Bajban a kecskemétiek

Vágólapra másolva!

2002.11.28. 22:11

Címkék

Ha a támogatás csökken, a kecskemétiek világbajnoki ezüstérmese, Berzicza Tamás (balra) is nehéz idôk elé nézhet (Fotó: Farkas József)

Óriási meglepetésre nem jutott a kötöttfogású csapatbajnokság múlt vasárnapi négyesdöntőjébe a Kecskeméti TE. Pedig egyesek előzetesen akár még a mezőnyből kimagasló, végül utcahosszal győztes Vasasra is veszélyesnek gondolták a hírös városi alakulatot, hiszen olyan, hazai szinten jegyzett birkózók erősítették a gárdát, mint a vb- és Eb-ezüstérmes Berzicza Tamás, a junior világbajnok ifjabb Szabó István, a junior vb-ezüstérmes Horváth András, vagy a válogatott-kerettag Nagy Balázs. Az elődöntőben azonban a Csepel és az FTC is az alföldiek előtt végzett, elütve ezzel őket az éremcsatáktól. Mint azóta kiderült, mégsem ez a legnagyobb probléma mostanában Bács-Kiskun megye székhelyén, hiszen elképzelhető, hogy a szakosztály jövőre lényegesen kisebb költségvetéssel számolhat, ugyanis lehetséges, hogy az önkormányzat csak töredékét folyósítja az évek óta megszokott támogatásnak.
– Az októberi helyhatósági választások után megalakult testület úgy döntött, hogy a jövőben csökkenti a kiemelt támogatású szakosztályok számát – kezdte Szabó István, a KTE birkózó-szakosztályának első embere. – A hírek szerint három labdajáték mellett csak egy egyéni sportágat kívánnak a korábbiaknak megfelelően kezelni, a többiek csak töredékét kapják az addig megszokottnak.

Koncentráltabb támogatást akarnak

Természetesen kíváncsiak voltunk a másik fél, azaz az önkormányzat véleményére is, ahol azonban egyáltalán nem látták ilyen tragikusnak a helyzetet.
„Való igaz, a közgyűlés módosította a sportrendeletet – felelte megkeresésünkre Sárközi István, sportért felelôs alpolgármester –, mostantól nem a sportbizottság, hanem az egész testület dönt a támogatásokról. Felmerült az is, hogy módosítjuk a kiemelés szempontjait, eddig ugyanis túl sok szakosztály tartozott ebbe a kategóriába. A város eddig évente százötmillió forintot fordított erre a célra, melynek nagy része nyolc kiemelt sportág között osztódott szét. A jövôben a kiemeltek jobban járnak, ám ez nem jelenti egyúttal azt is, hogy akik kimaradnak, csak töredékét kapják az eddigieknek. Konkrét összegeket persze egyelôre nem tudok mondani, hiszen még nem készült el a költségvetésünk. Még az is elképzelhetô lesz, hogy a kimaradtak alig, vagy egyáltalán nem kapnak majd kevesebbet az eddigieknél. Az biztos, hogy nagyobb figyelmet fordítunk a férfi kosarasokra és a röplabdásokra, hiszen ezek a sportágak jóval nagyobb tömegeket mozgatnak meg, ráadásul a szponzorok számára is jobban eladhatóak, mint az egyéniek. Ez utóbbiak közül egyébként a birkózásnak van a legnagyobb utánpótlás-bázisa, és az sem mellékes szempont, hogy közülük többen is esélyesek rá, hogy eljutnak az athéni olimpiára. Ennél többet azonban jelenleg nem tudok mondani, a testület természetesen megfelelôen körüljárja majd a témát, és a képviselôk eldöntik, hová kerüljön a város pénze.”

– Jelen állás szerint kikkel kell megküzdeniük a pénzért?
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az életben maradásért. Amúgy rajtunk kívül a cselgáncsozók, az asztaliteniszezők és az ökölvívók reménykedhetnek.
– Melyik sportág lehet a befutó?
– Ha szakmai indokok döntenek, továbbra is magas szintű birkózóélet lesz a városban, ugyanis az elmúlt tíz esztendőben mi szállítottuk a legjobb eredményeket.
– Már elnézést, de a cselgáncsos Ungvári Miklós éppen idén tavasszal nyert Európa-bajnokságot, míg a birkózók közül csak Berzicza Tamás jutott dobogóközelbe.
–Éppen ezért mondtam, hogy az elmúlt évtizedben. Nemcsak felnőtt, hanem utánpótlásvonalon is szállítottuk az érmeket és a helyezéseket.
– Ha mégsem önökre esne a testület választása…
– …akkor tulajdonképpen lehúzhatjuk a rolót! A szakosztály éves költségvetése körülbelül húszmillió forint, ennek felét eddig a város állta. Ha ez csökken, képtelenek leszünk megtartani felnőtt versenyzőinket, akik közül többen az athéni olimpiáig kötelezték el magukat hozzánk.
– Alig egy hónapon belül eldől, merre tovább.
– Éppen ez benne a szörnyűséges. Jómagam negyven éve vagyok itt, tizenhét esztendeje vezetem a szakosztályt…
– Ám alig egy hete, hogy nagy dírrel-dúrral bejelentette, elég volt.
– Annak semmi köze sincs az anyagiakhoz. A csapatbajnokság elődöntőjében húztam fel magam, ugyanis úgy éreztem, nem volt teljesen elfogult a bíráskodás. Azóta persze aludtam az esetre néhányat, és beláttam, nem szállhatok ki.
– Nem akarok gonoszkodni, de lehet, hogy nem is lesz rá szükség. Ha az önkormányzat csökkenti a támogatást, magától is megoldódik a helyzet…
– Erre nem kerülhet sor! Túl sok energiát és pénzt fektettünk eddig bele, hogy a sportág egyik fellegvára lehessünk. Nem dőlhet össze napok alatt, amit hosszú évek során felépítettünk!