Megmutathatjuk Európának!

Vágólapra másolva!

2002.12.11. 21:43

Címkék

Olyan a genfi Hotel Intercontinental, mint egy felbolydult méhkas. A máskor csöndes, szolid hangulatú, roppant elegáns szálloda halljában és előterében akkora a nyüzsgés, mint egy keleti bazárban, a nyelveket illetően pedig Bábelben lehetett akkora a zavar, mint kedd este óta itt. Hét pályázat tizennégy országának összes képviselője, csaknem háromszáz újságíró, rengeteg televíziós stáb a "megszállás mértéke is jelzi, jelentős esemény helyszíne a Genf egyik külső kerületében magasodó hotel.

Az UEFA svéd elnöke, Lennart Johansson is izgulhat, hiszen a skandináv közös pályázókkal a saját országa is versenybe szállt (Fotó: Reuters)

Itt jelentik be, melyik ország, pontosabban közös pályázatok esetén mely országok adhatnak otthont 2008-ban az Európa-bajnokságnak.
A hangulat amúgy feltűnően barátságos. A magyar szövetség vezérkarának tagjai például nem tudnak úgy keresztülsétálni a hallon, hogy ne ütközzenek régi ismerősök tucatjába, akik ugyan most éppen vetélytársak, de ettől még elbeszélgethetnek egymással akár órákon át. Csak az osztrákok kivételek, pestiesen szólva rájuk szinte mindenki kivan, annyira biztosak a győzelmükben, és ezt a viselkedésük is hűen tükrözi. Nagyképűek, gőgösek, úgy néznek a többiekre, ahogyan Góliát nézhette a kicsi Dávidot, és mindenki reméli, ugyanúgy is járnak, mint a bibliai filiszteus. A baráti beszélgetésekben szinte refrén ez a mondat: ha nem mi nyerünk, mindegy, ki győz, de ne az osztrákok legyenek azok.
A pénteki döntés előtt már született egy döntés – magáról a döntésről. Az UEFA utoljára ítéli így oda az Európa-bajnokság megrendezését. Soha nem pályáztak még ennyien erre az eseményre, jellemző adat, hogy az európai szövetség ötvenkét tagországából tizennégy, tehát az összlétszám harminc százaléka érdekelt a szavazásban. A jelentkezők száma annyira meglepte az UEFA-t is, hogy képtelen volt alkalmazkodni a helyzethez, de az esetből tanulva már biztosra vehető, hogy a jövőben a végrehajtó bizottság legfeljebb három kandidáló közül választ. A pályázatok alapján a szövetség apparátusa már korábban szűkíti majd a mezőnyt.

Szép mondatok a jövőről

Visszatérve a jelenhez, előbb ugorjunk vissza kicsit a múltba.
Kereken egy esztendeje kapta meg az MLSZ az UEFA-tól a pályázati kiírást, tehát egy év megfeszített munkájáról dől el péntek délben, hogy lesz-e gyümölcse. A magyar elképzelések első bemutatkozása április 25-én történt, amikor a stockholmi UEFA-kongresszuson mindegyik pályázó felállíthatott egy pavilont, és a magyaroké osztatlan sikert aratott. Még a svájci lapok is dicsérték, ami tekintetbe véve, hogy az osztrákokkal közösen Svájc is pályázó, tényleg hatalmas elismerésnek számít. Szeptember végén pedig személyesen is bejárták a tervezett helyszíneket az UEFA képviselői, s bár szemlátomást kínosan óvakodtak minden konkrét vélemény nyilvánításától, az elejtett félmondatokból, önkéntelen célzásokból sejteni lehetett, komoly hatással voltak rájuk a magyar ambíciók.
Bizony ez a pontos megfogalmazás: ambíciók.

Puskás Ferenc üzenete

Négy évvel korábban az osztrák-magyar pályázatot megelôzve Portugália kapta a rendezés jogát, csütörtökön egy helyet elôreugorva, az elsô helyen szeretnénk végezni. Az esélyek, fogalmazzunk így, biztatóak.
A pályázat szlogenje: „Új futballrajt –az új Európáért”
Erôsségei: Hazánk egyedül pályázza meg a kontinensviadalt. Emlékezetes, hogy 2004-ben az osztrákokkal közösen pályáztunk, így tapasztalatunk is van, de ennél is fontosabb, hogy az ország és a sportélet irányítói (Mádl Ferenc köztársasági elnök, Medgyessy Péter miniszterelnök és Jánosi György sportminiszter) is támogatják a rendezést.
Gyenge pontjai: Reméljük, nincs.
Helyszínek: Ezt talán már mindenki tudja: Budapesten a Puskás Ferenc-stadion és a vadonatúj Fehér úti létesítmény, valamint Szeged, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Kaposvár és Gyôr fogadná a résztvevôket.

„Szeretettel meghívom a futball szerelmeseit a 2008-as magyarországi Európa-bajnokságra.”
(Puskás Ferenc, Magyarország világhírû labdarúgója)

Mást ugyanis mi nemigen tudunk ma még felmutatni, ha eltekintünk tartalmas hagyományainktól. A magyar pályázatnak éppen az volt a lényege, hogy meggyőzze a döntéshozókat, hazánk hat év alatt eljut odáig, hogy képes lesz megrendezni az Európa-bajnokságot. Ezért aztán szinte minden mondata a jövőről szól, és lássuk be, ez nem is lehet másként. Infrastruktúrában, a stadionokat nézve badarság lenne versenyre kelni bármelyik nyugat-európai országgal, de természetesen így hozzánk hasonlóan eleve kudarcra lenne ítélve az orosz és a bosnyák, horvát közös pályázat is.
Marad tehát az ambíció és egy olyan vízió, amely hatással lehet az UEFA-ra, azon belül pedig a végrehajtó bizottságra, s ebben – elfogultság nélkül bátran kijelenthető – egyedül a magyar pályázat alkotott igazán emlékezeteset. Nyilván cseppet sem mellékes, hogy a tervek komolyságát Medgyessy Péter miniszterelnök levelébe foglalt kormánygaranciával is bizonyítani lehetett. Bár egymás prezentációját nem nézhették meg a küldöttségek, ezer jelből kiderült, hogy a pályázatok zöme formális, és kizárólag a magyarok társítottak hozzá elgondolkodtató ideológiát, másként fogalmazva csak a magyar kandidálásnak van igazán markáns üzenete. Ez egyébként a legteljesebb mértékben tudatos, csütörtök délelőtt például a küldöttség még órákon keresztül csiszolta a pályázat kidolgozásában kulcsszerepet játszó TSE Consulting cég képviselőivel a délutáni negyedórás prezentáció szövegét, keresve az ideálisabbnál is ideálisabb mondatokat. Itt fogalmazódott meg és került a szövegbe például az is, amit később "élesben” Berzi Sándor MLSZ-főtitkár mondott el: "Az Európai Unió pénteken határoz hivatalosan a bővítéséről. Az UEFA-nak most lehetősége van erről már csütörtökön dönteni. Önök megmutathatják, a futballnak megvan az ereje, a széles látóköre és a vezető ereje ahhoz, hogy egy nappal megelőzze a politikát.”
Ez az üzenet tehát az új Európa. Maga a prezentáció szigorúan zárt volt, de a főpróbát sikerült végignéznem az UEFA nyoni székházában, s tanúsíthatom: egyszerre érvel logikusan, és hat az érzelmekre. A dicső múltat éppen csak felvillantotta többek között az 1953-as angol–magyaron készült képsorral, amelyen Puskás Ferenc is visszahúzós csellel elfekteti Billy Wrightot, majd a rövid felső sarokba lövi a labdát… A bemutató java a jelenről és a jövőről szólt, utalva arra, hogy a berlini fal leomlása óta új Európa épül, új országok jöttek létre, és ez szinte mindent átrendezett a kontinensen. A vásznon a térképen elszíneződtek azok az országok, amelyek az utolsó húsz évben jelentős futballeseménynek adhattak otthont, és ez mind a nyugati félre esett.

Az MLSZ máskor roppant higgadt elnöke, Bozóky Imre most izgul

Bozóky Imre, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke általában higgadt, megfontolt ember, ám most, ha akarná sem tudná letagadni a benne dúló feszültséget. Izgult a délutáni prezentáció s természetesen a döntés miatt is. Hiába lehet bármirôl beszélgetést kezdeményezni vele, a második vagy a harmadik mondatnál úgyis a szavazáshoz kanyarodott, latolgatta az esélyeket, számolt, hogy mi van akkor, ha az elsô körben ez a három jut be, és mi van, ha nem, de amint konkrét kérdést kapott, máris óvatossá vált.
– Amikor elkezdtük a munkát, és beadtuk a pályázatot, akkor is azt hangoztattam, hogy a mi esélyeink nem jobbak és nem rosszabbak, mint a vetélytársainké –mondta Bozóky Imre.
– Ez érvényes mindegyik pályázatra?
– Igen, de talán nem egyformán. Nyilván akad köztük olyan, amelyeknek a realitása kisebb, de az biztos, hogy egyiket sem lehet kézlegyintéssel elintézni.
– Melyekre gondol?
– Szeretném elkerülni, hogy rám foghassák, egyik vagy másik pályázat komolyságát esetleg megkérdôjelezem, ezért inkább maradnék annál, hogy mindegyikük kemény ellenfél, már csak azért is, mert ezt komolyan így gondolom.
– Itt mindenki azt hajtogatja, hogy a svájci, osztrák közös pályázat a legnagyobb favorit. Egyetért ezzel a véleménnyel?
– Igen, de ez cseppet sem jelenti azt, hogy például a mi esélyeink kicsik lennének. Három éve mindenki a spanyolokra fogadott volna, ráadásul ôk anynyira felkészültek voltak, hogy akár néhány hónapon belül megrendezhették volna az Európa-bajnokságot. Nagy meglepetésre a végrehajtó bizottság mégis Portugáliát hozta ki gyôztesnek. Ez számunkra azért is fontos, mert az akkori döntésben nagy szerepet játszott a portugál futball fejlesztésének a szándéka, és a pályázatunkban mi is az ország és az egész közép-kelet-európai régió fejlesztésére, a fejlôdés ösztönzésére helyeztük a hangsúlyt.
– A magyar prezentáció és az egész pályázat remek víziót vázol fel, ám kérdés, hogy ezek a negyedórás utolsó fellépések mekkora súllyal esnek a latba. Feltételezi, a végrehajtó bizottság tagjai úgy érkeztek Genfbe, hogy még nem tudják, melyik pályázatra adják a szavazatukat?
– Ezt nem tudhatom, ám legalábbis bízom benne, hogy a bizottság tagjai között akadnak ingadozók, akiket még meg lehetett szólítani. Elképzelése biztosan van mindegyik tagnak arról, hogy melyik pályázat érdemes a támogatására, de szerintem az utolsó napon tudatosuló gondolatok és benyomások még nagyon sokat jelenthetnek.
– Azt tudja, hogy az UEFA internetes szavazásán Magyarország bámulatos eredményt ért el?
– Tudom, hiszen otthonról folyamatosan tájékoztattak minket a szavazás állásáról, és nagyon szeretném megköszönni a támogatást mindenkinek, aki ránk voksolt. Ez érthetôen önbizalmat adott mindannyiunknak, és erkölcsi elismerése annak a munkának, amelyet az utóbbi egy évben végeztünk. Nagyon sokan faggattak minket arról, hogy érdemes-e egyáltalán belevágnunk ebbe a pályázatba, találkoztunk fanyalgókkal és kishitûekkel is, akiknek egyik érve az volt, hogy nálunk csökkent a labdarúgás iránti érdeklôdés. Ez a szavazás csupán játék, de kiválóan bizonyítja, hogy a magyar embereknek igenis roppant fontos a futball, mint ahogy az is világos, hogy szeretnék magukat megmutatni a világnak. Már csak ezért is remélem, hogy a végrehajtó bizottság döntése örömet okoz a pályázatunk mellett kiálló honfitársainknak.

A szurkolók is üzenhettek

Itt az ideje tehát, hogy a másik fél is lehetőséget kapjon, s erre Magyarország a legalkalmasabb. Nincs még egy ország a kontinensen, amelynek hét szomszédja lenne, így a 2008-as Európa-bajnokság előnyeit közvetlenül nyolc nép élvezhetné, és az egész régió futballéletét megpezsdítené a magyar rendezés. Ezzel az UEFA új piacot nyithatna, csökkenhetne a nyugati és a keleti részek labdarúgása közötti különbség, s mindennek a sportág és a hozzá kapcsolódó üzlet látná a hasznát. A prezentáció roppant hatásosan mutatta be, hogy egy szlovák, román vagy jugoszláv szurkoló milyen gyorsan juthatna el a helyszínekre, s ez azt is sejteti, hogy velük együtt alighanem minden mérkőzésen megtelnének a stadionok, azaz lényegében minden jegyet el lehetne adni.
Makray Balázs projektigazgató beszélt erről, és amikor szóba hozta az infrastruktúra hiányát, felmutatta a már említett kormánygaranciát tartalmazó levél másolatát, az eredetit természetesen az UEFA vezetői már korábban megkapták.
Ezután Andrea Sartori, egy nemzetközi cég magyarországi képviselője méltatta hazánk fejlődését, hangsúlyozva, hogy a szükséges beruházások többsége a pályázat sikerétől függetlenül öt éven belül elkészül. A szálláshelyekről szólva érdekes adattal rukkolt elő: tavaly tizenötmillió turista töltött legalább egy éjszakát Magyarországon, és ezzel hazánk a világ tizenkettedik leglátogatottabb országa volt. Tőle Bozóky Imre, az MLSZ elnöke vette át a szót, aki rövid beszédét így fejezte be: "Ez az első alkalom, hogy végre Európának ez a része is jelentős esemény házigazdája lehessen. Csináljunk történelmet ebben a szobában, uraim, a döntés az önök kezében van.”
Végül a kivetítőn Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, valamint az Európai Unió sportbizottságának első két embere méltatta a magyar sportot, majd szlovák, román, lengyel és jugoszláv fiatalok kérték a döntéshozókat, hogy hat év múlva Magyarországra jöhessenek Eb-mérkőzéseket nézni. Mindez így leírva kicsit száraznak hat, de látva és hallva valóban megindító volt.

Könnyező norvég küldött

Annyira, hogy a norvég küldött állítólag megkönnyezte. A prezentáció ugyanis tökéletesre sikerült, még a technika ördöge sem kellemetlenkedett. Makray Balázs elmondta, Michel Platini többször is gratulált nekik, Gerhard Aigner, az UEFA főtitkára pedig azt mondta, roppant hatásos volt a bemutató. Sőt, néhány bizottsági tag odáig ment, hogy kijelentette, eddig a magyarok produkciója volt a legjobb, aminek az ad jelentőséget, hogy a mi küldöttségünk negyediknek következett, és a sort a magukat nagy favoritnak kikiáltó osztrákok és svájciak kezdték.
Persze ezek csak szavak, akár az udvariasság is kikényszeríthette az elismerést. A tett, ami igazán számít, ezúttal a holnapi szavazat lesz, s a végeredményt csak péntek délben tudhatjuk meg, ahogyan az elnök mondta: a végrehajtó bizottság történelmet csinálhat, s a döntés a kezében van.

Eredményhirdetés délben

A mai szavazás kissé bonyolultan zajlik majd le. Először kilenc órakor a nemzeti válogatottak bizottsága ül össze, megvitatja a pályázatokat, majd megfogalmaz egy véleményt, amely legfeljebb befolyásolhatja a döntéshozókat, de kötelező érvénye nincs. Ezt követően 11 órakor kezdődik a végrehajtó bizottság ülése. A tizennégy tagból az első körben csak nyolcan szavaznak, hatan ugyanis olyan országok állampolgárai, amelyek szerepelnek a pályázók között. A voksolás után a három legtöbb szavazatot kapó pályázat marad versenyben, a többi kiesik. A második körben bővülhet a szavazók köre, hiszen már aktívvá válhat az a tag, akinek az országa már nem érdekelt. Ha ekkor valamelyik pályázat megkapja az ötven százalék plusz egy szavazatot, akkor az nyer. Ha egyikre sem jut ennyi voks, akkor a harmadik helyen végzett kiesik, és a végrehajtó bizottság – a szavazók létszáma ekkor már semmiféleképpen sem bővül – a maradék kettő közül dönt. Az ígéretek szerint ez a döntés délre megszületik, azt a pályázó országokkal egyszerre ismertetik, majd világgá is kürtölik.