Grazer AK vagy Újpest – ez itt a kérdés Halmosi Péter esetében. Az ezidáig a Haladást erősítő ballábas futballista ugyanis nemrég úgy döntött, bár ezer szállal kötődik a vasi egylethez, itt az ideje a váltásnak. Az édesapjához hasonlóan a magyar válogatottban is megfordult játékos nem titkolja, ha rajta múlik, a költöztető kocsinak a rövidebb, Szombathely–Graz utat kell majd megtennie. – Az elmúlt napokat az osztrák klubnál töltötte, és információnk szerint a GAK vezetőinek minden vágyuk az, hogy önt a csapatukban láthassák. Jól tudjuk? – Bizony jól – válaszolta Halmosi Péter. – Kint jártam Grazban, körülnéztem, edzettem, tárgyaltam, és összefoglalva annyit mondhatok: jól sikerült kiránduláson vagyok túl. – Olyannyira jól, hogy, ha minden igaz, egy szerződéstervezettel a zsebében tért haza. – Méghozzá egy nagyon korrekt tervezettel. – A részletek publikusak?
Még sincs vezetôedzô a Haladásnál A telephelyváltozáson átesett Új Lombard Labdarúgó Kft. tulajdonosi struktúrája is megváltozott: Bíró Péter 61 százalékos tulajdonos mellett 39 százalék jut –egy forintért cserébe –a Haladás Futball Kft.-nek, amelynek a Haladás VSE, a MÁV Rt. és a szombathelyi önkormányzat is tagja. A helyi önkormányzati testület egyébként ad hoc bizottságot hoz létre a Haladásnál kialakult csôdhelyzet miatt, a bizottság megvizsgálja a társaság könyvelését és megpróbálja kideríteni, mibôl adódik az ötvenmillió forintos hiány. Az új vezetés már megállapodott Preisinger Sándorral, Kaj Andrással és Tóth Péterrel, eldôlt viszont, hogy P. Nagy László és Plotár Gyula mégsem lesz szakvezetô Szombathelyen – ellenben megállapodtak Hegedûs Péterrel, aki kapusedzôként folytatja a Lombardnál.
– Azt, ugye, megérti, hogy konkrét összegekről nem beszélhetek. Az viszont nem titok, hogy három évre vinnének, illetve, hogy Ausztriában jóval többet keresnék, mint itthon. Ráadásul a papírokon rögzített pénzt nettóban kapnám meg, elvégre a magyarországi szokásokkal ellentétben a labdarúgók nem vállalkozókként vannak bejegyezve, hanem alkalmazottakként, így fix pénzt kapnak, nem kell ide-oda fizetniük. Amit még feltétlenül elmesélnék ezzel kapcsolatban: a tervezetet lefordíttattam, megmutattam egy ügyvédnek, ő áttanulmányozta, majd csak annyit mondott, ilyen tiszta szerződést még életében nem látott… – Akkor már alá is írta? – A legnagyobb bánatomra, még nem… A Haladás elöljárói tudniillik kitalálták, hogy nevelési költséget kérnek értem. – Ha az édesapja kérné, még csak megérteném, na de így… – Ne csodálkozzon, mert a tavaly meghozott szabály szerint jogos a vezetők követelése: a más egyesületekhez igazoló huszonhárom éven aluli futballisták játékjogáért cserébe valóban jár némi pénz. Az már az én pechem, hogy három hónap múlva töltöm be a huszonhármat… Gondolom, a szombathelyiek most kiszámolták, az elmúlt esztendőkben mennyit költöttek rám, mennyi volt a mezem, mennyit fizettek a velem foglalkozó edzőknek, menynyit dolgozott miattam a pályamunkás, és ezt az összeget szeretnék behajtani a graziakon. Ám ismétlem, annak ellenére, hogy kicsit meghökkentem ezen, a követelés jogos. – Más kérdés, hogy az osztrákok mit szólnak ehhez… – Üzentek, hogy ne izguljak, mindent elrendeznek. Úgyhogy most azt várom, miként végződik a két fél tárgyalása. Amint megegyezés születik, én már indulok is Grazba. Kicsiny gond, hogy legkésőbb vasárnap estig alkut kellene kötniük a vezetőknek. – Miért is? – Mert hétfőn választ kell adnom az újpestieknek. A képlet, mondhatni, egyszerű, ha a Haladás addig megállapodásra jut a GAK-kal, Ausztriában folytatom, ha nem, akkor a Megyeri úton. – Szíve szerint Grazba menne, nemde? – Való igaz, ehhez lenne leginkább kedvem. Megdöbbentő volt számomra, mekkora különbség van az ausztriai, illetve az itthoni körülmények között. Bár az osztrákok focija nem sokkal jobb, mint a miénk, minden más szempontból előttünk járnak. Most hosszasan sorolhatnám, miben lenne érdemes követni őket, de inkább maradjunk annyiban, hiába választja el csupán száztíz kilométer Szombathelyt és Grazot, a távolság sokkal nagyobb…