Itt az érzelemnek is helye van

– Noha a tavalyi, katasztrofális szereplést követően szép eredményt értünk el, én mégis azt mondom: a fene egye meg, ennél előrébb is végezhettünk volna. A tizedik helytől csupán egy gólra, a nyolcadiktól mindössze két pontra voltunk… – bosszankodott a korábban a magyar válogatottat is irányító szakember. – Hozzáteszem, a jelek szerint csak engem dühít ez, a vezetők ugyanis kijelentették, szeretnék meghosszabbítani a most lejáró szerződésemet.– Tehát marad Kínában?– Még nem jutottunk a tárgyalások végére… Sajnos emiatt néhány nappal később érek haza, hiszen úgy volt, már pénteken repülök, csakhogy az elhúzódó megbeszélések miatt át kellett íratnom a jegyemet jövő szerdára.– Ha nem titok, miben nem tudtak megállapodni?– Az anyagiakban fél perc alatt megegyeztünk, azzal nem volt gond. Hanem, és ez kissé furcsán hangzik az én számból, azt próbálom megértetni az elöljárókkal, hogy gyenge ez a csapat. Olyan gyenge, hogy ezzel a kerettel jövőre aligha férne be a legjobb nyolc közé. Márpedig az a gárda, amelyik két év múlva élvonalbeli együttesként akar nekivágni az újabb idénynek, nos, annak a nyolc között kell majd lennie.– Éppen az imént említette, hogy mindössze két ponttal csúsztak le a nyolcadik pozícióról…– Jóval messzebb voltunk ettől… Tudják, a riválisaink a Ginde tavalyi szerepléséből indultak ki, azt hitték, kacagva nyernek ellenünk. Erre mivel szembesültek? Egy olyan csapattal, amelyik az első perctől az utolsóig hajt, mint az őrült, és a játékosai ha kell, attól sem riadnak vissza, hogy egy nagyot odarúgjanak az ellenfelének. A baj az, hogy ezt még egyszer nem tudnánk eljátszani, legközelebb már nem becsülnek le minket. Szóval igyekszem arról meggyőzni a vezetőket, hogy erősíteni kell, különben kiesés lesz a vége.– És hallgatnak önre?– Ez jó kérdés. Én ugyanis az elnökkel állok kapcsolatban, nem pedig a fölötte álló igazgatótanáccsal. Félreértés ne essék, az elnök sem "kis hal”, de a nagy urak a tanácsban ülnek. S ők nem értenek a focihoz. Remélem, nem olvassák el ezt a cikket… Csak azt látták, hogy az utolsó meccsünkön három– nullára lemostuk a nyolcadik helyezettet, azt nem vették észre, hogy az ellenfelünk – bárhogy is alakult volna a találkozó – se előre, se hátra nem léphetett, fél gőzzel játszott, gyakorlatilag a szünetben feladta a küzdelmet. Nem csoda, hogy ezek után arról ábrándoznak, hogy jövőre minden gond nélkül bekerülünk a legjobbak közé…– Többes szám első személyben fogalmazott.– Véletlenül! Tényleg nem tudom megmondani, megyek-e vagy maradok. Ôszinte leszek: edzői karrierem legnehezebb időszaka van mögöttem, az elmúlt egy esztendőben a saját bőrömön tapasztalhattam, milyen érzés az, ha valaki reszket a kispadon…– Mi történik, ha nemet mond a senjangiaknak?– Búcsút intek ennek a csodás világnak.– Ez esetben hol folytatná?– Akad érdeklődés Európából, ám egyik sem olyan, hogy azonnal repülőre ülnék…– Biztos?– Biztos. De miért kérdik?– Azért, mert azt hallottuk, hogy Lengyelországba, a Zbigniew Boniek lemondásával szövetségi kapitányát vesztett válogatotthoz hívják.– Maguk mindent tudnak?! Hogy lehet ez?!– Ezek szerint igaz a hír.– Elismerem, igaz. A minap kaptam egy telefonhívást Lengyelországból, a vonal túlsó végén afelől érdeklődtek, ha úgy alakul, számíthatnának-e a munkámra. Higgyék el, ennyi történt, semmi több.– Szabad tudnunk, kivel értekezett?– Egy lengyel férfival, aki kiválóan beszéli a nyelvünket.– Vagyis Michal Listkiewicz szövetségi elnök kereste… Mit felelt neki?– Eleinte szólni sem tudtam. Később, persze, átgondoltam az egészet, és arra a következtetésre jutottam, nem lenne szerencsés, ha én lennék a befutó. Elvégre az, hogy Lengyelország, illetve Magyarország legjobbjai azonos selejtezőcsoportba kaptak besorolást, alighanem gátat szab az együttműködésünknek.– Igaz is, március huszonkilencedikén éppen egy lengyel–magyar mérkőzést rendeznek a negyedik csoportban.– Hát ez az. Bevallom, nehezen tudom elképzelni, hogy én a honfitársaim ellen készítsek fel egy válogatottat. Nem azt mondom, hogy kizárt, hiszen annyi furcsaság megesik az életben, azonban jelen pillanatban fogalmam sincs arról, minek kellene megtörténnie ahhoz, hogy én a magyar válogatottnak úgymond ellenfele legyek.– Akkor közölte az elnökkel, hogy köszöni szépen, de nem megy?– Ezt azért nem közöltem vele. Maradjunk annyiban, az ügy még nincs lezárva, ám a fentebb említett okok miatt aligha én leszek a befutó.– Nem bánkódna az elszalasztott lehetőség miatt?– Nézzék, ha más csoportban lenne a két együttes, az más, akkor minden bizonnyal elfogadnám a kétségkívül megtisztelő felkérést, de így…– Még nem fejeztük be: említett más európai érdeklődőket is.– Elnézésüket kérem, ám konkrétumokkal nem szolgálhatok. Nincs értelme bedobni a különböző neveket, mert ha nem jönnek be, azzal nemcsak magamat, hanem másokat is kellemetlen helyzetbe hozhatnék.– Vagyis most még csak az a biztos, hogy jövő szerdáig eldől, hosszabbít-e Kínában vagy sem.– Addigra eldől, arra mérget vehetnek. Egy éve nem voltam otthon, hiányzik már a család, úgyhogy nem szívesen íratnám át újra a jegyemet…