Várakozáson felüli szereplés

Borzalmas idő, kitartó közönség és remek magyar eredmények. Így jellemezhető röviden a 18. müncheni Európa-bajnokság. Utoljára 28 évvel ezelőtt, a prágai kontinensviadalon szenvedtek az esőtől egy héten át az atléták, azóta legfeljebb egy-egy napot rontott el Európa-bajnokságon az időjárás. Münchenben a résztvevők többségének nemcsak az ellenfelekkel, hanem a hideggel és az esővel is meg kellett küzdenie, a hangulaton azonban ez alig érződött. A közönség rendkívül lelkes volt, a megnyitó ünnepséget az égi áldás ellenére is 29 ezren nézték végig, s 42 ezren szurkoltak a zuhogó esőben azon az estén, amikor Heike Drechsler ugrott távolt, és Dieter Baumann futott 10 000 métert. A rendezők legszebb álmaikban is legfeljebb 200 ezer nézőre számítottak, de vasárnapra kiderült, hogy a lelátókon az egy hét alatt összesen 300 ezren követték az eseményeket. Igaz, a szervezők mindent megtettek azért, hogy az Olimpiai stadionba csábítsák a közönséget, világversenyen szokatlan módon előtérbe kerültek a hazai versenyzők. Ezért is mondják sokan, hogy ez a kontinensviadal nagyon német volt. Pedig a hazaiak nem szereztek annyi aranyat, amennyit szerettek volna, favorizált versenyzőik rendre vereséget szenvedtek. Ám csupán az ünneplő tömeget látva ez biztosan nem jutott volna eszébe a szemlélőnek. Az igazság azonban az, hogy a németek éremdömpingjének mindössze két arany lett az eredménye, a 400-as Ingo Schultz és a női 4x400 méteres váltó jóvoltából.A mieink is két aranyat hoztak haza! Tudtuk, reméltük, hogy e két győzelem nekünk jár, a miénk lehet, de a papírformát valóra váltani sohasem könnyű. Annus Adrián és Fazekas Róbert (a vele készült interjúnk a 20. oldalon) – mindketten Vida József irányításával készülnek – ezt tette. A diszkoszvető Fazekas volt a biztosabb esélyes, ő egész évben kiemelkedett a mezőnyből, Annust a kalapácsvetők ranglistáján megelőzte Zagornyij. Csakhogy az orosz a selejtezőben ellőtte a puskaporát, és Annus biztosan győzött.
Harmadik érmesünk a távolugró Vaszi Tünde lett, aki kemény küzdelem után állhatott a dobogó harmadik fokára. Rajtuk kívül még kilenc versenyzőnk került az első nyolc közé, csapatunk összesen 51 pontot gyűjtött. Ilyen sikeres Európa-bajnoki szereplésünk 33 éve nem volt. Külön öröm, hogy ezúttal nem csak az ügyességiek vitték a prímet. A 100 méteren negyedik Németh Roland elmondhatja magáról, hogy jelenleg ő a földkerekség leggyorsabb fehér embere. Varga Judit kitűnő versenyzéssel lett 1500 méteren negyedik, és mutatta meg, hogy stabil tagja a nemzetközi élmezőnynek. A 400-on ötödik Szeglet Zsolt és az 5000 méteren hetedik Csillag Balázs pedig a legjobb helyen hívta fel magára a figyelmet.
"Nagyon elégedett vagyok – nyilatkozta Mérei László, a szövetség szakmai igazgatója. – Atlétáink szereplése minden várakozást felülmúlt, hiszen az Európa-bajnokság előtt egy-két éremre és néhány helyezésre számítottunk. A csapat kétharmada kiemelkedően vagy jól teljesített, külön öröm, hogy a magyar atlétikát minden szakág képviselte valamilyen döntőben. Ezt nagyon fontosnak tartom, akkor is, ha a dobók természetesen most is a legjobbak voltak. Az eredmények azt igazolják, hogy a MASZ jól döntött, amikor a nagy létszámú csapat mellett határozott. Látszik, hogy akik Münchenben jól teljesítettek, előzőleg nem fáradtak el a szintek eléréséért folyó küzdelemben. Ugyanakkor a versenyzők körében érezhető egy csak azért is hangulat, meg akarták mutatni, hogy az atlétákkal is számolni kell. A sikerben természetesen nagy része van az edzők áldozatos munkájának. A nagy létszámú csapat koncepcióját tehát ahol lehet, a jövőben is alkalmazni kell, ám tény, hogy a jövő évi világbajnokság keményebb dió lesz. A tavalyi edmontoni világbajnokságot a sydneyi kudarc utáni rehabilitációnak tekintettük, a müncheni Európa-bajnokság viszont az olimpiai programunkban is úgy szerepel, mint az athéni játékokra történő válogatás első állomása. Örülök, hogy módunk volt arra, hogy a német, magyar, svájci ifjúsági viadalon részt vevő csapatunkat az Európa-bajnokság idejére Münchenben tartsuk. A felnőttekre rendkívüli módon hatott a lelkes szurkolósereg, a gyerekeket pedig magával ragadta a kontinensviadal hangulata. Legjobban szereplő atlétáink a délelőtti és délutáni program között szívesen tartottak élménybeszámolót a kicsiknek.”
E kontinensviadal tanulságai közé tartozik, hogy soha, senkit sem szabad egy-egy világversenyen elszenvedett kudarca miatt leírni. Három érmesünk ugyancsak sok buktatón keresztül jutott el a nagy sikerig, és ezen az Európa-bajnokságon is tanúi lehettünk néhány nagy fejreállásnak. Legyen elég csupán a gerelyhajítás királyának, Jan Zeleznynek a nevét megemlíteni. Az egyszer fenn, egyszer lenn esete még a magyar csapaton belül is követhető. Tavaly Edmontonban Kővágó Zoltán és Fazekas nézte a lelátóról a diszkoszvetés döntőjét, Varga Roland pedig a hetedik lett. Ezúttal fordult a kocka, most neki nem volt szerencséje. Talán jövőre már mindhárman együtt szerepelnek a fináléban, ugyanúgy, mint ahogy a kalapácsvetők.