub is érdeklődik –, s ha ehhez hozzávesszük, hogy egyik korábbi alapemberét, Nagy Ádámot Nikitscher Tamásra cserélte a kezdőben, akkor nem volt miért irigyelni a szövetségi kapitányként 69. mérkőzésén irányító szakembert, aki meccsszámban ezzel beérte az Aranycsapat kovácsát, Sebes Gusztávot.
A magyar válogatott a Puskás Arénában óvatosabb taktikával fogadta a németekhez hasonlóan veszélyes hollandokat, nem véletlen, hogy Marco Rossi a védekezésre helyezte a fő hangsúlyt, nem tagadva, vélhetően az ellenfél diktálja az iramot. Meglehet, a németek ellen a magyarok túlbecsülték az erejüket, a hollandok ellen viszont pontosan mérték fel az erőviszonyokat.
A Hollandia elleni a majd negyvenéves pontínség végre véget ért, az 1–1-es döntetlen pontot tett a kudarcállapot mögé – az eredmény annyiban tükrözi a realitást, hogy a meccs előtt futballistáink úgy fogalmaztak, a pontszerzés jó eredmény. A válogatott legnagyobb erényévé újra a fegyelmezettség lépett elő, az ellenfél labdabirtoklási fölénye ellenére Sallai Roland kapufája jelezte, igenis a pályán vagyunk, góljával a vezetést is megszereztük.
A második félidőben gyorsítottak a vendégek, a magyar védelem Willi Orbán vezérletével önfeláldozóan állta a sarat. Szerencsénkre Fiola Attila több mint kemény belépőjét csupán sárga lappal torolta meg a játékvezető – Virgil van Dijkét is, de a hollandnak az már a második volt… Legyünk igazságosak, a kiállítástól felpaprikázott vendégek összességében megérdemelték a döntetlent.
A magyar válogatottnak maradt a vigasz: negyven év után legalább pontot szerzett.
Reális eredmény született.