A közelmúltban rendezett junior Európa-bajnoksággal zárták az idei világversenyek sorát a vívók. A sportág képviselői, versenyzők, edzők és más szakemberek a viharos idényben elszenvedett "vérveszteség után mint ismert, a női tőrcsapatok versenyét kiszavazták az olimpiai programból, így teremtve helyet a női kardozók egyéni viadalának remélhetőleg viszonylag megnyugodva vághatnak neki az olimpiai kvalifikációs 2003-as esztendőnek.
Hogy a sportágban meglévő, az úgynevezett nagyhatalmak és a kis vívónemzetek közötti valós vagy inkább mesterségesen szított ellenségeskedést milyen állapotban élte túl a pástokon mindig főszerepet játszó Európa, arról Kamuti Jenőt, a kontinens vívószövetségének elnökét kérdeztük.– Az európai szövetség elnökeként csodás napokat éltem át Coneglianóban, ugyanis az olaszok nagyszerű junior Európa-bajnokságot rendeztek. Az eseményen minden eddigi rekord megdőlt, harmincnégy ország csaknem négyszáz fiatal versenyzője lépett pástra a hat nap alatt – kezdte Kamuti Jenő. – A nézők jó színvonalú mérkőzéseket és magas szintű bíráskodást láthattak. Utóbbi azért nagy öröm, mert a zsűrik munkája a világversenyeken mindig kulcskérdés, az Eb-n azonban bebizonyosodott, hogy Európában nagyon jó bírák vannak, akiket bátrabban lehetne alkalmazni a világbajnokságokon is.– A világbajnokságok bíróküldése nem az európai, hanem a nemzetközi szövetség feladata, és köztudomású, hogy a két szövetség között nem a legjobb a viszony…– Úgy tűnik, ez a helyzet megváltozik. A versenyen ugyanis jelen volt René Roch, a nemzetközi szövetség elnöke is, aki az Eb után levélben gratulált a kitűnő viadalhoz. Bevallom, ez nem várt gesztus tőle… A verseny idején egyébként magyar sportdiplomáciai siker született: a végrehajtó bizottság ülésén a jövő évi junior-Eb technikai küldöttének Mészáros Józsefet jelölték ki.– Egykori versenyzőként, olimpiai ezüstérmes tőrözőként milyennek látja a vívóutánpótlást?– Akárcsak a felnőtteknél, itt is az oroszok a főszereplők, ezt jelzi a megszerzett öt aranyérmük. Mint általában, most is jók voltak az olaszok, a franciák, a lengyelek és a németek is. Sporttörténelmi esetnek is tanúi lehettünk: vívásban még sohasem volt ír dobogós, most viszont egy kardozó kislány bronzérmet nyert. Emiatt egyik szemem nevetett, a másik viszont sírt.– A sírást nem értem.– Éppen egy magyart vert meg… Nem gondoltam, hogy ezt is megéljük. Miközben elismerés illeti a fiú párbajtőrcsapatot az ezüstéremért, szerintem nem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy csupán egyetlen érmet nyertek versenyzőink. A pekingi olimpia szempontjából számomra aggasztó ez az eredmény. Többen meg is kérdezték tőlem, hogy mi van a magyar vívással. A lelkesedéssel nem volt gond, de a jövő szempontjából meg kell vizsgálni ezt a szereplést. Kötelességem szólni, különben kivel fogunk kiállni, ha befejezi pályafutását a mostani felnőtt korosztály…