Ázsia a legjobb négy között!

Vágólapra másolva!

2002.06.22. 21:08

Címkék

Morientes a kapuba fejel, a sípszó viszont már elhangzott – ez volt a bíró egyik tévedése

Soha nagyobb sanszot! – gondolhatták az Ibériai-félsziget nagyobbik részén a meccs előtt. A negyeddöntők mumusával megbirkózni hosszú ideje képtelen spanyol válogatott elől a sors eltakarította a legnagyobb riválist, Olaszországot, így óriási lehetősége nyílt rá, hogy – 1950 óta először – bejusson a legjobb négy közé.
Az nagyon gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a spanyolok ettől még nem óhajtanak ész nélkül nekirontani a dél-koreai "falnak”, de hát ezt a portugál és az olasz válogatott szomorú története ismeretében komoly ember nem is várhatta. Mivel a házigazda játékában eleinte szintén volt egy kis óvatosság, az első percekbe simán belefért, hogy az ember megpróbálta kitalálni, miféle felállásban igyekszik rohamozni a spanyol válogatott. Raúl kiválásával Morientes elvileg Valerónt kapta párjául a csatársorban, de a Deportivo játékosa inkább mögötte játszva próbálta hasznossá tenni magát.

Ôk mondták
Guus Hiddink: – Úgy érzem, kiegyenlített volt a küzdelem. A spanyolok nem használták ki a csapatom tapasztalatlanságát, amiért csak magukat okolhatják. A védelmünk többször is hézagos volt. Korábban nem bíztam a játékosaim büntetôiben, de tegnap rengeteget gyakoroltuk azokat, és biztos voltam benne, hogy a párbajban legyôzzük a spanyolokat. Nem értek egyet azzal, hogy a bíró részrehajló lett volna. Meg kell majd nézni a felvételeket, és azt is észre kell venni, hogy Kim Nam Ilnek idô elôtt kellett lejönnie, mert lerúgták, és a vétkes még sárga lapot sem kapott. A meg nem adott gólok miatt sem kellene reklamálni, mert a játékvezetô elôbb sípolt, mint hogy a labda a hálóba került volna. Az összes mezônyjátékos és a kapus is leállt, ezért a legjobb esetben is csak érvénytelenített helyzetekrôl lehet beszélni.

José Antonio Camacho: – Szomorú vagyok, mert a csapatom százhúsz percen át harcolt, dolgozott, gólhelyzeteket alakított ki, nyerhetett volna, végül igazságtalanul kiesett. Ha az ellenfél jobb, szó nélkül mész haza, de jelen esetben úgy távozunk, hogy legyôzônk korántsem nôtt fölénk. Botrányos volt a játékvezetés! Megnyertük a mérkôzést, mert két gólt is szereztünk, de nem akarták érvényesíteni ôket. Portugália és Olaszország ellen hasonló kedvezményben részesítették a bírók a koreaiakat, de nem hittem volna, hogy világbajnoki negyeddöntôben is lehet ilyen részrehajlóan bíráskodni. Gratulálok a játékosaimnak, és üzenem az otthoniaknak: sajnálom, hogy így alakult.

Li Von Dzse: – A koreai bajnokságban nincs döntetlen, a mérkôzéseket mindig tizenegyesekkel döntik el. 1998 óta hét tizenegyespárbajban vettem részt, és egyet sem veszítettem el. Amikor a büntetôkre került a sor, nagyon bíztam benne, hogy legalább egyet hárítani tudok. Joaquín lövésénél jól tippeltem meg az oldalt, és szerencsém volt.

Fernando Hierro: – A FIFA a tiszta játékért harcol. Van is egy sárga zászlaja, amelyre ezt a szlogent írták fel, és amelyet akkor látni, amikor a két csapat kivonul a pályára. Könyörgök, játsszunk mindannyian becsületesen! Egész héten úgy készültünk, hogy ellenünk fúj majd a játékvezetô, de a jelek szerint erre nem lehet felkészülni. Volt négy vagy öt olyan ítélet, amelyet nehéz megérteni. Reméljük, hogy emberi hibákról volt szó, de sajnos azzal a borzalmas gyanúval vagyunk kénytelenek távozni, hogy nem ez a helyzet.

Már amikor engedték neki. A kezdeti tapogatózás után ugyanis a házigazdák kétséget sem hagytak afelől, hogy milyen sorsot szánnak az ellenfélnek. A már megcsodált, rövid passzos, rettenetesen gyors játékukkal többnyire beszorították a spanyol tizenegyet saját térfelére, de helyzetig nem jutottak el. A feltűnően bizonytalan Baraja labdaeladásai okozták a legnagyobb izgalmat, ám a középpályás szerencséjére hátrébb helyezkedő társai a helyükön voltak.
Az első húsz perc nagy nyomását követően megváltozott a játék képe, habár nehéz volt eldönteni, vajon nem tudták tartani az ázsiaiak az iramot, vagy szándékosan vettek vissza, esetleg a spanyolok erősítettek. Így vagy úgy, az tény, hogy a lassan felbátorodó európai együttes kibontakozó fölénye hamarosan valódi helyzetekbe torkollott, amelyekkel pedig a koreaiak továbbra sem dicsekedhettek (eggyel sem).
Előbb egy sorfalba bikázott szabadrúgás, majd Morientes levágódott lövése okozott veszélyt, de a java csak ezután következett, részben szintén Morientes főszereplésével. A Real-csatár az első félóra végén csúsztatott a bal fölső sarok irányába, s Li Von Dzse csak úgy tudott hárítani, hogy közben kis híján felcsavarodott a kapufára. Három perccel később Hierro ugyancsak ígéretesen, noha nem elég pontosan fejelt, és tovább sorakoztak a spanyol lehetőségek. Joaquín nagyszerűen ment el a jobb szélen, középre lőtt labdájáról a kapus és Morientes egyaránt csak centikkel maradt le. De Pedro ugyancsak jó beadással, illetve kemény lökettel idézte fel a csoportmeccseken látott remek formáját, Joaquín meg óriási szólót mutatott be, csak éppen lőni felejtett el idejében. A félidő zárásaként Hierro bólintott kevéssel fölé az ötösön belülről, vagyis úgy látszott, megtalálták a ritmust a spanyolok.

A tizenegyesek
Az elsô tizenegyeshez Hvang Szun Hong állhatott oda. A koreai csatár jobbal laposan, kissé balra küldte a labdát, amelyet a jó felé vetôdô Casillas majdnem megfogott, de csak majdnem. A labda a kapus hóna alatt a gólvonal mögé csorgott (1–0). A spanyolok elsô végrehajtója Hierro volt. A csapatkapitány nagyon magabiztosan, jobb lábbal a jobb felsôbe vágta a labdát, miközben Li Von Dzse a másik irányba indult el (1–1). Következett Pak Dzsi Szung: jobb belsôvel, félmagasan a bal kapufa mellé helyezte a labdát, amelyet Casillas ezúttal csak a szemével követett (2–1). Baraja lôtte a negyedik büntetôt, mégpedig jobb belsôvel laposan a jobb alsó sarokba. A koreai kapus a másik irányba vetôdött (2–2). A hazaiak Szeol Ki Hjeon révén kerültek ismét elônybe, miután a játékos jobb lábbal a bal oldalra, félmagasan küldte a labdát a hálóba (3–2). Az európaiak részérôl Xavi lôhette a következô tizenegyest, és nem is hibázott: a labda a bal felsô sarokba szerelt kamerát találta telibe, Li Von Dzsének még akkor sem lett volna semmi esélye, ha a jó irányba vetôdött volna (3–3). An Dzsung Hvan hidegvérrel hajtotta végre a hetedik büntetôt, hiszen kevés nekifutás után középre küldte a labdát, szerencséjére Casillas elvetôdött jobbra (4–3). Jöhetett a mérkôzésen remekül játszó Joaquín. A fiatal játékos azonban elôbb megtorpant, majd nagyon gyengén lôtte a labdát a bal alsó sarok felé, így Li Von Dzse könnyen háríthatott (maradt a 4–3). Hong Mjung Bo mindent eldönthetett és mindent el is döntött: jobbal, magasan a kapu bal oldalába vágta a labdát, miközben Casillas a másik irányba vetôdött el. (5–3)

Ebben a szellemben indult a második játékrész: a 49. percben Valerón szabadrúgásból beívelt labdája a tizenhatoson belül gyülekező tömegből Kim Te Jung fején megcsúszott, és a hálóba szállt, de a bíró nem adta meg a gólt, feltehetően azért, mert Helguera rátámaszkodott Kim Te Jung hátára. Másodpercekkel később Morientes pörgetett jócskán mellé az ötösről, aztán az 55. percben Pak Dzsi Szung cselezte be magát három ember között a büntetőterületre, Hierro jókor keresztezett, a szögletből pedig két lövési kísérlet is meghozta a publikum hangját. Később a csereként beállt Li Csun Szo beadását kellett újra a fáradhatatlan Hierrónak tisztáznia, majd tűz alá vették Casillas kapuját a dél-koreaiak. Li Csun Szo ágyúzásába még belevetődött Puyol, Pak Dzsi Szung azonban már betalált volna, ha Casillas nem véd bravúrral.
Morientes kezdett eltűnni a mezőnyben, Camacho viszont behozta Mendietát, aki új színt vitt a küzdelembe, jóllehet az ibériaiak már a hosszabbításra látszottak tartalékolni az erejüket. Joaquín a 72. percben került megint helyzetbe, de Valerón zseniális passzából a rövid sarok mellé tüzelt. Nagyon szerette volna döntésre vinni a dolgot a spanyol válogatott a vége felé, Luis Enriquét többször is majdnem megtalálták az előrevágott labdákkal, és mondani sem kell, Joaquín szintén zavarba hozta párszor a dél-koreai védelmet. A rendes játékidő legvégső lehetősége mégis Li Csun Szo előtt adódott, távoli lövését Casillas védte bravúrral.
Ha a már említett, meg nem adott gól talán védhető is, a hosszabbítás első félidejének legelején már bizonyosan óriásit hibázott az egyiptomi bíró. Joaquín száguldott el a szélen, és még tisztán az alapvonal elől középre adott, mire a bíró kirúgást ítélt. Nem tudni, vajon Morientes akkor is a kapuba fejelhetett-e volna, ha a védelem nem áll le, mindenesetre a lehetőséget elvették tőle. Rövidesen még közelebb került a gólszerzéshez, hiszen egy bedobást jobbal azonnal kapura emelt, Li Von Dzse már verve volt, ám a kapufáról kifele pattant a bőrgolyó.
Ordító helyzetek a második 15 percre is jutottak: Hvang Szun Hong kapásból, tíz méterről lőhetett, de rosszul találta el a labdát, amely kipattant az elé ugró Nadalról. Az ellentámadásból Mendieta lépett ki egyedül, a bíró lest ítélt, "természetesen” tévesen, sőt ugyanezt két perccel később is eljátszotta a Lazio futballistájával.
A tizenegyespárbaj a spanyol válogatott addigi legjobbja, Joaquín tragédiáját hozta, hiszen egyedül ő hibázott, míg a torna korábbi szakaszában két tizenegyest is elrontó dél-koreaiak most minden alkalommal pontosan céloztak.
Bekövetkezett a korábban elképzelhetetlen: Dél-Korea bejutott a világbajnokság legjobb négy csapata közé.