Mit érhet majd a triplacsavar?

A világbajnokságon szereplő magyar válogatott legifjabb tagja – igaz, csak néhány hónappal fiatalabb Szarka Krisztinánál – Kiss Renáta. A 16 éves békéscsabai versenyző saját megfogalmazása szerint "bonyolult kezdetek után” jutott el odáig, hogy első világbajnoki szereplésére készülhet.
– Orosházi vagyok, ott kezdtem az első általánost, ahol észrevették, hogy tesiórán én sokkal többet tudtam, mint a társaim. Testnevelő tanárom javasolta, hogy menjünk át Békéscsabára, és a második osztályt már ott kezdtem. Azóta is kollégista vagyok, azaz csak hétvégeken járok haza Orosházára – meséli a szinte mindig mosolygós Kiss Renáta.
– Nem volt nehéz megszoknia kisgyermekként távol a szülőktől, az otthontól?
– Nem, nem volt nehéz, mert sokat segített, hogy eleinte hét közben átjöttek anyáék, aztán fokozatosan hozzászoktam az új élethez.
– Manapság hogyan telik egy napja?
– Hát… nem túl változatos a napunk. Reggel héttől háromnegyed tizenegyig tart az edzés, aztán jön az iskola egészen délután kettőig. Délután újabb edzés hatig-fél hétig, majd megyünk vissza a koleszba, tanulunk egy kicsit, aztán jöhet az alvás.
– Mivel tölti a szabadidejét?
– Igazi szabadidőm csak hétvégeken van, amikor találkozom a barátaimmal, de általában inkább otthon töltöm az időt a szüleimmel, hiszen egész héten úgyis távol vagyok tőlük.
– Hogy érzi magát a békéscsabai "tornaparadicsomban”?
– Nagyon jól. Jól felszerelt a csarnok, minden adott ahhoz, hogy megtanuljuk az elemeket. És az is nagyon jó, hogy sok lány van együtt. Legalábbis én élvezem.
– Miért szereti a tornát?
– Szerintem szebb sportág, mint a többi. Nehezebb is és veszélyesebb is.
– És ez jó?
– Igen, nekem ez jó.
– Sohasem fél?
– Dehogynem! De úgy vannak felépítve az edzések, hogy az új elemeket biztonságos körülmények között gyakoroljuk. Ahogy kezd menni az elem, úgy hagyjuk el fokozatosan a "segédeszközöket”.
– Úgy veszem ki a szavaiból, hogy a gyötrődéssel járó edzéseket is szereti.
– Más-más a hangulata a versenyeknek és az edzéseknek, és én valóban szeretem az edzéseket is. Különösen akkor, ha sikerül valami és megdicsérnek.
– A szakemberek szerint a korláton olyan triplacsavaros leugrása van, amit ha sikeresen megcsinál, meglepetést is szerezhet a világbajnokságon. Mostanában van része dicséretben? Vagyis hogyan sikerül a leugrás?
– Szerencsére egyre többször sikerül, és ez jó. Remélem, mire eljön a világbajnokság, tízből tízszer sikerülni fog.
– Foglalkoztatja már a világbajnokság?
– Igen, arra gondolok, hogy ott állok a korlát előtt… és ez néha feldob, máskor viszont idegesít. Szóval, érzem, hogy közeleg a verseny.
– Kik lehetnek a legnagyobb vetélytársai?
– Elsősorban Horkina, aztán a holland Renske Endel, no meg a románok és az ukránok. Vagyis sokan vannak, akikre oda kell figyelni. Horkina biztos nagyon készül a vébére, mert az idén csak az áprilisi Európa-bajnokságon láttam, utána eltűnt, nem versenyzett.
– Az oroszok nem is jöttek el október elején Debrecenbe, a nemzetközi bajnokságra, pedig többen éltek a lehetőséggel, hogy megismerjék a csarnokot, kipróbálják a szereket. Ön akkor két szeren is döntőbe jutott, talajon második, korláton pedig negyedik lett. Milyen emlékei maradtak a tesztversenyről?
– Nagyon jó verseny volt, és fantasztikus érzés volt ilyen sok néző előtt versenyezni. Tudom, vannak, akiket megriaszt, nyomaszt a nagy közönség, ám engem feldobott. Mint ahogy a téthelyzetek, a nagy versenyek is feldobnak.
– Akkor a világbajnokságon kétszeresen is érezheti ezt, hiszen ennél nagyobb tét nem nagyon kell, a telt ház pedig bizonyára meglesz… És ha minden a vágyaknak megfelelően alakul, egyszer az eddigi legsikeresebb békéscsabai tornásznő, Ónodi Henrietta nyomába léphet. Tényleg, ismeri a barcelonai olimpia aranyérmesét?
– Igen, ismerem őt, és nagyon szimpatikus nekem. Tavaly együtt voltunk síelni, és nagyon jó, hogy hazajön Amerikából a világbajnokságra.
– Nehéz idény végét jelenti majd a világbajnokság. Bírják még a terhelést?
– Eddig tényleg sokat utaztunk, versenyeztünk, és most itt, a debreceni edzőtáborban négy szeren edzettem. Ám a hét közepétől már csak azokon a szereken fogok gyakorolni, amelyeken a vébén indulok. Úgyhogy ez egy kis lazítást, pihenést jelent majd a verseny előtt…