Alex Barros legyőzte a királyt

A technikai sportok világában sokan és sokszor szoktak vitatkozni azon, hogy mekkora a pilóták és mekkora a gépek szerepe a sikerekben. A kérdés megválaszolhatatlan, ám azt nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy a motorkerékpársport szakágai közül a Grand Prix az, amelyikben a legnagyobb a technika befolyása. A GP a motorkerékpározás csúcsa, ezért minden márka a legfrissebb fejlesztéseket veti be a viadalokon, ugyanakkor éppen itt vannak kitéve a legnagyobb igénybevételnek a motorok. Azaz a gyorsasági vb-n az a nyerő, akinek a legjobb technikája van, és aki a legkevesebbet hibázik a motorok beállításánál. Márpedig hibázni a legnagyobbak is képesek, bármikor. A MotoGP első királya, Valentino Rossi azért lett csak második vasárnap, mert sem a hátsó futóművét, sem a motorját nem tudta optimálisan beállítani; Fonsi Nieto lehet, hogy azért veszti majd el a 250-es vb-t, mert az ő szerelői sem tudták százszázalékosan beállítani az erőforrását; a 125-ös géposztály jelenlegi éllovasa, Arnaud Vincent azért lett csak tizenötödik, mert a technikusai apró hibát követtek el a kipufogórendszer előkészítésénél.
Épp ezért senki sem hibáztathatja a Brazil Nagydíj negyedik helyezettjét, Talmácsi Gábort, hogy a reméltnél sokkal gyengébb teljesítményt nyújtott a hét végén. Honfitársunk 21. lett Motegiben, pont nélkül végzett, pedig minden tőle telhetőt megtett a motorgyilkos pályán, ahol Le Mans-hoz hasonlóan, folyamatosan vészfékezni és gyorsítani kell, ahol a rosszul beállított motorok nem bírják az igénybevételt. A technikai háttér most hiányzott Talmának ahhoz, hogy megismételhesse a Rio de Janeiró-i bravúrját.
Rossitól, Fonsi Nietótól, Vincent-tól és Talmától eltérően Daniel Pedrosának, Toni Elíasnak és Alex Barrosnak tökéletesen volt beállítva a motorja. A Honda egy új, bivalyerős RS125-öst adott a 17 éves Pedrosa alá Motegiben, aki élt is a lehetőséggel, a Holland GP után megszerezte a második elsőségét is. A spanyol másfél körön át engedte vezetni Vincent-t, azonban utána ellépett a mezőnytől és fölényes diadalt aratott. A francia nyúltenyésztő a második helyen haladt, amikor két körrel a leintés előtt a hengerből kiesett a kipufogócső. Vincent lelassult és sírógörccsel küszködve fejezte be a versenyt – nagyon jól tudta, hogy az idei legrosszabb szereplése miatt újra háromesélyes lett a vb. Manuel Poggiali, akinek az ölébe hullott az ezüst, nyolc pontosra faragta le a hátrányát, és Pedrosa is lőtávolba került.
A másik spanyol, a 19 éves Elías is sírt. Igaz, ő örömében, hiszen minden idők egyik legszebb 250-es párviadalában múlta felül a szinte már világbajnoknak tekinthető Marco Melandrit. Az egykori krosszmenő fia nem rajtolt jól, azonban a 8. körben már a második helyen haladt, majd a starttól élen álló Melandri üldözésébe kezdett. Elías az utolsó három körben új pályacsúcsokat állított fel, ám mindez semmi ahhoz képest, amit az utolsó sikánban művelt: belülről előzte meg Melandrit! Ezzel megkaparintotta karrierje első 250-es aranyát, és bekerült a motorozás aranykönyvébe is, hiszen ő lett a 600. negyedliteres vb-futam győztese.
Alex Barros futamára is sokáig emlékezni fogunk. A brazil csak csütörtökön vehette át az új négyütemű RC211V-jét, ám hamar összebarátkozott vele, ami nem is csoda, hiszen jól ismeri a nagy hengerűrtartalmú négyütemű motorokat, 1999-ben már megnyerte egygyel a Szuzukai 8 Órást. Most sem mondott csődöt, már az első nekifutásra nyert az öthengeressel a MotoGP-ben! Barros teljesítményének értékét növeli, hogy ő a gyári menőkkel, Rossival, Katóval és Ukavával ellentétben nem a legújabb fejlesztésű Hondán húzhatta a gázt.
A 32 éves dél-amerikainak azonban Fortuna is a segítségére sietett. Rossi az egyenesekben jóval lassabb tempóra volt képes nála, a kanyarokat pedig nem tudta bevenni a hátsó futómű használhatatlansága miatt. Az aranyért küzdő Katónak a második helyről kellett kiállnia motorhiba miatt, míg az edzésmásodik Biaggi túl puha első gumit tett fel, ami idejekorán elhasználódott, és Mad Maxnek fel kellett adnia a versenyt.