A cél a hazai bajnoki cím

Szűcs István nagy álma pillanatnyilag a magyar bajnoki cím.Hiába nyert ugyanis Európa-bajnoki bronzérmet Permben, a hazai trónra még nem sikerült felülnie. Ennek persze prózai oka van: előbb Lestár Istvánnal, majd Balzsay Károllyal nem bírt a középsúlyú fináléban (miközben, ha a hazai versenyekre éppen fogyasztott, Erdei Zsolt is ott töltötte az idejét), tavaly pedig, immár egy súlycsoporttal feljebb, 81 kilóban sokat vitatott meccsen kikapott Hidvégi Györgytől. Valamennyi rivális neve jól cseng, valamennyien remek bunyósok – az már a magyar amatőrboksz apró tragédiája, hogy ugyanazokban a kategóriákban törnek-törtek a csúcsra, és osztják, illetve osztották el maguk között a válogatott posztokat.Tavaly a belfasti vb-n Szűcs még 75 kilósként debütált Szántó Imre együttesében, és az amúgy lélekhervasztó viadal egyik kellemes emlékét produkálta azzal, hogy a nyolc közé jutásért sem roppant össze, jó kis meccsen kapott ki éppen attól az ukrántól, Oleg Maskintól, akitől most a permi fináléban Balzsay. Akkor az utóbbi éppen nem evett a szövetség tenyeréből, nem is volt ott a világbajnokságon, később azonban visszatért (az élet ezt a döntést igazolta, hiszen az aranyért húzhatott kesztyűt a hét végén), Szűcs pedig feljebb vándorolt, és félnehézsúlyban célozta meg a kerettagságot.Permben bronzérmes lett, ettől szinte kivirágzott, kevés jobb kedvű öklöző szaladgált a kontinensviadal utolsó napjaiban a Káma partján, mint a gyakorlatilag újoncnak számító 22 éves Szűcs István.– Az elődöntőm előtt még Szántó Öcsi bácsi is megjegyezte, hogy "Mi van, te mindig ilyen nyugodt szoktál lenni?” És tényleg, valami földöntúlian jó érzés szállt meg, egyáltalán nem idegesítettem magam, azt sulykoltam magamba, hogy az érem már biztos, most mitől remegjek – mondja mosolyogva a Vasas-Rica Hungária 81 kilós öklözője.– Végül is csak sok ezer orosz üvöltött a lelátón a honfitársáért…– Nem foglalkoztam én velük, sőt az első vagy a második menet utáni szünetben, amikor lehuppantam a ringsarokban, és hallottam a "Rasszija, Rasszija!” buzdítást, még doppingolt is, az volt bennem, most kell megmutatnom nekik.– Szerencsés alkat, van, aki nem így reagálna.– Én az éremért vívott meccsem előtt voltam feszült, de olyan nagyon azért akkor sem. Mindenesetre ez a bronzérem akkor is az egyik legbecseseb kincsem lesz, ha később sikerül még a polcra társakat is nyernem mellé. Az elsőre mindig másként fogok visszagondolni.– Ehhez képest magyar bajnoki aranya még nincs is.– Ez a legfájóbb pont az életemben, de ígérem, decemberben ez is megoldódik. A mostani bronz is kötelez, no meg üresség is van a lelkemben a tavaly furcsán elveszített, Hidvégi Gyuri elleni döntő miatt. Vissza kell vágnom érte, csak hogy senki se írhassa le még egyszer, hogy nem a legjobbat vitték ki Permbe. Mert ez is megjelent az egyik lapban.– A hét vége óta erről azért kevesebb szó esik.– Szerencsére tényleg így van, és az is óriási öröm, hogy talán sikerült valamit viszonoznom a Vasasnak azért, hogy ott segítettek bokszolóvá válnom. Nyolc éve kezdtem Miskolcon bunyózni, aztán két év után egy barátommal belevágtunk a nagy kalandba, csak úgy, magunktól Budapestre költöztünk, és jelentkeztünk a Fáy utcában. Mivel kilencvennyolcban Erdei Zsolti is odakerült, igazán volt kitől tanulnom, hiszen egy világklasszis lett a kesztyűpartnerem. Nem is tudom eléggé megköszönni a tanácsait, a segítségét. Ebben a bronzéremben ő is vastagon benne van.– Gondolom, volt ünneplés, amikor hazaérkezett.– A reptéren a barátaimtól kaptam egy pezsgőt, amikor pedig hazaértem, a birkózó lakótársaim vártak, vagány fiúk, ezért is volt gyanús, hogy csak szolidan álldogáltak az ajtóban. Aztán amikor beléptem, kaptam a pezsgőből a nyakamba, rendesen megünnepeltük az érmemet. Egyébként alig voltam otthon hétfő óta, a barátnőmnél lakom, de ha hazatérek, az első, hogy a kezembe veszem a kis bronzdarabot. Higgye el, nem lehet betelni vele!– Tudom, hogy az athéni olimpia a nagy cél, de jövőre azért Bangkokban rendeznek egy világbajnokságot is. Most már kötelez valamire a permi szereplés?– Várjunk még azzal, mondom, hogy előbb magyar bajnok akarok lenni. Most nem létezik annál fontosabb.