Juniorként a felnőttek előtt

– Hosszú idő után végre jól, mélyen, pihentetően aludtam – nyilatkozta az FTC dobónője. – Mostanában ez nem volt jellemző rám, a versenyek után többnyire hánykolódtam. Ha rosszul dobtam, azért, ha jól, akkor meg azért.
– Most a korábbiaknál is jobban szerepelt. Mégsem volt izgatott?
– A brüsszeli verseny lelkileg helyretett. Eddig mindig túl sokat vártam magamtól, és amikor nem sikerült elérnem a célomat, nagyon elégedetlen voltam. Egyre kevesebb lett az önbizalmam, és egyre jobban görcsöltem a versenyeken. A brüsszeli vidadal előtt hoszszan beszélgettünk az edzőmmel, Széles Lajossal, és megállapodtunk abban, hogy megpróbálok úgy versenyezni, mintha csak edzésen lennék. Nem érdekel az eredmény, csak a technikára figyelek. Ezt sikerült teljesítenem, ennek köszönhetem a 63.25 métert.
– Edzésen nagyobbakat dob, mint versenyen?
– Nem, de ott figyelni tudok a technikára. Ha viszont ugyanazt a mozgást versenyhelyzetben is végre tudom hajtani, messzebbre száll a gerely. De ha görcsölök, hiába adok nagyobb erőt a dobásba, az eredmény nem lesz megfelelő.
– Az önmaga elé állított nagy célok nem voltak alaptalanok.
– Valóban jól indult a pályafutásom, sokáig még a felnőttek között is az esélytelenek nyugalmával versenyezhettem. Most már számolnak velem, de kell még néhány év ahhoz, hogy beérjek. Sokan biztatnak azzal, hogy a világ legjobbjai közé kerülhetek, és lassan már én is elhiszem. Tenni eddig is sokat tettem ennek eléréséért, de hinni csak most kezdem.
– Pedig mindez természetesnek tűnik, hiszen az ifik, a juniorok és az utánpótláskorúak között is remekelt.
– Csakhogy gyerekként mindent könnyebben vesz az ember. Ráadásul néhány éve még elég volt fölkészülnöm az évi egy-két válogatott viadalra, most viszont hétről hétre bizonyítanom kell. Ez szükséges ahhoz, hogy meghívást kapjak a rangos versenyekre. Időbe telik, amíg ezt az életformát megszokja az ember, s ahhoz, hogy végigbírjam az idényt, fizikailag és idegileg is megfelelő edzettségi szintet kell elérnem. Gyerekként nem állítottam magam elé különösebb követelményeket, úgy mentem a versenyekre, hogy itt vagyok, dobjunk, lesz, ami lesz.
– Még mindig utánpótláskorú. Brüszszelben egyik ellenfele úgy gratulált, hogy "jól van, kicsi”.
– Ez jólesett, de picit haragudtam érte, hiszen némi múltam mégiscsak van. Azt eddig is éreztem, hogy a többiek tudják, egyszer majd számolni kell velem, de a gratulációból is kiderült, mindezt későbbre várták.
– Ez azért érdekes, mert a világcsúcstartó kubai Osleydis Menéndez csupán egy évvel idősebb. Igaz, ő sokkal erősebb, és láthatóan több munka van benne.

– Menéndez hirtelen nagyon nagyot dobott, és senki sem foglalkozott a korával. Az én edzésmunkám egyébként fokozatosan épül fel, az edzőm rám szabja, és tekintettel van arra, hogy mikor mit bírok el. Nemcsak fizikailag, hanem fejben is. Amúgy egyre tudatosabb vagyok, mostanában már úgy megyek edzésre, hogy mindig a maximumot hozzam ki magamból. Érzem, hogy az eddigieknél keményebben, magabiztosabban kezdem majd el a téli felkészülést.
– E nyár végi változás oka a müncheni Európa-bajnokságon elért nyolcadik helyezése?
– Nem feltétlenül. Nem sikerültek a Golden League-versenyeim, bár Párizsban negyedik voltam, és ott az eredményem, a 61.93 is megfelelő volt. Ám tudtam, hogy ennél több van bennem. Stabilan kellett volna 62-63 métereket dobnom, de ez nem sikerült.
– Tavaly 64.62 méterig jutott, ami utánpótlás Európa-rekord. Edzője akkor úgy vélekedett, ez még kicsúszott eredmény, ehhez fel kell nőnie.
– Így igaz. A brüsszeli teljesítményem az, amit most már mindig hoznom kell.
– Jövőre milyen eredményre számít?
– Még nem tudom. Az alapozás után talán már válaszolhatok a kérdésre. Igaz, télen nem dobok, hiszen a vállamnak szüksége van regenerálódásra. Alapozáskor speciális erősítést végzek, ami nagyon fontos, mert az erős igénybevételtől az ízületek könnyen tönkremehetnek.
– Mióta hajít gerelyt?
– Tíz éve, vagyis tizenkét éves korom óta.
– Hogyan kezdte?
– Általános iskolásként kislabdahajításban versenyeztem. A testnevelőm, Kovács Zsigmond és az edzőm, aki diákversenyekre járt, hogy tehetségeket keressen, ismerték egymást. Így kerültem Széles Lajos tanár úrhoz.
– Nagyon gyorsan jöttek az eredményei.
– Ezt ők ketten, Zsiga bácsi és a tanár úr hozták össze. Nekem akkor mindez természetes volt, bár utólag tényleg meglepően gyorsan fejlődtem.
– Mi volt az első sikere?
– Az, amikor edzésen 34 métert dobtam. Ez tizenkét-tizenhárom évesen nagyon nagy.
– Már serdülőként, tizenöt évesen indult a négy évvel idősebbek között, a junior Európa-bajnokságon.
– Hetedik lettem, de hogy mennyivel, arra már nem emlékszem. Egy évvel később már 58 métert dobtam, és a junior-világbajnokságon ezüstérmet nyertem. Ott csatáztam először Menéndezzel, és az utolsó sorozatig vezettem is.
– Ezt követően kétszer lett junior, egyszer pedig utánpótlás Európa-bajnok. A junior és utánpótlás Európa-rekord tulajdonosa. A felnőttek között mit tervez?
– Szeretnék 2012-ig veresenyezni, vagyis még három olimpián vehetek részt. Ebbe az időszakba sok minden belefér.