Fitos József 1959. november 4-én született Nován, labdarúgó-pályafutását Lentiben kezdte, ahonnan 1978-ban igazolt Zalaegerszegre, majd két évvel később, 1980-ban a Haladás VSE játékosa lett, amelyet öt éven keresztül erősített.
1985-ben a kor sikercsapatához, a Bp. Honvédhoz igazolt, amellyel háromszor szerzett bajnoki címet, 1988-ban pedig döntős volt a Magyar Kupában. Fitos 1989-ben légiósnak állt, Görögországba igazolt, ahol egy évig a Panathinaikoszt, majd a Panionioszt erősítette, mielőtt 1990-ben visszatért volna Magyarországra, az Újpesti Dózsához. A IV. kerületieknél csak néhány mérkőzést játszott, mielőtt visszavonult. 1985 és 1989 között 12 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Habár az 1986-os világbajnokság több selejtezőjében a kispadon ült, végül nem lehetett ott Mexikóban.
Edzőként három mérkőzésen irányította a Honvédot az NB I-ben, majd dolgozott Ózdon is, 2008-tól pedig saját szentendrei egyesületének, a Sze-FI LSE-nek az útját egyengette.
Hozzátartozói közölték: Fitos József „közel egy évig bátran küzdött egy súlyos betegséggel”, és pénteken „családja szerető körében távozott”.
Fitos József 2021 nyarán hosszú interjút adott a Magyar Nemzetnek. Ebben visszatekintett pályafutására, valamint mesélt az általa alapított és működtetett focisulijáról, a szentendrei Sze-Firől. „Az adminisztrációt leszámítva mindent egyedül csinálok. Az edzéseket, a meccseket, igen, a fűnyírást, sőt a takarítást és a karbantartást is. Amit lát, az az én birodalmam. (...) Száznegyvenhat gyerekem van, ismerem, szeretem mindegyiket, a nyáron a szülőkkel együtt voltunk a Balatonon táborozni. Úgy élünk, mint egy szép nagy család. Ráadásul még eredményeink is vannak...” Fitos pályafutásának egyik csúcspontja 1987-ben a Honvéd–Panathinaikosz párharc volt. Elképesztően jól játszott azon a mérkőzésen, végül mégis tragikus hős lett, hiszen a kinti meccs végén kiállították, a kispestiek pedig – hiába vezetettek itthon már 5–0-ra és nyertek 5–2-re – Athénban végül 5–1-re kikaptak és kiestek. „Később megtudtam a pontos igazságot. A kinti meccs végén azért cserélték be a görögök Kalicakiszt, aki idővel a legjobb barátom lett Athénban, hogy provokáljon engem, folyamatosan rugdosott. A kiállítás, mondhatjuk, megérdemelt volt. Amikor már a Pana játékosa voltam, elmesélték, hogy a cseh játékvezetőt, Krchnakot a mérkőzés előtti napon kivitték a lóversenypályára és megsúgták neki, hogy melyik lóra tegyen egy csinos összeget. Véletlenül nyert... Felháborító volt a bíráskodás, elcsalták a meccset. A Honvédnál nem is bántottak a kiállítás miatt.” A TELJES INTERJÚT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL! |