Az ötéves Dávid és a magyar szurkolók rekordja

A futball az futball. Egyszerre huszonketten játsszák, kilencven percen keresztül, a jobbik csapat jó eséllyel győz.

De az, ami a játékot körbeveszi, sokkal több is lehet ennél. A szurkolók nem valaki ellen állnak ki, hanem valami mellett, ők nem tudnak vereséget szenvedni, csak nyerni – a pályán folyó meccstől függetlenül. Nyerni életre szóló élményeket, új barátságokat vagy éppen a régiek újraélesztését, és azt az érzést, hogy ott, több ezer kilométerre a hazájuktól képviselhetik a nemzetüket a maguk módján.

A magyar drukkerek szervezettsége, a válogatott meccsekhez kapcsolódó attitűdje a tavalyi Európa-bajnokságon új szintre lépett, és ennek lehettünk tanúi Lisszabonban is. A válogatott mérkőzések amolyan „magyarok világtalálkozójává” váltak, magyar dzsemborivá. Amelyre akkor is ezrek mennek, ha többségük tisztában van vele, ki fogunk kapni…

Nagyjából 2500-an látogattak el a Budapesttől nagyjából 2500 kilométerre fekvő Lisszabonba. Legjobb tudomásunk szerint magyar válogatottat ilyen távol az országtól a rendszerváltás óta még nem buzdítottak ilyen sokan, de talán még sohasem.

És a drukkerek, akikkel beszélgettünk a belvárosban, érkezzenek bárhonnan a Kárpát-medencéből vagy Európa más részeiről – London, Győr, Dombóvár, Mosonmagyaróvár, Mezőhegyes, Koltó, Kalotaszeg, csak néhány város azok közül, melynek „képviselőjével” találkoztunk – szinte kivétel nélkül azt mondták, sajnos vereséget fogunk szenvedni. (Egyetlen bátor szurkoló volt, aki 27-szeres szorzóval megfogadta, mindkét csapat szerez gólt, és a végén Magyarország legyőzi Portugáliát.)

Adódik a kérdés, hogy akkor mégis miért kísérik el több ezren a csapatot pénzt és időt nem sajnálva, ha úgyis sejtik a végeredményt.

„Nem vagyok focibu.i, de ezért az érzésért, hacsak anyagilag megteheti az ember, el kell jönni” – mondta az egyik szurkoló. És, hogy mi ez az érzés? A magyarságtudat olyan szintű átélése, ami talán még a hazai mérkőzéseken sem adatik meg. Talán csak a csíksomlyói búcsúhoz lehetne hasonlítani, ahol ugyancsak Európa, sőt a világ különböző pontjairól sereglenek össze a magyarok.

Amikor Lisszabonban elindult a magyar menet és felharsant a „Hajrá, Magyarország!”, a helyiek kinyitották az ablakokat és csak bámultak. Miközben hallgathatták, hogyan élteti a magyar tábor teli torokból Fehér Mikit, megismerkedhettek a „Tavaszi szél” kezdetű magyar népdallal, de a szurkolók repertoárjában ott volt az „Érik a szőlő…” vagy éppen a Magyar Népmesék közismert dallama is.

A végig békés és jókedvű, nagyjából ezer fővel induló, de folyamatosan duzzadó magyar menetben ott volt Egressy Gábor, korábbi válogatott labdarúgó, Deák Bárdos Mihály, Európa-bajnok és vb-ezüstérmes birkózó és megannyi édesapa a kisfiával. Találkoztunk például a menet gyaníthatóan legifjabb tagjával, az ötéves Dáviddal, akinek a két és fél éves húga is jönni szeretett volna, de a család úgy döntött, ő inkább még maradjon otthon az anyukájával. Aztán ott volt a hatéves Petike is, aki az iránt érdeklődött édesapjánál, miért foglalkoznak időnként a magyar drukkerek a szlovákokkal vagy éppen a románokkal (tetszik vagy sem, úgy tűnik, ez a téma mindig megmarad a szurkolói rigmusok között is…). Mire az édesapa rögtönzött történelemórát tartott a fiának.

A stadionhoz érve a menet a szakadni kezdő esőben bőrig ázott, de biztosak vagyunk benne, a résztvevők ennek ellenére sem bánták meg, hogy eljöttek, a vereség ellenére sem.

Merthogy a vb-selejtezőn ezúttal – szemben a 3–3-as Eb-csoportmeccsel – érvényesült a jobb általában legyőzi a gyengébbet elv. Az Európa-bajnok portugálok megmutatták, miért is nyerték meg a franciaországi tornát, egyúttal viszont ez a mérkőzés azt is visszaigazolta, mekkora óriásik bravúr, tulajdonképpen csoda volt a lyoni döntetlen.

Legalább akkora csoda, mint amit a magyar szurkolók most már meccsről meccsre bemutatnak az idegenbeli túrák alkalmával. Ha már a válogatottunkat ezúttal nem tudjuk, akkor csodáljuk a szurkolóinkat a szenvedélyükért, a nemzeti csapatért meghozott áldozataikért és a kitartásukért. Azért, hogy a 3–0-s vereség után is megtapsolták Dzsudzsák Balázsékat.

Így indult el a szurkolói menet

További videók a menetről

VB-SELEJTEZŐ, EURÓPAI ZÓNA
B-CSOPORT, 5. FORDULÓ
Portugália–Magyarország 3–0 (2–0)
Lisszabon, Estádio da Luz, 57 816 néző. Vezette: Szimon Marciniak (lengyel)
PORTUGÁLIA: Rui Patrício – Cédric, Pepe, Fonte, R. Guerreiro – Quaresma, A. Gomes (Pizzi, 86.), W. Carvalho, J. Mário (Moutinho, 83.) – A. Silva (B. Silva, 67.), C. Ronaldo. Szövetségi kapitány: Fernando Santos
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Bese, Lang (Lovrencsics, a szünetben), Vinícius, Kádár, Korhut – Dzsudzsák, Nagy Á., Gera Z. (Pintér Á., 86.), Gyurcsó (Kalmár, 69.) – Szalai Á. Szövetségi kapitány: Bernd Storck
Gólszerző: André Silva (32.), C. Ronaldo (36., 65.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!