Az amatőrfoci varázsa: ahol nem csupán rúgnak, ütnek is

Március kilencedikén kezdődött a legtöbb megyében a 2001–2002-es bajnokság tavaszi szezonja. Akkor a Tiszakécske 10–1-re megverte a Szalkszentmártont, a Balatoni Vasas ellen győző Balatonboglár pedig tizenhatodik mérkőzését is sikerrel vette, maradt százszázalékos (csak érdekességképpen: a bogláriak 87–4-es gólkülönbsége már-már kölyökeredményeket idéz…). A fentiek mellett még összefoglalónkban is fontosnak tartottuk megjegyezni: örömteli, hogy verekedés vagy botrány miatt egyetlen találkozó sem szakadt félbe. Mintha tudtuk volna, hogy ezt addig kellett leírni, amíg még lehetett…

Tegyük hozzá, két hétig lehetett, hiszen addig még jobbára a labdával foglalkoztak a játékosok. Április elseje közelsége, avagy a meccs előtti betérés a helyi kiszolgálóegységbe azonban már megbolondított néhány tápiógyörgyei urat. Történt ugyanis, hogy a dobogóért folyó rangadón az idegenben játszó Budaörs 2–1-re vezetett, amikor néhány néző úgy döntött, hogy ha már a hazai játékosok nem tudták többször megadásra késztetni a budaörsi kapust, besegítenek ők maguk. Fájdalom, nem volt náluk a labda, így jobb híján a cipőjük orrával kezdték rugdalni a már a földön fekvő játékost, mire a játékvezető jobbnak látta azonmód beszüntetni a mérkőzést. Azt a mérkőzést, amely egyébiránt tudósítónk szerint addig kifejezetten sportszerű volt…
Sokkal rosszabbul jártak azonban az anarcsi szurkolók, hiszen a szabolcsi településen csak 55 percig élvezhették a meccs nyújtotta gyönyöröket – jó, ez 0–3-as állásnál kicsit talán nem helyénvaló kifejezés… Érezte a bajt a hazaiak játékosa, Kelemen Zoltán is, aki a játékvezetőben vélte felfedezni a jelentős hátrány okozóját. A harmadik komorói gól után oda is lépett a sporttárshoz, és jól a képébe vágta – előbb a véleményét, aztán az öklét is. Ám Kelemen Zoltán nemcsak félsikert akart, ezért a biztonság kedvéért még jól bele is rúgott a bíróba. Mivel két társa is segítségére sietett (nehogy félreértsék: nem a játékvezető segítségére…), egész sor tárgyalást kellett tartani.
Nem panaszkodhattak a nézők a következő heti Bükkszentkereszt–Hernádnémeti összecsapásra sem (sőt, itt a vendégkapusnak sem volt oka a zsörtölődésre), ám a 65. percben mégis félbeszakadt a meccs, méghozzá a természet hibájából. Ki nem találnák, mi fenyegette a játékosokat: nem árvíz, nem özönvízszerű eső, nem földrengés, de még csak egy vulkán sem tört ki a közelben – egyszerűen a hóvihar mosta el a mecscset. Talán még nem közöltük az időpontot: április hetedikén történt mindez.

Kresz-szabálytalanságok

Persze, egy hét múlva már hat meccs szakadt félbe, hét pedig el sem kezdődött a rossz időjárás miatt. Ahol jó volt az idő, ott sem mindig sikerült azonban letudni a soros találkozót. A Békés megyei Kunágotán a vendég kétegyháziak focistája, Árgyelán Demeter unta meg a már lefutott meccset, ezért egy szabadrúgás előtt furcsán értelmezte az emberfogást: szépen leütötte a rá bízott csatárt. Hm, pedig talán még kibírhatta volna feltűnés nélkül azt a néhány percet, hiszen azért volt lefutott a meccs, mert saját csapata vezetett 3–0-ra… A játéknap krónikájához még egyetlen apróság tartozik: a Szabolcs megyében játszott Tiszaszalka–Tiszamenti SE fellépésen a vendégek játékosa, Sebestyén Béla pusztán pedagógiai szándékkal saját csapattársát vágta pofon.
Érthető, hosszan passzolt a kurafi.
Vihar persze a következő fordulóban is volt, égen és földön egyaránt. Számunkra az utóbbi érdekesebb: Polgáron például elmaradt a második félidő, mert a vendég zsákaiak zokon vették a szünet előtt kapott két piros lapot (na meg a három gólt…), ezért összepakoltak és hazamentek. Ajkán volt második játékrész, ám csak rövídített: a 80. percben ugyanis az úrkúti szurkolók már kiürítették a magukkal hozott sörös- és laposüvegeket, és mivel nem jött velük szemben egyetlen üres szemeteskuka sem, nagy ívben a pályára hajigálták a palackokat. Hogy milyen eredménnyel, arról nincs információnk, a bíró mindenesetre hamar megunta a váratlan záport, és berekesztette a meccset. Félbeszakadt a Jászladány–Tiszaföldvár találkozó is, miután a két csapat játékosai a futball után az ökölvívás, utcai harc, szumó kombinációjában is megmérkőztek.
Valamivel békésebb volt az április végi Üllés–Tömörkény nekirugaszkodás. Egy-egyes állásig mindkét fél becsülettel viselte a megpróbáltatásokat, ám a második hazai gólt követően a tömörkényi Holló Károlynál elszakadt a cérna. És jóvoltából kisvártatva a partjelzőnél is: Holló ugyanis odarohant hozzá, és félig letépte róla a mezt. Pedig dühöngésre a fentebb már említett balatonbogláriaknak volt inkább okuk – 22 győztes meccs után odahaza kaptak ki…
Jó esélyük volt a vereségre egy hét múlva a dunavarsányi futballistáknak is, hiszen a Péteri már 2–0-ra vezetett a 40. percben. Ráadásul a vendégek egyik kispados játékosát szövegért ki is állította a bíró, a levonuló Kresz Zsolt azonban úgy okoskodott: ha már a szóbeli tiltakozás nem hozott eredményt, megpróbálkozik egy másfajta véleménynyilvánítási módszerrel is, ezért állon vágta a partjelzőt.
S hogy nemcsak az asszisztensek kérhetnének veszélyességi pótlékot, hanem főnökeik is, jelzi a következő két eset. Lovasberényben a pettendiek égtek 2–0-ra, ráadásul ketten piros lapot kaptak a vendégek közül, és ezt a sértést már nem tudták elviselni, jól elverték a játékvezetőt. Fejér megye mellett azonban Zala is felkerült feketelistánkra, miután a jó hangzású Galambok–Csömödér derbin a látogatók pettendi társaikhoz hasonlóan testületileg a bíróban vélték minden hiba okozóját felfedezni, és ők is derekasan helybenhagyták a sporit.

Békés családi kör

Mondjunk még szebbet?
Itt van például a Nyírbéltek–Sényő meccs, mind a háromszáz nézőjével. Igaz, a találkozó alatt és után semmiféle rendbontás nem történt. Amolyan felvezetésként azonban a béke és barátság jegyében a két klub ificsapata játszott egy meccset, amelyen tíz perccel a lefújás előtt tizenegyest kapott a Sényő. A hazai kapus, bizonyos Sebők László az ítélethirdetést még nagy nyugalommal viselte, ám a végrehajtást nem.
Miután a sényői futballista a kapuba helyezte a harmadik vendéggólt is, Sebők nem a veszett fejsze nyelét, sokkal inkább a játékvezetőt akarta megfogni – és e téren jóval több sikerélménye lett, mint a tizenegyesnél… Gondolhatnánk, ezzel a néhány ütéssel lezárult az ügy, elvégre egy megpofozott bíró éppen elég egy meccsre, ám a Sebők família nem arról lehet híres, hogy ilyen kevéssel hagyja elintézni az efféle sértéseket. Ezért épphogy megmenekült a bíró a kapus szorításából, bejelentkezett a folytatásra Sebők testvére, és ő is alaposan megdorgálta a sporttársat. Kész szerencse, hogy időközben azért megérkezett a helyi szekuriti is néhány nyugdíjas bácsi személyében, és a játékvezető így viszonylag épségben érhette el az öltözőt. Ám mivel még volt egy kis idő a felnőttek mérkőzéséig, a szurkolók unalmukban egymást kezdték kergetni, így az utó-előmeccsnek kimutatható eredményei lettek: egy sérült játékvezető, továbbá egy elvert rendező és futballista.
Mennyivel kellemesebb volt a hangulat az Apátistvánfalva–Nagykölked mérkőzésen: az egyik vendégfocista bizonnyal romantikus lelkületű lehetett, mert bár a gaz bíró kellőképpen felbőszítette őt a számára kiutalt és a képébe mutatott sárga lappal, emberünk mérsékelte magát, és egy jól irányzott kézmozdulattal nem a játékvezetőt, hanem annak markából a kártyát ütötte ki. Gyanítjuk, egy ilyen elegáns tiltakozással jobban jártak volna a Héhalom–Szurdokpüspöki találkozó résztvevői is, ám a hazaiakat olyannyira felidegesítette saját 1–0-s vezetésük, hogy a héhalmi spílerek közül Berki Béla és Juhász Jácint gyorsan felpofozta a bírót, így számukra a május (és a szezon) igazán gyors véget ért.
Június azonban egy egészen újfajta terrorral kezdődött. Eddig ugyebár írhattunk felképelt, leütött, megkergetett, levetkőztetett bíróról, ám úgy fest, a megyei bajnokságok játékosai nem elégedtek meg az ellenkezés fentebb vázolt formáival. A Békéssámson–Nagyszénás mérkőzésen a hazaiak focistája, Rancz Róbert úgy döntött, nem piszkítja be a kezét vagy lábát a sporttárssal, ezért kétgólos mínusznál egyszerűen felszívta magát, csücsörített egyet, és jól leköpte a játékvezetőt. Persze az is lehet, hogy Rancz éppen torokfájással küszködött, és háziorvosa tanácsára próbálta emígyen kúrálni magát, a rosszindulatú feketeruhás meg direkt az áldás útjába ugrott – döntse el ki-ki, melyik változat a valószínűbb.
Természetesen a régi, jól bevált fenyítési formák is megmaradtak: így a Kisláng–Perkáta meccs egy vendégjátékost verő néző miatt szakadt félbe, Nyírmadán pedig Kolozsi Zsolt nézte homokzsáknak a keze ügyébe került bírót. Született még egy fegyelmi döntés is: a néhány héttel korábban üvegdobálás miatt lefújt Ajka–Úrkút összecsapáson végül mindkét felet vesztesnek hirdette a megyei szövetség, sőt, három-három pontot is levont a két csapat eredményéből. Ekkor támadt az a gyanúnk, hogy vagy nemcsak az úrkútiak dobáltak, vagy csak ők, de a házigazda ajkaiak gazdasági bűncselekményt elkövetve visszaváltották a palackokat, és ezzel anyagilag súlyosan károsították Úrkút költségvetését.
A Borsod megyei Sajóbábonyon nem a költségvetést, hanem egymást károsították a helyi és az alsóvadászi játékosok, miután tömegverekedtek egy kiadósat. Csongrádban megint az Üllés meccsét sikerült a vártnál hamarabb lefújni, mert az apátházi Faragó István verekedett, ezért kiállították, mire a társával teljes szolidaritást vállaló vendégcsapat szépen becsomagolt és hazament. Tudhatnak valamit ezek az üllési játékosok, hogy már másodszor bosszantják fel ennyire a soros ellent…

A szezon utolsó említésre méltó eseménye egyébként Mátranovákon történt, ahol a Salgó Öblös elleni megméretésen Nádasdi Balázs mellbe lökte, majd a nagyobb hatás kedvéért vádlin rúgta a játékvezetőt. Sokat gondolkodtunk azon, ezt az esetet egyáltalán megemlítsük-e. Elvégre egy ilyen mozgalmas évadhoz ennél sokkal izgalmasabb befejezés illene…
A nyári meleg azonban eltikkaszthatta az aranylábúakat, mert az őszi szezon ugyanúgy kezdődött, ahogy fél évvel korábban a tavaszi: egyetlen rossz szó, pofon, vagy pisztolylövés sem hangzott fel – augusztus első futballhétvégéjét megúsztuk a bűnügyi rovat nélkül. Sőt, egy héttel később is csak egy apróság zavarta meg az eredménylistát: az Inke–Kaposmérő meccs szakadt félbe, mert kétgólos hátrányukban a vendégek nem engedtek elvégezni egy tizenegyest. Sajnos, a tudósítás nem tér ki arra, pontosan mi történt, így csak találgatni tudunk: netán a labdát beadták a zaciba, esetleg összekötötték a rúgó játékos cipőfűzőjét, vagy éppen hazavitték a bal oldali kapufát.

Akcióban egy szári ultra

Megemlékezésünk szempontjából kifejezetten kellemes, hogy a harmadik fordulóban végre véget ért a hosszúra nyúlt nyári holtszezon, és a Szár–Vál találkozót hamarabb kellett lefújni, miután egy néző fejbe vágta a vendégek játékosát. Talán kár volt a heveskedésért, ugyanis ekkor a hazai csapat már 4–0-ra vezetett… Persze akad ennél érdekesebb hírünk is: egy fellebbezés miatt a Pest megyei szövetség besorolta a bajnokságba a Gödöllőt is, így az addig biztos 16. Halásztelek kapásból hátrébb csúszott egy hellyel.
Rövidesen kiderült azonban, hogy ebben a megyében nemcsak a szövetségen lehet nevetni: a Szentendre–Aszód mérkőzés ugyanis azért maradt el, mert a vendégcsapat némi időzavarba került – bár a szentendreiek becsülettel vártak fél órát ellenfelükre a szombatra tervezett nekibuzduláson, az Aszód egy kisebb kommunikációs félreértés miatt csak vasárnap délután érkezett meg… Pech a javából, nemde? Az talán már említést sem érdemel, hogy a pótengedélyt kapott, és hárommecses hátrányban lévő Gödöllő bemutatkozásként kapásból elhalasztotta mérkőzését – talán nem sikerült egy hét alatt összetrombitálni a játékosokat.
Hagyjuk is Pestet, még diszkriminációval vádolnak bennünket, inkább egy gyors keleti körkép. Borsodban a Pácin–Erdőhorváti meccsen a hazaiak, Békésben a Kamut–Doboz csemegén a vendégek játékosa mosott be egyet az aktuális bírónak. Dunán onnan pedig Fejérben volt haddelhad, mert Bicskén egy néző gesztenyével hajította oldalba a partjelzőt. Kész szerencse, hogy a gesztenye nem szotyi, így akár folytatni is lehetett volna a meccset – erre készültek a hazaiak és a bírók is, de az etyeki csapat úgy döntött, elég mára a jóból, és hazaindult. Mindez azért meglepő, mert a gesztenyés gazság elkövetője állítólag egy etyeki atyafi volt.
Sikerült, persze, másnak is saját csapata eredményességébe rondítani: Kecskeméten Farkas Tamás ütötte ki a bíró kezéből a neki szánt piros lapot, pedig együttese 3–0-ra vezetett. A bodroghalmi Dankó Norbert már nem volt ennyire kíméletes, őt magát a sporttársat tisztelte meg, egy név nélkül maradt kunmadarasi néző pedig szintúgy a játékvezető fizikai terrorját tartotta a nap fő attrakciójának. Megjegyezzük, ekkor végre az is kiderült, miért halasztott korábban a Gödöllő: a sorozatban öt győzelmet arató halásztelkiek ugyanis 7–0-ra verték agyon a most már nemcsak a bajnokságban, hanem a tabellán is tizenhetedik csapatot.
Nos, néhány néző is könnyen az agyonveréshez közeli állapotba kerülhetett volna Csabacsüdön, amennyiben a Dévaványa elleni találkozón nem sikerül megfékezni az egymásnak feszülő embertömeget. Sokkal kevesebb volt az erőszak, mégis hasonló véget ért a Viszák–Nagykölked összecsapás, mert a jól bevált módi szerint a nagykölkedi Szabó József a számára kiutalt piros lap után nyakon csördítette a játékvezetőt. Azonban nemcsak a végrehajtó, hanem a törvényhozó hatalom is működött ezen a hétvégén: a legutóbbi malőr miatt a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szövetség egész évre bezáratta a nézők előtt a kiskunmadarasi pályát. Pedig eredetileg a testület nem akarta kizárni a szurkolókat, ezért azt találta ki, hogy egy környékbeli településen játsszon büntetésből a csapat. Fájdalom, egyetlen klub sem fogadta be a kunmadarasiakat…
Gyanítjuk, nem örvendenek valami nagy népszerűségnek Zalában a Zalaszentgyörgy és a Tormafölde fanatikusai sem, a két egylet október közepi összecsapását ugyanis a nézőtéren folytatták a felek a felebaráti szeretet jegyében – doronggal, üvegekkel, tán még egy-két kasza és harci kombájn is előkerült. Láthatjuk, errefelé sok volt az unatkozó ember a lelátón, bezzeg Nógrádban csak egy néző indult portyára. A Felsőtold–Mátraszőlős derbin a játékvezető két futballistát is az öltözőbe zavart, és az egyik drukker ekkor döntött a hadüzenet mellett, amúgy istenesen szájba csapva a nép ellenségévé vált sporttársat.

Nagybátonyi Orosz-rulett

Maradjunk még kicsit a bírói hármast ért atrocitásoknál: két, neve alapján mesekönyvbe kívánkozó faluban, Ököritófülpösön és Mumoron sikerült rövidre zárni az aktuális meccset. A fülpösi Boros Zoltán a vesztes mérkőzés után megvárta és megverte az egyik partjelzőt, míg a Mumor vendégeként futballozó Nemesapáti egyik játékosa a 0–2-es állás keltette szomorúságában amolyan kedélyállapot-javítóként leköpte a játékvezetőt.
Persze, mi volt ez a boldogság a pócspetriek öröméhez képest! Merthogy a bajnokság tizedik fordulójában a szabolcsi alakulat megszerezte első… – na, nem győzelmét, netán pontját, hanem gólját. Képzeljük csak el a határtalan eksztázist, amint a szoborként megformázott szovjet társához hasonlóan általunk csak ismeretlen hősként aposztrofált játékos betalált a leveleki kapuba. Mi több, már az első félidőben. Így alig kilencszázharminc percet kellett várni erre a pócspetri gólra, és a nagyszerű, egyben félelmetes hírt hallva bizonnyal fel is rémlett a következő ellenfelekben, hogy most aztán beindul a Petri SC hengere. A Levelek is alaposan megijedt az ellenfél nem várt bravúrjától, ezért a szünetig elért hét gólját a fordulás után már csak öttel tudta megfejelni.
Fájdalom, megfejelni nemcsak teljesítményt, hanem bírót is lehet, mint a Magyarszecsőd–Apátistvánfalva mérkőzésen kiderült. Máshol az öklök játszották a főszerepet: Nagybátonyban a piros lappal megkínált Orosz Péter rendezte át bírója arckifejezését, Hegyháton pedig egy szurkoló döngölte orrba a partjelzőt. Géczi Róbert ennél sokkal gálánsabb volt: a kenézlői futballista inkább a labdával akarta megrúgni a játékvezetőt, és jó formáját bizonyítja, hogy telibe is találta a sípost – társai mégsem örülhettek a pontos találatnak, merthogy a humor ezen formáját nem ismerő bíró a sima Kenézlő-vezetésnél lefújta a meccset.

Köpött, mint a tévémaci

A fentebb vázolt esetek azonban csak apróbb huncutságnak tűnnek a november közepén történtek mellett. Nagymaroson például a kiállított dunaharaszti játékos, Kalácska Sándor sérelmezte a nézők kaján vigyorát, ezért feléjük köpött, mire válaszként az egyik szurkoló belerúgott egyet. Gyorsan egymásnak is feszültek a felek, mindenki vert mindenkit, ám kivételesen a bíró most kimaradt az áldásból – ami nem is csoda, hiszen a játékvezető ezúttal egy hölgy volt, őt meg csak nem illik megrugdalni. A Ják–Horvátzsidány találkozón a szurkolók bontották a rendet, Gellénházán (tudják, ez amúgy is híres falu, itt alakulgat az egyik valóságshow szerelmi sokszöge) pedig az egyik hazai focista a bírót püfölte egy darabig. A legszebb dolgok viszont Győrben történtek, ahol a helyi Dózsa nehezen viselte, hogy kétgólos hátrányból is egyenlíteni tudott. Előbb a hazaiak közül valaki labdával megrúgta a bírót, aztán a H. János nevű győri játékos fel is pofozta az egyre szerencsétlenebb sporttársat, végül amolyan slusszpoénként a másik focista, P. Péter vezette autó Bágyogszovátnál leszorította az útról a játékvezető kocsiját. Sokak megdöbbenésére a várt nyilvános felnégyelés már elmaradt…
Íme, ez volt tehát a tavalyi év megyei krónikája. A fentiekhez két megjegyzést azért odabiggyesztenénk: egyfelől haragszunk a bírókra, mert egyetlen alkalommal sem vertek játékost vagy nézőt, ebben az elfogadhatatlan viselkedésben jövőre feltétlenül javulniuk kell. Másrészt pedig minden elismerésünk a korábban már említett Petri FC-nek, amely a nem túl biztató kezdet, a tízmeccses góltalansági széria dacára nagyon szépen összekapta magát, és a bajnokság felénél már öt rúgott találatnál tart. Egyetlen apróság szükséges még a pócspetriek teljes sikeréhez: játsszon már legalább egy döntetlent a csapat, hogy a fegyelmi bizottság által levont büntetés miatt ne mínuszpontot kelljen jeleznünk a tabellán…