– Mindig is futballistának készült?
– Inkább úgy mondanám, hogy mindig is futballozni szerettem a legjobban. Kicsiként anyukám olykor vett nekem babákat is, de sohasem kötöttek le, mindig focizni akartam. A bátyám nagy tehetség volt, mindig rajta csüngtem, el lehet képzelni, mennyire örült neki... De sohasem terveztem, hogy profi vagy éppen olimpiai bajnok leszek, mindig azért játszottam, mert imádtam ezt a játékot. A többi pedig jött magától. Ez ma sincs másként.
– A német és az angol nyelv mellett magyarul is kiválóan beszél, pedig négyéves kora óta Németországban él.
– A családban mindig magyarul beszéltem, és persze a Bökönyben élő nagymamámmal is. Sajnos többnyire csak év végén, az ünnepek idején tudom meglátogatni a szeretteimet, ezért sajnáltam, hogy a keddi meccset nem Debrecenben rendezték, akkor ugyanis belefért volna a rokonlátogatás. Bár kevés időt tölthetek Magyarországon, mindig imádok hazajönni, sohasem tagadtam, hogy a szívem mindig magyar lesz. Persze tudom, hogy nem beszélem tökéletesen a nyelvet, időnként nem jut eszembe egy-egy szó, de büszke vagyok a gyökereimre.
– Ezt Németországban is elfogadták?
– Kénytelenek voltak. Gyerekkorom óta kint élek, ám sohasem feledem, hol születtem. A nyári Európa-bajnokság idején is magyar mezben járkáltam, de ezen senki sem akadt fenn Németországban, pontosan tudják, mit jelent számomra Magyarország.
– Sohasem mutatkozott esély arra, hogy a magyar válogatott színeiben szórja a gólokat?
– Ha itthon marad a családom, vélhetően akkor is futballista vált volna belőlem, de talán nem lenne ennyi sikerélményem. Németországban viszont arról sem tudtam, hogy Magyarországon egyáltalán létezik női válogatott. Így aztán reális esély a magyar címeres mezre nem mutatkozott.
– Ön szerint hogyan lehetne jobbá tenni a magyar női labdarúgást?
– Nem élek Magyarországon, ezért nem szeretnék okoskodni, csak arról beszélhetek, amit látok. Mondjuk arról, hogy a meccset kedd délután négykor rendezték. Ez egyáltalán nem kedvez a nézőknek, Németországban mindig figyelnek az időpontra. Hatezren szinte mindig vannak a meccseinken, de futballoztunk már huszonkétezer néző előtt is. A lényeg, hogy a televízióban és úgy általában a médiában folyamatosan népszerűsíteni kell a sportágat, reklámozni, hogy minél szélesebb rétegekhez eljusson.
– Szurkolóként jár mérkőzésekre?
– Furcsa, de meccsre járni sohasem szerettem. Játékosként imádok a stadionban lenni, nézőként kevésbé. Nagy a tömeg, az esti találkozókról pedig későn érek haza. Otthon, a kanapén kényelmesen feküdve sokkal jobb meccset nézni.
MIT ÖRÖKÖLT ÉDESAPJÁTÓL, A NÉGYSZERES MAGYAR VÁLOGATOTT MAROZSÁN JÁNOSTÓL A CIPŐJÉRE MAGYAR ZÁSZLÓT HÍMZŐ, A RIÓI OLIMPIA DÖNTŐJÉBEN (A MAGYAR ZÁSZLÓTÓL MEGFOSZTVA) GÓLT SZERZŐ CSATÁR? TÖBBEK KÖZÖTT ERRE IS VÁLASZT KAP A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN MEGJELENT INTERJÚBAN!