Jelcin éremnek tapsolhatott

Az amerikaiak az oroszokat (3:2), az olaszok a kínaiakat (3:1) győzték le az elődöntőben, ezzel bizonyossá vált, hogy új világbajnokot avatnak a női röplabdázás történetében. Az amerikaiak eddigi legjobb eredménye az 1967-ben megszerzett második hely volt, igaz, 35 esztendeje Japánban mindössze négy csapat indult, így szakmai értéke nem sok van az akkori szereplésnek. Mint ahogy az 1984-es Los Angeles-i olimpián elért ezüstéremnek sincs, hiszen akkor a szocialista országok bojkottálták az ötkarikás játékokat – annál értékesebb az 1994-es vb-n megcsípett bronzérem. Az olasz hölgyek nem büszkélkedhetnek ehhez hasonló előmenetellel, hiszen legemlékezetesebb teljesítményük éppen a legutóbbi világbajnoksághoz fűződik, amikor is az ötödik helyen zártak. Érdekesség, a Leggerit, Piccininit és Rinierit már négy esztendeje is kötelékében tudó azzurrik akkor egy csoportba kerültek az amerikaiakkal, és (a régi szisztémában egy játszma a győztes 15. pontjáig tartott) mindössze 14 pontot engedélyeztek vasárnapi ellenfelüknek. Mondani sem kell, manapság más idők járnak.
"Amikor Németországba jöttem, abban reménykedtem, hogy a második körbe jutunk. Amikor ráléptünk erre a lépcsőfokra, arra gondoltam, milyen szép is lenne a negyeddöntő. Erre fel, már a fináléban vagyunk, és tíz meccset nyertünk sorozatban. Egyáltalán nem számolgattunk, azt kértem a játékosoktól, hogy mindig a következő meccsre, a következő játszmára, a következő pontra figyeljenek. Talán ez az oka, hogy az aranyéremért játszhatunk” – filozofálgatott Josida Tosiaki, az amerikaiak japán mestere az oroszok elleni siker után.

A szbornaján tehát a volt orosz elnök, Borisz Jelcin jelenléte sem segített az elődöntőben. Az exprezident magánlátogatáson tartózkodik Berlinben, és tudni róla, hogy ifjabb korábban kacérkodott a röplabdával, egyébként meg a szövetségi kapitány, Nyikolaj Karpol jó barátja. Kapcsolatuk alapja, hogy Jelcin a szverdlovszki kerület vezetője, a tréner pedig, ugye, világ életében ott gyakorolta hivatását – igaz, már nem Uralocska Szverdlovszknak, hanem Uralocska Jekatyerinburgnak hívják elitcsapatát.
"Vereségünk elsődleges oka az amerikaiak lenyűgöző védekezése volt” – hangzott Karpol rövid nyilatkozata a meccs után.
Érthetően ennél bőbeszédűbb volt Marco Bonitta, az olaszok szakvezetője, hiszen csapata fantasztikusan koncentrálva, a tökéleteshez közelítő játékkal lepte meg a vb-ezüstérmes Kínát.
"Egyszerűen hihetetlen, hogy a vb-döntőbe jutottunk! Taktikailag és technikailag is nagyon jól röplabdáztunk, és megmutattuk, mennyire összetartó, morálisan egységes csapatunk van – ezért dolgoztam két éven keresztül. Az amerikaiak átlagmagassága nagyobb, a vb legjobban sáncoló együttesét alkotják. Nagyon-nagyon jól kell fogadnunk a nyitásokat, hogy gyors játékot játszhassunk, és a péntekinél még jobb teljesítményt nyújtsunk a fináléban” – összegezte véleményét a talján szövetségi kapitány.
Azért szombaton is rendeztek mérkőzéseket, mégpedig – időrendi sorrendben – a 7. és a 3. helyért. A délutáni találkozón a csalódott brazilok nem zuhantak tovább, és 3:0-ra verték a bolgárokat. Mindent elmond a párharcról, hogy a második szettben 20:10-re vezettek a dél-amerikaiak, akik aztán ejtőzve nyerték a felvonást 25:22-re. A legjobb pontszerző természetesen Zetova volt, 19 pontjával azonban legfeljebb azt hangsúlyozta, hogy egyszemélyes csapat a bolgároké.
A bronzmeccs résztvevőivel talán igazságtalanok voltak a szervezők, hiszen az embert próbáló elődöntő másnapján már pályára kellett lépniük. Cseppet sem voltak irigylésre méltó helyzetben, a meccs pedig azt bizonyította, hogy az oroszokat viselte meg kevésbé a közelmúltbeli kudarc. Három játszma után vezettek, és a negyedikben Gamova és Artamonova pontjaival 9:4-re elléptek. A fáradtabb kínaiak egyre kevésbé állták a sarat az ellenfél támadásaival szemben, és gyorsan kapituláltak. Borisz Jelcin tehát mégis éremnek tapsolhatott.