Pici, azaz a halhatatlan óriás

VAS ANDRÁSVAS ANDRÁS
Vágólapra másolva!
2002.10.26. 20:18
Címkék
Meglehet, listát készíteni a XX. század sportlegendáiról eleve reménytelen vállalkozás. Szerencsére, szerencsénkre a sportéletnek oly sok kiemelkedő alakja volt (van), hogy csokorba szedni őket szinte lehetetlen. Sorozatunkban mi mégis megpróbálkozunk vele: előre leszögezendő, a teljesség igénye nélkül. Összeállításunkban ezúttal a birkózósport legendás alakját, a kétszeres olimpiai bajnok Kozma Istvánt mutatjuk be.
A palánkok világában is jól érezte magát, de igazi otthonra a karfiolfülűek között lelt. Az egész Keresztes Lajos érdeme. Az amszterdami olimpia könnyűsúlyú bajnoka csábította le ugyanis a Ganz Mávag 17 éves, ifjúsági válogatott kosárlabdázóját, Kozma Istvánt a Vasas birkózócsarnokába. Sokan ekkor még tamáskodtak a tizenötödik magyar ötkarikás arany tulajdonosának döntése kapcsán, hiszen a "nagy melák”, mindenki Picije meglehetősen szerényen, csendesen viselkedett a vagányok között, hogy aztán 1957-ben, élete első versenyén csattanós választ adjon a kétkedőknek: fantasztikus elánnal küzdve megnyerte az ifjúsági bajnokságot. Két esztendő múlva már a felnőttek között is a hon legjobbjának bizonyult, és bemutatkozott a nemzetközi mezőnynek: bár kikapott, meghidaltatta a következő évben a római olimpián szabadfogásban arany-, kötöttben ezüstérmes német Wilfried Dietrichet, és legyőzte az előbbiben Melbourne-ben győztes török Hamit Kaplant.Nem meglepő, hogy ezek után titkos favoritként utazott az Örök Városba, ám a Tevere partján, a Massanzio bazilikában még lemaradt a dobogóról – az amerikai Lewist, az olasz Bulgarellit és a lengyel Sosnowskit legyőzte, viszont kikapott a bolgár Kaszabovtól –, "csak” a negyedik helyen zárt."A fiatal, mindössze három éve versenyző Kozmától ez nagyon szép eredmény. Ez volt az első világversenye, és a nagyon erős mezőnyben – különösen a verseny második felében – igen jól megállta a helyét, neves birkózókat utasított a háta mögé” – írta róla a Népsport. Egy évvel később, Jokohamában már érdekelt volt az eredményhirdetésnél, ám némileg keserű szájízzel vette át a bronzérmet, ugyanis veretlenül, testsúlykülönbséggel szorult a szovjet Ivan Bogdan és a már említett Kaplan mögé. Hogy aztán 1962-ben, az Egyesült Államokban, közelebbről Toledóban már neki gratuláljon mindenki. Pedig rosszul indult számára a vb, hiszen a versenyek előtt megroppant a térde, pokoli kínok gyötörték meccsről meccsre. Az igazi szenvedést azonban ő okozta a riválisoknak, a szovjet – a későbbiekben a legnagyobb vetélytárssá előlépett – Anatolij Roscsin és Dietrich nem tudott mit kezdeni a rohamaival."Kozma önmagát múlta felül ezen a mérkőzésen – írta a döntőt követően a Népsport –, végig űzte-hajtotta Dietrichet, akit menekülésért megintettek. Az ezzel járó egy ponttal nyert Kozma.”
Névjegy

KOZMA ISTVÁN
Született: 1939. november 27., Budapest
Elhunyt: 1970. április 9., Budapest
Fogásneme: kötöttfogás
Egyesülete: Vasas SC
Edzôje: Keresztes Lajos
Legjobb eredményei: 2x olimpiai bajnok (1964 – Tokió, 1968 – Mexikóváros), olimpiai 4. (1960 – Róma); 3x világbajnok (1962 – Toledo, 1966 – Toledo, 1967 – Bukarest), vb-2. (1965 – Tampere), vb-3. (1961 – Jokohama), vb-5. (1963 – Helsingborg); Európa-bajnok (1967 – Minszk), 2x Eb-2. (1966 – Essen, 1968 – Västeras); 15x magyar bajnok (10x kötött-, 5x szabadfogásban, 1959–68)
Névjegy

KOZMA ISTVÁN
Született: 1939. november 27., Budapest
Elhunyt: 1970. április 9., Budapest
Fogásneme: kötöttfogás
Egyesülete: Vasas SC
Edzôje: Keresztes Lajos
Legjobb eredményei: 2x olimpiai bajnok (1964 – Tokió, 1968 – Mexikóváros), olimpiai 4. (1960 – Róma); 3x világbajnok (1962 – Toledo, 1966 – Toledo, 1967 – Bukarest), vb-2. (1965 – Tampere), vb-3. (1961 – Jokohama), vb-5. (1963 – Helsingborg); Európa-bajnok (1967 – Minszk), 2x Eb-2. (1966 – Essen, 1968 – Västeras); 15x magyar bajnok (10x kötött-, 5x szabadfogásban, 1959–68)
Tokióban pedig még kisebb különbséggel, és még nagyobb bravúrral. Az amúgy balul sikerült 1963-as helsingborgi vb-t követően – csak az ötödik helyet csípte el – az olimpia előtt ismét megsérült, s amíg a társak a reptér felé, addig ő a kórház felé vette az irányt.
"Nem azért akarok kimenni Tokióba, hogy lássam a Fudzsijamát – könyörgött az orvosoknak –, győzni szeretnék, hiszen olyan jól felkészültem.”
Doktorai féltették, csak a sokadik konzílium mondta ki a várva várt boldogító szót: "Utazhat!”.
A térdére azonban különösen figyelnie kellett. A Komazava-csarnokban sérülten, bicegve haladt a nagydöntő felé, legyőzte a japán Szugijamát, Kaplant, Dietrichet. A Roscsin elleni aranycsata előtt különös gonddal fáslizta be a fájó testrészt.
"Indulás előtt az orvosok megígértették velem, vigyázok a térdemre – pikírtkedett a sordöntő összecsapás előtt –, még azt is előírták, milyen mozdulatokat szabad tennem, és milyenektől tartózkodjak. Most meg kimegyek a nehézsúly olimpiai döntőjére. Hát majd vigyázok…”
Rögtön támadni kezdett, kétszer is a földre vitte a szovjetet, ám a bíró nem díjazta az alakítást. Harmadjára éppen a dudaszó pillanatában fogtak talajt, ismét Kozma érkezett felülre, ám a jutalom ezúttal is elmaradt. Illetve mégsem…
"Amikor a bíró mindkét versenyző kezét felemelve kihirdette a döntetlen eredményt, Zsivótzky, Varjú, Eckschmidt és a birkózók berohantak a szőnyegre, hogy Kozmát a magasba dobálják – állt a Népsport hasábjain. – Ez azonban még ennyi erős embernek sem sikerült.”
Az olimpiai bajnok rajtuk is kifogott.
Mint ahogyan rajta Nyikolaj Smakov. A szovjet óriás ugyanis egy évvel a diadalt követően kétvállal verte a tamperei vb-döntőben az 1965-ös idényre kissé leeresztő angyalföldit, aki így ezüsttel tért haza Finnországból. Smakov királysága azonban nem tartott sokáig, Kozma a következő esztendőben visszavágott neki. Méghozzá – vélhetően – egyik kedvenc városában, Toledóban. Pici egy Eb-ezüsttel a tarsolyában érkezett első nagy sikere helyszínére – a kontinensbajnoki aranyat Roscsin orozta el előle –, és egy pillanatig sem hagyott kétséget felőle, hogy egészségesen, normális felkészülés után senki sem állhat az útjába.
A toledói győzelem egyébként egy hatalmas, több mint két évig tartó veretlenségi sorozat első állomása is volt egyben. Az 19676-es minszki Eb-n ismét Smakov itta meg a levét Kozma klasszisának – a döntőben egész egyszerűen összecsuklott a kimerültségtől –, majd a bukaresti vb-n Roscsin és a cseh Petr Kment gratuláltak savanyú arccal a dobogó tetején álló magyarnak. Utóbbi egyébként mindent elkövetett a végső sikerért, a számára vereséggel véget érő derbi után ugyanis megóvta a meccset – döntetlennél ő örülhetett volna, míg Kozma csak bronzérmes…
"Íme, Kozma István – olvasható a másnapi Népsport címlapján a cseh próbálkozásának "eredménye” –, akiről lassan a világ valamennyi sportrajongója megtanulja, hogy 1939-ben született, 140 kilós és 50-es cipőt hord. Annál is inkább, mert a sportrajongók a világ minden részén kénytelenek ezt tudomásul venni. Évente kétszer. Eb-k és vb-k után. Olimpiai aranyérme és 2 világbajnoki első helyezése mellé most újabbat szerzett a legnemesebb fémből.”
S ugyanezen anyagból készült az a medália is, mellyel a mexikóvárosi olimpiáról térhetett haza. Az már szinte nem is meglepő, hogy ezúttal is sérülten kellett végigküzdenie a viadalt. Már kint, az akklimatizációs időszakban történt, hogy valaki rácsapta a kezére az autóbusz ajtaját – a körme begyulladt, gennyesedni kezdett, műteni kellett. A szakvezetők féltették, hiszen a térde is hozta a szokásos formáját, azaz cipó nagyságúra dagadt mire a szőnyegre lépett. A meccsek alatt azonban egy pillanatra sem látszott meg rajta, hogy esetenként a kínok kínját jelenti számára egy-egy mozdulat. A román Busoi, a japán Iszagoi, a finn Uytterhägha és a bolgár Petrov csak ideig-óráig tanúsítottak ellenállást vele szemben. Az ötödik körben ismét Roscsin következett. Eredetileg csak elődöntőt birkóztak volna, ám Kment visszalépett, így a régi riválisok, akárcsak Tokióban, ismét az aranyért csatáztak, s ahogyan a japán fővárosban, úgy a döntetlen ezúttal is Picinek kedvezett volna.
Az összecsapás negyedik percében aztán távolodni látszott a duplázás lehetősége, a bíró ugyanis passzivitásért a magyart intette. Mintha egy megvadult bika szabadult volna el a karámból, a hátralévő időben Kozma rohant előre, Roscsin viszont minden fogást bontott. Huszonöt másodperccel a vége előtt a bíró is megunta a szovjet hátrálását, őt is megintette, így a dudaszó pillanatában Kozma kétszeres olimpiai bajnoknak vallhatta magát.
"Kozma István, a magyar kötöttfogású birkózás óriása ezt a jelzőt már régen nemcsak átlagon felüli magasságával és súlyával érdemelte ki, hanem azért, mert tudásban és most már küzdőképességben is óriássá nőtt – lelkendezett a Népsport. – A népszerű nehézsúlyúnk még fiatal ember: de máris kétszeres olimpiai, háromszoros világ- és egyszeres Európa-bajnok. Olyan pályát futhat be, mint előtte talán senki más. Várjuk a következő olimpiát, Münchent…”
A bajor városban azonban Kozma már nem lehetett ott. Az 1969-es idényt sérülések és edzői szakdolgozata miatt kihagyta, ám egy év múlva ismét csatasorba állt, elkezdte az olimpiai felkészülést. A Felszabadulási-verseny előtt azonban meghűlt, csak a szőnyeg mellől figyelte a társakat. A viadal után kocsiba ült, hogy hazafurikázza mesterét, Keresztes Lajost, majd befordult az Alkotmány utcába. A Honvéd utcai kereszteződésben belerohant autójába a 15-ös busz.
"Olimpiai, világ- és Európa-bajnok nehézsúlyú birkózónk nagyon súlyos, de nem életveszélyes sérüléseket szenvedett – írta az esetről röviden a Népsport. – A Mező Imre úti Országos Traumatológiai Intézetben azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Kozma István tíz bordája eltörött, vesesérülést szenvedett.”
Napokkal később kiderült, utóbbi igencsak súlyosnak bizonyult, ugyanis Kozmának csak egy veséje volt. Április 9-én, több műtétet követően belehalt sérüléseibe.
A világ bajnoka elment…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik