Elismerés – némi hiányérzettel

- Gratulálok az újabb elismeréshez!
– Ez legalább annyira a versenyzőim sikere is, mint az enyém – felelte Gulyás István mesteredző, a szabadfogású válogatott szakágvezetője, akinek idei munkáját a szövetség a napokban az év edzője címmel ismerte el. – Bármilyen zseniális stratéga is egy tréner, vezethet akármilyen kiváló edzéseket, ha a versenyeken ennek nincs látszatja, valami hibádzik nála.
– Önnél ezek szerint minden klappol, hiszen amióta magához ragadta a fogásnem gyeplőjét, nem múlik el világverseny magyar pontszerző nélkül, ez pedig a korábbi évekhez képest óriási előrelépés. Sőt a kontinensbajnokságokat tekintve szinte aranylázról beszélhetünk…
– Dolgozgatunk, dolgozgatunk. De még messze vagyunk a tökéletestől. Igaz, még csak az út felénél járunk, hiszen az igazi cél az athéni olimpia. Ha az ötkarikás játékok után is veregetik a vállam, tényleg nem ügyködtünk roszszul. Addig azonban bánjunk csínján a jelzőkkel!
– Azt, remélem, azért elismeri, újabb sikeres esztendőt tudhat maga mögött?
– Nem lehetek elégedetlen, de bevallom, többet vártam.
– Mondja ezt egy újabb Európa-bajnoki aranyérem után?
– A baki kontinensbajnokságon tényleg teljesítettük a kitűzött célt…
– Csak ennyi? Semmi túlszárnyalás?
– Két-három továbbjutót és egy érmet vártam a srácoktól. Ritter Árpi hozta az utóbbit, míg Farkas Zoli sorozatban a harmadik világversenyén végzett pontszerző helyen. Egyébként a sorsolásunkban még ennél is több volt. Egyedül Aubéli Ottó "húzott bele”, hiszen az olimpiai, világ- és Európa-bajnok orosz Muszulbesz ellen csoda kellett volna a továbbjutásához. Vele ellentétben Ritter érmében viszont biztos voltam.
– Ahogyan a vébé előtt is bizton állította, nevezett felállhat a dobogóra.
– Fájó pont az életemben, hogy nagyrészt miattam nem sikerült megfelelnie az elvárásnak. Elképesztő módon elszámoltam az intéseket, belehajszoltam a vereségbe…
– Pedig vezetett…
– Ne is mondja! Ráadásul később olyanok végeztek a dobogón, akik egyáltalán nem jobbak nála. Az orosz Iszagasijev, akit az Eb-elődöntőben simán megvert, most döntőzött…
– Ritter szereplésére tehát van magyarázata, de mi a helyzet a szintén kontinenselső Bánkuti Zsolttal? Neki sem ez a vébé volt élete versenye.
– Zsolti számára a lehető legroszszabbkor jött a súlyhatárok módosítása. Ötvennyolc kilóban már a szűk elithez tartozott, a hatvanba viszont még bele kell erősödnie. Pedig Baki előtt a Dan Kolov-emlékversenyen jól mozgott, azt hittem, nem lesz gond. Aztán semmi sem sikerült neki.
– Mégsem ő az év legnagyobb vesztese, hanem Kiss Tamás.
– Azerbajdzsánban jó sorsolása volt, de ismét önfejűen birkózott és kiesett.
– Javításra pedig nem volt lehetősége, hiszen súlyos sérülést szenvedett.
– És sajnos, nagyon úgy tűnik, nem is lesz már neki. Bár még hátravan egy tüzetes orvosi vizsgálat, valószínűleg az sem állapít meg mást, mint az előző konzílium.
– Mely szerint?
– A derékcsigolyái nem bírják a versenysporttal járó terhelést, azaz a jövőben nem számíthatok rá.
– Ezzel a nyolcvannégy kilósoknál is leegyszerűsödött a helyzet, a többi súlyhoz hasonlóan itt is megszűnt a rivalizálás.
– Éppen ezért kellene a jövőben még többet külföldiekkel edzenünk, akár úgy, hogy mi megyünk hozzájuk, akár, hogy ők jönnek. A májusi rigai Eb-ig egyébként már jól be vagyunk táblázva, bár egy-két hétre még keressük az edzőpartnereket.
– De mi lesz utána? A lettországi versenynél sokkal fontosabb a New York-i vébé, hiszen ott lehet majd kiharcolni az olimpiai részvételt.
– Ha az idei vagy a tavalyi világbajnokság kvalifikált volna, két kvótánk lenne. Remélem, egy év múlva már nem feltételes módban kell erről beszélnem.
– Két athéni indulóval tehát elégedett lenne?
– Öt olyan versenyzőm van, akik nemzetközi szinten letettek már valamit az asztalra. Közülük bárki kivívhatja az ötkarikás szereplés jogát.
– Optimális esetben akár mindannyian?
– Optimális? Ha azt nézem, hogy utána még lesz két kvalifikációs torna, mind az ötük számára realitás a kvóta megszerzése.
– Nem túl vakmerő ez a kijelentés?
– Tudom, utólag könyörtelenül leverik rajtam, ha balul sül el a dolog, de én tényleg hiszem, hogy kijuthatnak.
– Amerika az ígéret földje? Az Egyesült Államok a korlátlan lehetőségek országa?
– Nem örülök túlzottan, hogy a tengerentúlon lesz a vébé. Turistaként szívesebben mennék, de ha egyszer ilyen kacskaringós út vezet az Akropoliszhoz, nekünk ezen kell végigloholnunk…