Furcsán váltott edzőt nyáron a Debreceni VSC: a labdarúgó-világbajnokságon megfigyelőként jelen lévő Dajka László Dél-Koreában tudta meg a debreceni vezetőségtől, hogy nem vele képzelik el a jövőt. Utódjaként a Debrecen eddigi legsikeresebb edzőjét, Garamvölgyi Lajost emlegették a bennfentesek, de a vezetők újfent váratlant húztak, mert bár a szintén debreceni kötődésű Herczeg András neve is felmerült, végül Szentes Lázárt kérték fel a posztra.
Szentes Lázár: Néha a döntetlen is gond
Szentes Lázár: Néha a döntetlen is gond
Az egykori kiváló válogatott csatár – annak ellenére, hogy a Haladást nem tudta megmenteni a kieséstől – már Szombathelyen is elismerésre méltó munkát végzett. Családjával átköltözött az ország keleti végére, ahol a helybeliek nagy-nagy várakozással fogadták. Azért is, mert időközben a Loki történetének legerősebb keretét verbuválták össze az áldozatkész klubtulajdonosok. – Amikor ön Debrecenbe jött, már néhány játékost igazolt a Loki. Mennyi beleszólása volt abba, hogy kikkel erősítsenek? – Ha jól emlékszem, Sándor Tamással és Dombi Tiborral már megállapodtak, amikor én szóba kerültem – mondta Szentes Lázár. – Úgy vélem, az ő viszszatérésüknek nemcsak én mint frissen kinevezett edző, hanem a szurkolók is nagyon örültek. Tőlem függetlenül volt játékosommal, Flavio Pimmel is felvették a kapcsolatot a klub elöljárói. Természetesen én is szorgalmaztam a brazil védő szerződtetését, mint ahogyan a többiek esetében is teljes volt az egyetértés a munkaadóimmal. Csaknem egy csapatra való labdarúgó érkezett Debrecenbe, és mondhatni, a szám íze szerint állt össze az új gárda. – Másrészről talán éppen ezért volt nehéz dolga, hiszen egy új összetételű alakulattal a támadófutballt előtérbe helyező szisztémát kellett begyakoroltatnia. – Azt vallom, hogy ennek a játéknak a lényege a gól, a drukkerek szívesebben néznek meg egy négy–négyes meccset, mint egy gól nélkülit. A mi dolgunk pedig az, hogy kiszolgáljuk azoknak az igényét, akik hétről hétre kitüntetnek bennünket érdeklődésükkel. Ezt persze egyik napról a másikra képtelenség megvalósítani. – Mi tagadás, a bajnokság elején igen sebezhetőnek bizonyult a védelem. Ennek személyi vagy felfogásbeli oka volt? – Az MTK-tól és az Újpesttől két mérkőzésen összesen kilenc gólt kaptunk, ami komoly figyelmeztetés volt számunkra, ám szerencsére sikerült orvosolnunk a problémát. Egyrészt némi átszervezéssel, a feladatok pontosításával hatékonyabbá vált a védekezésünk, másrészt bizalmat szavaztam Sandro Tomicnak. A horvát kapus gyakran bravúrokat mutatott be, ennek is köszönhető, hogy amikor ő védett, egyszer sem veszítettünk. – Ellenben a döntetlenszéria sok bosszúságot okozott… – Emiatt van leginkább hiányérzetem a csapat teljesítményét illetően. Több olyan találkozót vívtunk meg balszerencsésen, amelyet a játékunk, a helyzeteink alapján simán kellett volna nyernünk. Ezeket az elhullajtott pontokat csak részben pótolták a némi szerencsével elért döntetlenek, győzelmek. A Dunaferr ellen például hazai pályán az utolsó pillanatban szerzett góllal kerekedtünk felül, míg a "visszavágón” szintén a túlórában egyenlítettünk. Annak a döntetlennek mégsem tudtam igazán örülni, ugyanis úgy éreztem, hogy mindhárom pontot begyűjthettük volna. – Kik húzták leginkább a Loki szekerét? – Tomic magabiztossága szinte kisugárzott az egész csapatra. Hátul Selymes Tibor igazolta klasszisát, sőt a góllövésből is kivette részét. A rendkívül fiatal Máté Péter egyenletesen fejlődik, bizonyította, hogy lehet rá számítani. Ronald Habi hatalmas munkabírásával tűnt ki. Sajnálatos sérüléséig Balog Zsolt bejátszotta az egész jobb oldalt. Sándor Tamás, miután ledolgozta kondícióbeli lemaradását, mesterien szervezett, Böőr Zoltán beszáguldozta a pályát, és csapatkapitányként jól fogta össze a társaságot. Marius Sumudica tíz gólja önmagáért beszél, sajnos az ősz végére visszaesett. Bajzát Péter lendületesen, gólveszélyesen futballozott. Talán folytathatnám is a felsorolást, hiszen ehhez az eredményhez mindenki hozzátett valamennyit, és igazából nem akadt egyetlen játékos sem, akiben csalódtam volna. – Összességében az ön elvárásainak megfelelően szerepelt ősszel az együttes? – A kombinatív, gyors összjátékra épülő támadófutball eredményeként a rúgott gólok számában dobogósok vagyunk, és pontszámban is kevéssel maradtunk le a harmadik helytől. Nagyrészt sikerült megvalósítani, amit elképzeltem, de nem vagyok maradéktalanul elégedett. Meggyőződésem, hogy ez a társaság még többre hivatott, és ezt próbálom is beleszuggerálni a fiúkba. Ha lelkileg erősödnek, és elhiszik, tudatosul bennük, hogy bármely ellenféllel szemben esélyesként vívhatják meg a csatát, még több örömet szerezhetünk szurkolóinknak a bajnokságban és a kupában egyaránt.