– „Egészen vagy egyáltalán nem” – ön adta a címet?
– Igen. Ez vagyok én. Feketén, fehéren, mint a valóságban: vagy teljes szívvel, őszintén csinálok valamit, vagy sehogy. Nincsen mellébeszélés, a fejezetekben a hibáimmal éppúgy számot vetek, mint a sikereimmel. Az élet napsütés és eső vegyesen.
– Megjelenik magyarul is?
– A kiadó döntése, a jogot bárki megveheti. Ha sor kerül a magyar kiadásra, szeretném kibővíteni harminc vagy negyven oldallal, hogy részletesebben elmondhassam az ottani emlékeimet. Miként teltek a mindennapjaim, kikkel találkoztam, hova jártam étterembe és a többi. A német változatban ezekről nyilvánvalóan kevesebb szó esett.
– A magyar játékosokkal van kapcsolata?
– Néha Huszti Szabolccsal, Hajnal Tamással találkozom a németországi Sky szakértőjeként a Bundesliga-mérkőzések alkalmával.
– Mit szól Huszti Szabolcs feltámadásához? A Zenitnél töltött gondterhes idő után a Hannovernél ismét szárnyakat kapott.
– Ő az a futballista, aki meccseket képes eldönteni. Én ezt már akkor láttam rajta, amikor szinte még tizenévesen Sopronban játszott. Erről a könyvemben is esik szó. Ő egyáltalán nem problémás ember, csak tudni kell kezelni, hogy kihozzuk belőle azt, amit mostanság a Hannovernél mutat.
– Tudja, hogy a válogatottban két éve nem játszik?
– Tudom, hogyne tudnám, mindennel tisztában vagyok.
– És mi a véleménye a kialakult helyzetről?
– Az, hogy ő a legjobb magyar játékos, és a legjobb magyar játékosnak a magyar válogatottban a helye. Nem ölt meg senkit, csak esetleg nem volt a legjobb hangulatban, és akadt némi félreértés közte és a kapitány között. Talán az edző felelőssége volt, talán a játékosé, talán másoké, de az életben meg kell bocsátani a hibákat.
– Vagyis egy kézfogással túl kellene lendülni az ügyön?
– Persze. Már két éve túl kellett volna! Csapjanak egymás tenyerébe, és felejtsék el ezt a baromságot! Nincs olyan sok kiemelkedő játékosuk a magyaroknak, hogy megengedhessék maguknak ezt a luxust.
– Mit tart a legnagyobb teljesítménynek magyarországi időszakából?
– Nekem az jelenti az igazi visszaigazolást, hogy bekapcsolom a tévét, és azt látom, a játékosok, akiknek a beválogatása miatt annak idején kritizáltak, mind a mai napig meghatározó tagjai a csapatnak. Hányszor vetették a szememre, hogy miként adhatom Gera Zoltánnak a csapatkapitányi karszalagot? Hogyan rakhatom be a Sopronból Huszti Szabolcsot, aki még a Fradinak sem volt elég erős? Miért kell behívni Hajnal Tamást a Sint-Truidenből? Minek játszatok Juhász Rolanddal védőt, amikor mindig is támadó volt? Aztán tessék, itt vannak. Örülök, hogy segítettem kibontakoztatni a pályájukat, és hogy most, hét évvel később még mindig az általam felfedezettek adják a válogatott gerincét. Mindenki láthatja, hogy helyesen cselekedtem, amikor vágtam egyet a csapaton, elküldtem Dárdai Pált és azokat, akiknek lejárt az idejük, és új válogatottat építettem.
– El tudja képzelni, hogy egy napon visszatér?
– Most nem, hiszen Egervári Sándor személyében van kapitánya a válogatottnak, ráadásul remek munkát végez. Nyolc év tapasztalatával felvértezve ma erősebbek az említett kulcsjátékosok, a vb-selejtezőn a csoport második helyére odaérhet az együttes, és a 2014-es világbajnokságra talán, a 2016-os Eb-re szerencsés sorsolással könnyen ki is juthat.
TÉNYLEG PROSTITUÁLTAKNÁL JÁRTAK A VÁLOGATOTT TAGJAI THAIFÖLDÖN? HIÁNYZIK-E A KISPAD? EGYOLDALAS EXKLUZÍV INTERJÚ A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN!