Góllal fizetne a sérelmekért

Vágólapra másolva!

2002.07.02. 21:18

Címkék

Hallgatja az ember Komódi Lászlót, és már első szavaiból le tudja szűrni: felemás érzések kavarognak a játékosban. Korábban ő volt az, aki önkritikusan bevallotta, a magyar labdarúgók nem profik. Papíron ugyan azok, ám a szó valódi értelmében már aligha. Érzelmesek vagyunk mondta egyszer. Nyugaton nem így csinálják. Kemények, magabiztosak, nem lelkiznek. Meglehet, ebben is fényévekkel vagyunk a brazil, a török, de még a szlovén labdarúgástól is. Komódi ezúttal is önkritikus, miközben rossz szájízzel idézi fel a tavasz történéseit. Azt gondolja, a Videotonnál nem becsülték meg, ezért kellett távoznia. Igaz, a történet nem így kezdődött&

Komódi László (balra) ôsszel még a Videoton kulcsembere volt, tavasszal azonban már alig jutott szóhoz a székesfehérváriaknál

– Egy évvel ezelőtt örültem a Videoton megkeresésének, mentőövet dobtak nekem, miután a Vasasnál már nem tartottak rám igényt – mondta Komódi László. – Szóval hálásan mentem Székesfehérvárra, ahol Várhidi Péter vezetőedzővel és a csapat többi tagjával is gyorsan megtaláltam a közös hangot. Akkoriban nem is volt semmi gond. Jól szerepeltünk, és – ne tűnjön szerénytelenségnek – ebben nekem is részem volt.
– Tény: alapember volt a csapatban, irányított, gólokat rúgott. Aztán mégis minden megváltozott. Beszélt már erről, de most, hogy eldőlt, biztosan nem marad a piros-kékeknél, talán nem árt még egyszer felidézni a történteket.
– Hol is kezdjem? Talán onnan, hogy elmentünk Brazíliába edzőtáborozni. Utólag elmondhatom: teljesen feleslegesen. Semmit sem ért az egész, ráadásul hazahoztunk magunkkal két olyan brazil játékost, akikkel jottányit sem erősödtünk. A téli átigazolások során pedig szerintem egy sor elhibázott döntést hoztak a vezetők. Nem lehet elmenni Dvéri Zsolt szerződtetése mellett sem. Ô remek labdarúgó, Fehérvár kedvence, szeretik, elismerik, teljes joggal. De húszmillió forintért hozták el a Megyeri útról, amikor most már ingyen is szerződtethették volna. Ráadásul tulajdonképpen vele sem léptünk előre; a Videotonnak volt egy kialakult csapata, erre belenyúltak a már működő rendszerbe, aminek aztán nem lett jó vége. Tavasszal nagyon gyenge volt a teljesítményünk.
– Szép, hogy többes számban beszél, de ön szinte alig jutott szóhoz. Pedig a jó ősz után kevesen gondolták volna, hogy kikerülhet a kezdő tizenegyből.
– Én sem erre számítottam. Annál is inkább, mert Várhidi Péter a felkészülés során végig azt mondta, nyugodtan készüljek, Dvéri mellett is helyem lesz a csapatban. A nyitó meccsen a Sopron ellen ez így is volt, de már akkor lecserélt a hatvanadik percben. Később néha még csereként beállhattam, de ennél több lehetőséget nemigen kaptam. Igaz, én is megcsináltam a magam hülyeségét, amikor a Dunaferr ellen kiállíttattam magam. De ez nem befolyásolt semmit, hiszen akkorra engem már leírtak.
– Egyesek úgy vélték, Várhidit befolyásolták a vezetők, úgymond tanácsokat adtak neki az összeállítást illetően…
– Azt szokták mondani, minden pletykának van némi alapja. Mélyebben viszont nem szeretnék ebbe a kérdésbe belemenni, de tény, én is olyan edzőnek gondoltam Várhidi Pétert, aki az

Várhidi azt mondja, egyedül ő állította össze a kezdőcsapatot
Keményen fogalmaz Komódi László. Természetesen a történet úgy kerek, ha a másik fél is szóhoz jut. A labdarúgó is elmondta, hogy sokat köszönhetett Várhidi Péternek, akiben azonban később csalódott.
– Amikor Komódi hozzánk került, egyértelműen azt vártam tőle, hogy segítsen egy alakuló csapat építésében – mondta Várhidi Péter vezetőedző. – Irányító szerepkörben a pályán és vezéregyéniségként az öltözőben számoltam vele. Komódinak, Szlezák Zoltánnak, Csató Sándornak és Hamar Istvánnak volt hasonló szerepe a csapaton belül. Építettünk e rutinos játékosok tapasztalataira.
– Komódi beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
– Ôsszel rendszeresen játszott, és vezéregyéniségnek bizonyult. Nagy része volt a jó szereplésben, elégedett voltam vele.
– Aztán megjött Dvéri Zsolt.
– Az Újpestről érkezett középpályással a vezetők hosszú távra terveztek, míg Komódinak nyáron lejárt a szerződése. Nem volt idő arra, hogy kidolgozzunk egy olyan új szerkezetet, amelyben helye van a két irányítónak. Az első mérkőzésen kipróbáltam ugyan egy verziót, de nem vált be. Nehéz helyzetbe kerültem, mert volt egy játékosom, aki az őszi szezonban jól szerepelt, és mellette egy válogatott labdarúgó. Úgy gondoltam, a hosszú távú munkát az segíti, ha Dvérit választom.
– A játékos azt állítja, nem is ön, Viniczai Tibor döntötte el, hogy ő nem lehet kezdő.
– Nem vitás, hogy a tulajdonos és a labdarúgó között volt nézeteltérés, de azt én döntöm el, hogy ki játszik és ki nem.
– Komódi szerint a brazil túra nem volt túl sikeres, és az onnan hozott játékosok sem sokat segítettek.
– Többször elmondtam, hogy e kérdésben egyetértek a futballistával. Sőt, ezt már Viniczai Tibor is elismerte. Sajnos a brazil játékosok túl későn érkeztek, nem volt elég idő arra, hogy beépítsük őket a csapatba.
– A középpályás állítja, nemcsak vele, hanem Bekő Balázzsal, Balassa Péterrel és Kiskapusi Balázzsal is kibabráltak.
– Balassa tavasszal már nem tartozott az első kerethez. A másik két játékosnak nyáron lejárt a szerződése, amit a vezetők nem kívántak meghosszabbítani.

asztalra csap, ha arra van szükség… Egyébként meg az ügyvezető igazgató, Viniczai Tibor miatt döntöttem el végleg, hogy nem maradok Székesfehérvárott. Pedig a közösség remek volt, a várost is megszerettem, ráadásul Várhidi Péter is marasztalt. Bárhogy is alakultak a dolgok, ez nagyon jólesett. De amikor az esetleges folytatásról tárgyaltam Viniczai Tiborral, egyértelművé vált a számomra, ő nem akarja, hogy maradjak.
– Mi volt az indoklás?
– Nos, azt vetette a szememre, hogy ősszel volt két rossz meccsem… Na, de ez nem minden. A bajnokság utolsó fordulója után volt egy szurkolói ankét, azon részt vett Várhidi, Viniczai, Dvéri és én is. A szurkolók kemény kérdéseket tettek fel. Szóba került az én helyzetem is, hogy mi lesz velem, megyek-e vagy maradok. A drukkerek kiálltak mellettem, mire Viniczai Tibor azt javasolta, döntsenek a szurkolók: Dvéri vagy Komódi kell-e nekik, mert mi ketten nem maradhatunk. Egy közönségkedvenc labdarúgót így szembeállítani egy másik játékossal, történetesen velem, ez szerintem nem fair dolog. Dvérinek is kellemetlen volt a szituáció, hát még nekem… Így aztán valóban felemás érzésekkel jöttem el Fehérvárról. Mert bár jó volt ott játszani, de úgy érzem, annak ellenére sem becsültek meg, hogy letettem valamit az asztalra. De nemcsak velem bántak el így, Bekő Balázs, Balassa Péter vagy Kiskapusi Balázs esete is hasonló az enyémhez.
– Most Sopronban folytatja pályafutását. Ez is afféle mentőöv lenne?
– Lehetséges, de ennek is örülök. A Matáv vezetőitől és persze Bognár Györgytől kaptam egy lehetőséget, azaz van mit meghálálnom. Kedden amúgy aláírtuk az egy évre szóló szerződést. Bognárral furcsa lesz együtt dolgoznom, hiszen eddig inkább barátom és csapattársam volt, annak idején a BVSC-ben egymás mellett játszottunk. Mostantól viszont érte és a soproniakért dolgozom. Néhány napja már a Matávval készülök, ahol kedvesen fogadtak. Harminckét éves vagyok, a rutinommal, tudásommal azon leszek, hogy a Sopron velem elérje célját, a hatba kerülést. Örülök, hogy a vezetők komoly célokat tűztek a csapat elé, mert a langyos víz nem nekem való.
– Volt más ajánlata is?
– Megkerestek Újpestről, de már későn. Amikor Lukács Ferenc tulajdonos felhívott telefonon, éppen jöttem vissza Sopronból. Noha szerződést akkor még nem írtam alá, de már kezet fogtam a vezetőkkel, és nálam ez elvi kérdés. Persze azért jólesett a nagy múltú klub érdeklődése.
– Milyen érzésekkel lép majd pályára a legközelebbi Sopron–Videoton meccsen?
– Én azt szeretném, ha új csapatommal elérnénk a célunkat, a fehérváriakkal már nem foglalkozom. Persze egyszer majd még jó lenne nekik gólt rúgni…