Egy tusra az éremtől

Nem lehet azt mondani, hogy Lisszabon a vívó-világbajnokság lázában ég. Pedig vasárnap már nemcsak selejtezőket rendeztek a Pavilhao Atlanticóban, hanem két fegyvernemben az érmek is gazdára találtak.
Szóval, vb ide vagy oda, a városban nem találkoztunk az eseményt reklámozó palkátokkal, míg a szombat este lejátszott Benfica–Real Madrid barátságos labdarúgó mérkőzésre invitáló hirdetmények ott lógtak szinte minden lámpaoszlopon. A meccsre özönlött is a nép, az előre meghirdetett jegyárakat is megemelték a rendezők. Igaz, hogy nem volt telt ház az éppen felújítás alatt álló stadionban, de vagy ötvenezer néző így is biztatta a kedvenceket. Apropó, stadionfelújítás… A portugáloknál nem véletlenül nemzeti ügy a foci, a rekonstrukciót is úgy végzik, hogy azért a nézők nem szorulnak ki a létesítményből, mint otthon a zalegereszegi hívek. No és a 2004-es Eb-re már javában készül az új létesítmény is. Hát igen, ők nemcsak álmodoznak a stadionokról, fel is építik azokat…
A két sportág közti különbséget jelzi az is, hogy helyi sportlap, a Bola természetesen címlapon hozza a meccset, és a tudósítás is többoldalas, míg a vívó-világbajnokságnak csupán kis hírt szentelnek.
Pedig lehetne népszerű is a vívás, a létesítményre és a körülményekre nem lehet panasz – csak a nézőszám marad el jócskán a labdarúgó-mérkőzésekétől. A vb-nek a Tejo folyó partján az 1998-as világkiállításra épített többfunkciós, hatalmas, 11 500 néző befogadására alkalmas csarnok ad otthont, amit vasárnap alaposan "belaktak” a vívók. Egyszerre négy fegyvernem küzdelmei zajlottak, így elég nagy káosz uralkodott a létesítményben, nem volt kis teljesítmény ráakadni arra a pástra, ahol mondjuk éppen a mieink szerepeltek.
E napon ráadásul két "tuti” magyar szakág, a női párbajtőr és a férfi kard éles asszóit kellett követnünk.
Sajnos nem sokáig.

Kardozóink az első fordulót még sikerrel vették, ám a 32 között hárman "elvéreztek”. Fodor Kende például már 13:9-re vezetett Lapkes ellen, ám a fehérorosz képes volt fordítani. Ferjancsik Domonkos ellen az olimpiai bajnok orosz csapat tagja, Froszin vezetett 14:12-re, Doma egyemlített, de a győztes tust az orosz adta. Lengyel Balázs nem bírt a kellemetlen stílusú amerikai Smarttal – aki a következő kanyarban az egyedüli továbbjutónkkal, Nemcsik Zsolttal került össze. Ha nehezen is, de Nemcsik visszavágott az amerikainak.
A következő mérkőzések tétje már az érem volt. Ehhez Nemcsiknek nem kisebb klasszist kellett legyőznie, mint az 1998-as egyéni világbajnok Tarantinót. Álomszerűen kezdődött az asszó, Nemcsik 8:5-re és 13:10-re is vezetett. Aztán az olasz egyenlített, sőt, 14:13-nál már nála volt az előny. Nemcsik egyenlített – de a győztes találatot nem sikerült bevinnie.
"Jó hangulatban, kipihenten vágtam neki a napnak. nem volt rossz ágam, kaphattam volna sokkal nehezebb ellenfeleket is. Az iránit és a kínait nem volt gond legyőzni, az amerikait annál inkább. Hosszú kezű, kellemetlen stílusú fickó, előre-hátra ugrál a páston. Nemrégiben, a bostoni Világkupa elődöntőjében találkoztunk legutóbb, akkor simábban nyertem ellene. Most az elején nem éreztem, mit kell tenni, és el is húzott. A szünetben hergeltem magam, hogy egész évben erre a versenyre készültem, nem kaphatok ki. Sikerült felpörögni is győzni. Tarantino méltó ellenfél egy negyeddöntőben, bár nála is kaphattam volna erősebbet. De végre egyszer sikerült elkerülnöm az oroszokat. Tarantinóval mindig szoros asszókat vívunk, és az utóbbi időben mindig én nyertem. Most nem. Pedig kétszer is úgy éreztem, hogy megvan az asszó, amikor három-három tussal vezettem. Ô ekkor váltani tudott, agresszívebb stílusban vívott, ez viszont engem elbizonytalanított. Ott hibáztam, hogy fejben nem tudtam követni őt. Külön bosszant, hogy idáig már három éve is eljutottam, de akkor sem tudtam megtenni az éremhez szükséges egy lépést. Most egy találat hiányzott a medálhoz…” – öszszegzett Gerevich György tanítványa.
Reménynek megmaradtak a lányok. Ôk sem sokáig.
Az első akadályt a papírformának megfelelően mindhárman simán vették, de a 32 között ketten kiestek. Az 1999-es vb-bronzérmes, kétszeres Európa-bajnok Mincza Ildikó egy koreai, Király Hajnalkát az idei Európa-bajnok francia Nisima búcsúztatta. Egyedül Hormay Adrien léphetett tovább, akinek szintén koreai vetélytárs jutott – akit egy tussal győzött le.
Aztán bekövetkezett az, ami rémálmainkban sem jött elő. A 16 között Hormay is kikapott – pedig 8:6-ra vezetett az 1993-as egyéni világbajnok, idei Eb-bronzos Jermakova ellen. Az orosz 16 másodperccel a vívóidő letelte előtt egyenlített, majd a hirtelen halálban a továbbjutást jelentő találatot is bevitte.
Nem került magyar vívónő a nyolc közé!
Tavaly, amikor a nimes-i vb-n ez megtörtént, kisebbfajta tragédiaként éltük meg, hiszen a szakág történetében az volt az első ilyen alkalom. Akkor azt hittük, az utolsó is. Tévedtünk.
Meglepetésre ezúttal a doppingügybe keveredett Flessel sem vívhatott éremért, a Minczát verő koreaitól kapott ki.
Közben a női kardozók csoportmérkőzéseit sikerrel vették lányaink, nem kellett tovább vívniuk. Férfi tőrben Juhász Bence és Marsi Márk remekelt, veretlenül zárt, és továbbjutott. Az újonc, még junior Vizler Ádám és Berjozkin Anton azonban kiesett.
Este először a kardozók léptek pástra, ahol megismétlődött a tavalyi Eb-és vb-döntő az orosz Pozdnyakov és a francia Pillet között. Atlanta kétszeres olimpiai bajnoka, Pozdnyakov ismét a nyert, és ezzel ötödik vb-aranyát (ebből három egyéni, 1997, 2001, 2002) ünnepelhette. Teljesítményének értékét növeli, hogy világversenyen második éve veretlen, a tavalyi Eb- és vb-siker után az idén is megismételte ezt a produkciót. A nők fináléja közel sem volt enynyire színvonalas, és a 25 éves Hjun Hi révén megszületett a szakág első dél-koreai aranyérme. Nem kis és számunkra kellemetlen meglepetésre…