A Puskás-stadiont csúnyának nem mondanánk, bár a bejárat festett vasrácsán már itt-ott megjelent a rozsda és – magunk közt szólva – a konténeröltözők helyett is lehetett volna elegánsabb megoldást találni. Maga a pálya kissé jellegtelen, a műfüves borítás sem a legújabb, hosszú távon viszont olcsó, főleg, ha a téli időszakban a környékbeli falvak csapatai is idejárnak edzeni. A jeles névadóra, a magyar futball csatárcsillagára láthatólag büszkék a létesítmény tervezői, még az arcképét is rányomták egy műanyag molinóra a kapu fölé. Persze a szép sporthagyományok ápolása nem oltotta ki belőlük az egészséges üzleti érzéket, a bádogbüfé mellett Puskás-fejes reklám hirdeti, hogy némi térítés fejében szívesen kiadják a klubhelyiséget közös pizzázásokra, gyerekzsúrokra, születésnapi összejövetelekre. Nem mintha okuk lenne a panaszra, néhány száz fizető néző kijár a hétvégi meccsekre is, azért az országos ötödosztály már garantál bizonyos nívót, kiváltképp, ha olyan ősi ellenfelek jönnek rangadót játszani, mint a Sangiovannese vagy a Tuttocuoio...
Miközben az ország az új Puskás Aréna pénteki átadójára készül, érdemes megismernünk a három éve átadott Puskás-stadiont (vagy inkább Puskás-pályát) – a Firenze melletti toscanai kisvárosban, Signában. A lelakatolt pályánál nincs nagy élet, napközben az emberek a környékbeli olajfaligetekben vagy szőlőföldeken szüretelnek ilyenkor, a játékosok meg csak a délutáni edzésre érkeznek. A helyszíntől mintegy ezer kilométerre, Kispesten született magyar futballistáról 2016 májusában nevezték el a sporttelepet, az ünnepségen Signa–Empoli mérkőzéssel szórakoztatták a jelenlévőket és emlékeztek a helyi futballtörténelem felejthetetlen napjára, 1958. január 23-ra. Mint tíz évvel ezelőtt egy cikkben már felelevenítettük, aznap az Empoli elleni mérkőzésen nem kisebb játékos öltötte magára a sárga-kék signai mezt, mint Puskás Ferenc.
„Délelőtt Puskás meglátogatta a város ipari üzemeit, a helyiek nagylelkű ajándékokkal halmozták el – számolt be a nevezetes nap eseményeiről a helyi sajtó. – Délután minden sportbarát az ő játékát várta. A meccs előtt odaléptünk hozzá az öltözőben, és udvariasan nyilatkozatot kértünk tőle, ám tisztelettel visszautasított minket, mondván: nem kíván a jövőjéről beszélni. Mindenesetre bízik benne, hogy csökkentik az októberig szóló eltiltását. És melyik csapatban folytatja a pályafutását? – hangzott ekkor a kérdés. Erre összehúzta magát, és hallgatásba burkolózott, ám az Inter szó hallatán sokatmondó mosoly jelent meg az arcán. Azt viszont nem lehetett eldönteni, hogy neki tetszik-e az Inter vagy az Inter érdeklődik iránta.”
Köztudomású, hogy az 1927-ben született kispesti játékos az 1956-os forradalom és az 1957-es dél-amerikai túra után Nyugat-Európában maradt, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségtől (FIFA) kapott eltiltása miatt másfél évig nem léphetett pályára hivatalos mérkőzésen. A Real Madriddal aláírt szerződése előtti bizonytalanság időszakában sokat időzött Olaszországban, több Serie A-s csapat szaglászott körülötte, egy ideig úgy tűnt, a Fiorentinának is jó esélye van átigazolni. A firenzeiekkel folytatott tárgyalások heteiben tartózkodott a környéken, ekkor rendezték a helyiek számára évekig beszédtémát szolgáltató mérkőzést.
„Mindenki Puskást figyelte, aki ragyogó labdalevételeivel, milliméter pontosságú indításaival, váratlan húzásaival és pontos, veszélyes lövéseivel ámulatba ejtette a közönséget – írta a helyi lap az ezer néző, vagyis telt ház előtt vívott összecsapásról. – A Signa játékosai a szokásosnál gyengébb teljesítményt nyújtottak, ennek azonban egyszerű az oka: Puskás személye miatt kicsit megilletődöttek voltak.”
Ám talán az éppen gyengébb erőállapotban lévő, a fennmaradt sporttörténelmi Signa-csapatfotó tanúsága szerint némileg túlsúlyos balösszekötő sem volt a legjobb formájában, gólt például a nagy várakozások dacára nem tudott lőni a tiszteletére rendezett kisvárosi gálameccsen. Az ötvennyolc évvel későbbi névadó ünnepségen – amelyen életre hívták az azóta is évről évre megrendezett signai Puskás-emléktornát – Réka Damborena Puskás, a játékos unokája képviselte a családot, a Real Madrid nevében pedig Emilio Butragueno nemzetközi igazgató küldött videoüzenetet.
Véletlen egybeesés, hogy épp azokra a napokra esik a tizenötmilliós magyar nemzet képviselőinek éves nagy, budapesti összejövetele, amikor a magyar fővárosban új nemzeti stadiont adnak át. Így aztán szimbolikus jelentőségű, hogy a világ magyarságának – a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkársága szervezésében megvalósuló – két legrangosabb tanácskozására, a Magyar Diaszpóra Tanács (MDT) és a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülésére érkező küldöttek – köztük az uruguayi magyarság képviselője is – jelen lesznek a Puskás Aréna ünnepélyes nyitó mérkőzésén. A 2011-ben életre hívott MDT – amelynek célja az anyaországban és a világban szétszórtságban élő magyarság kapcsolatainak újjáépítése, valamint a diaszpóra magyarsága nemzeti öntudatának erősítése – november 14-én tartja IX. ülését a Várkert Bazár épüle-tében. A rendezvényen a világ harmincnégy országából több mint száz tagszervezet küldötte vesz részt. A Máért november 15-én, a meccs napján tartja XVIII. ülését, szintén a Várkert Bazár épületében. A Máért külhoni tagszervezetei – Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről, Kárpátaljáról, Drávaszögből és Muravidékről – két-két személyt delegálhatnak az ülésre. A hagyománynak megfelelően mindkét ülés idén is Orbán Viktor miniszterelnök nyitó beszédével kezdődik. Publicisztika ide kattintva! |
De hogyan került éppen Signába az Európa-szerte csodált magyar csatár? A részletes választ a piananotizie.it oldalon megjelent cikkből, Roberto Nannucci visszaemlékezéséből kapjuk meg: a firenzei ügyvéd szülei üzemeltették az éttermet Bordigherában, amelybe nap mint nap betért a családjával az átmenetileg a Ligur-tenger partján fekvő városban élő Puskás Ferenc.
„Szüleim párhuzamosan Signában is működtettek két vendéglőt, így sok tehetős signai kereste fel a bordigherai helyet – idézte a forrás a családtag szavait. – Itt mutatta be édesapám a magyar játékosnak Renato Bonardit, a signai sportegyesület vezetőjét. Tisztán emlékszem a hónapokra, amelyeket Puskás Bordigherában töltött, mindennap láttuk őt a feleségével, Erzsébettel és kislányával, Anikóval, aki az én húgom, Daniela játszótársa volt.”
A jövőjét biztosítani igyekvő, éppen csapat nélküli magyar futballistát a bordigherai étteremben megismert Renato Bonardi igyekezett a Fiorentinához csábítani, kihasználva kiváló firenzei összeköttetéseit. A megbeszélések idejére pedig saját signai házában biztosított neki szállást.
„Így családomnak abban a megtiszteltetésben lehetett része, hogy vendégül látta Puskást mintegy három hétig – elevenítette fel az 1958-as időszakot Giuseppe Bonardi, az említett klubvezető fia, az 1914-ben alapított signai sportegyesület elnöke. – A jó barátság megmaradt, máig őrzöm a képeslapokat, amelyeket később a világ különböző tájairól küldött szeretettel szüleimnek. Az egyezség akkor nem jött létre a Fiorentinával, Signát azonban megajándékozta a neves vendég egy rendkívüli élménnyel, és helyénvalónak éreztük, hogy az akkori mérkőzés emlékére róla nevezzük el a pályánkat.”
Két világbajnoki selejtező várt a válogatottra a Népstadionban 1965 őszén. Baróti Lajos szövetségi kapitány együttese Ausztriával és az NDK-val került azonos csoportba, s csak az első helyezett kvalifikálta magát az 1966-os angliai világbajnokságra. Késő tavasszal, nyár elején Lipcsében 1:1-es döntetlent értünk el, illetve Bécsben 1:0-ra nyertünk, a továbbjutáshoz azonban további pontokra volt szükség. Szeptember 5-én az osztrákok ellen Farkas János és Fenyvesi Máté góljaival már az első félidőben vezettünk, Mészöly Kálmán tizenegyesből állította be a 3:0-s végeredményt. Október 9-én Rákosi Gyula egyenlített a keletnémetek ellen a szünet előtt, majd a második félidő elején Novák Dezső vezetést szerzett, de az NDK később egyenlített. A 3:2-es győzelmet Farkas János gólja jelentette. Mindkét mérkőzést nyolcvanezer szurkoló előtt játszották. |
A Jazz nagykövetei elnevezésű program keretében Louis Armstrong 1965. június 9-én adott koncertet a Népstadionban nyolcvan-, egyéb korabeli források szerint 93 ezer néző előtt. A koncertsorozat Dwight Eisenhower amerikai elnök regnálása idején kezdődött azzal a propagandacéllal, hogy bemutassák az amerikai kultúra szabadságát a vasfüggöny mögötti, Amerika-ellenes, kommunista és közel-keleti országokban. Magyarországon a jazz a második világháború alatt tiltott műfajnak számított, akárcsak a hazai szocializmus kezdeti szakaszában, a szovjetek a dekadens nyugati kultúra termékének nevezték. Furamód, 1956 után itthon a tiltottból átkerült a tűrt kategóriába, a hatvanas évek elejére egyre szélesebb körben vált ismertté, ezért aztán Louis Armstrong nevének hallatán özönlött a nép a Népstadionba a jazz nagykövetének koncertjére. |
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
November 15., péntek (Puskás Aréna)
19.00: Magyarország–Uruguay (Tv: M4 Sport, élőben az NSO-n)
Vezeti: Damir Skomina (Robert Vukan, Tomaz Klancnik) – szlovénok
EB-SELEJTEZŐK
November 16., szombat
18.00: Azerbajdzsán–Wales – élőben az NSO-n!
20.45: Horvátország–Szlovákia – élőben az NSO-n!
November 19., kedd
20.45: Szlovákia–Azerbajdzsán – élőben az NSO-n!
20.45: Wales–Magyarország – élőben az NSO-n!
1. Horvátország | 7 | 4 | 2 | 1 | 14–6 | +8 | 14 |
2. MAGYARORSZÁG | 7 | 4 | – | 3 | 8–9 | –1 | 12 |
3. Szlovákia | 6 | 3 | 1 | 2 | 10–8 | +2 | 10 |
4. Wales | 6 | 2 | 2 | 2 | 6–6 | 0 | 8 |
5. Azerbajdzsán | 6 | – | 1 | 5 | 5–14 | –9 | 1 |