Válogatott: Különleges érzés volt újra csatlakozni – Nikolics

 

„Különleges érzés volt újra csatlakozni a kerethez– mondta lapunknak Nikolics Nemanja. – A válogatottba szóló meghívót megkapni mindig felkavaró, semmihez sem hasonlítható, nehezen megfogalmazható érzés. Speciális motiváció van az emberben – és persze, hogy bizonyítani, nyerni akar. A társak, a stábtagok, sőt még a masszőrök reakciójából is úgy éreztem: szeretnek, örülnek annak, hogy újra ott vagyok.”

„Tudom, hogy sokat várnak tőlem, én is magamtól, nincs ezzel gond – fogalmazott Nemanja Nikolics. – Szeretnék csütörtökön is gólt szerezni, mint minden meccsen, de nem esek kétségbe, ha nem sikerül, mert ez egy hosszú távú folyamat. Irreális lenne azt várni, hogy egy hosszabb mellőzés után azonnal a legjobb formádban tudsz játszani. A Chicago Fire az előző idényben a tabella legvégén volt, azért vittek oda, hogy gólokat rúgjak, és előrelépjünk, ehhez a nyomáshoz hozzá lehetett szokni. Voltak, akik azt mondták, csak bajnokságra törő, domináns, a meccseiket végig támadó csapatban tudok eredményes lenni, mint a Videoton vagy a Legia volt. Nos, az amerikai teljesítményem, azt hiszem, cáfolta ezt. Halkan teszem hozzá: sem a Videoton, sem a Legia nem adott azóta gólkirályt, mióta eljöttem a kluboktól. Pontosan tudom, nem könnyű gólokat rúgni egy erős csapatban sem. Érzem, mire gondolt a kérdés feltevésénél: ha annyi bizalmat és lehetőséget kapok, mint a bajnokságban, akkor képes lehetek a válogatottban is olyan eredményes játékra, mint a klubjaimban. Azt gondolom, azok az edzők, akik igazán hittek és bíztak bennem, azoknak nem okoztam csalódást.”

A GYŐZELEM MINDEN MÉRKŐZÉSEN GYŐZELEM

– Egyetért azzal, hogy Luxemburgban csak veszíthetünk?
– Nem, mert a győzelem minden mérkőzésen győzelem – mondta Szélesi Zoltán. – Persze közhely: ezek a legnehezebb mérkőzések, főleg, ha tíz emberrel védekezik az ellenfél. Kiscsapat ma már csak papíron létezik, ha a franciák nem tudták legyűrni Luxemburgot, nem mehetünk biztosra mi sem. Felkészültünk arra, hogy a hazaiak visszaállnak, de azt várjuk, nyitottabban, bátrabban támad majd, mint az említett franciák elleni meccsükön. Pont ezért a bolgárok elleni mérkőzésüket néztük meg a legtöbbször.

– Személy szerint önnek mit jelentene egy győzelem?
– Nekem? Az miért fontos? Itt csakis az számít, hogy a csapat profitáljon a mérkőzésből, abból, amit gyakoroltunk, és persze leginkább abból, ha meg tudjuk szerezni a győzelmet. Ha a játékosok a térdükön csúszva egy góllal nyernek, akkor már hozzátettek valamit a magyar labdarúgáshoz. A futballunk sikere a lényeges, nem az, hogy mit jelentene az nekem – ideiglenesen, két mérkőzésre kaptam megbízatást, amely nagyon megtisztelő, ennek tudatában álltam a feladathoz.

– Mire számíthatnak a magyar szurkolók?
– Olyan magyar válogatottra, amely győzni akar, és ez minden pillanatban érződik rajta. Mondtam már: az antifutball nem cél, világos elképzelések mentén készültünk fel a rendelkezésünkre álló két nap alatt.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok:Dibusz Dénes(Ferencváros),Gróf Dávid(Budapest Honvéd),Kovácsik Ádám(Videoton)
Védők:Bese Barnabás(Le Havre – Franciaország),Kádár Tamás(Dinamo Kijev – Ukrajna),Korcsmár Zsolt(Midtjylland – Dánia),Korhut Mihály(Hapoel Beer-Seva – Izrael),Szabó János(Paks),Vinícius(Videoton)
Középpályások:Balogh Balázs(Puskás Akadémia FC), Nagy Ádám(Bologna – Olaszország),Pátkai Máté(Videoton)
Támadók:Böde Dániel(Ferencváros),Dzsudzsák Balázs(al-Vahda – Arab Emírségek),Lovrencsics Gergő(Ferencváros),Németh Krisztián(New England Revolution – Egyesült Államok),Nikolics Nemanja(Chicago Fire – Egyesült Államok),Priskin Tamás(Ferencváros),Sallai Roland (APOEL – Ciprus),Stieber Zoltán(D. C. United – Egyesült Államok),Ugrai Roland(Diósgyőri VTK),Varga Roland(Ferencváros)