Parasport: Öt világcsúcs nyomában

A következő csúcspont a 2002 decemberében rendezett IPC (Nemzetközi Paralimpiai Bizottság) világbajnokság volt Mar del Platában. Az argentínai eseményen a fiúk (Sydney óta mindenki így nevezi a csapatot) öt világcsúcsot úsztak, és teljesítményük értékét növeli, hogy erre úgy voltak képesek, hogy tudták: eredményükért nem jár érem. Számukra ugyanis nem hivatalos vb volt a viadal, döntőbe sem juthattak, vagyis a délelőtti időfutamokban kellett kiemelkedőt nyújtaniuk. Ráadásul csak a helyszínen derült ki, hogy a mozgássérültek mellett ők csak másodrangúak, őket a finálé sem illeti meg.
Szóval, ha nincs ez a "megkülönböztetés”, 6 arany-, 3 ezüst- és 3 bronzéremmel térhettek volna haza Argentínából.
A bámulatos produkció kezdeteiről Mentes Éva edzőt kérdeztük, aki az első percektől ott áll a fiúk mellett.
– Gyógypedagógusi diplomával testnevelő tanárként dolgoztam a Montágh Imre Általános Iskolában, részt vettem az iskolai szervezett úszásoktatásban, és az az ötletem támadt, hogy a tanórai kereteken kívül olyan szabadidős elfoglaltságot találjak értelmi sérült növendékeinknek, amely egy életen át elkísérheti őket. Kezdetben atletizáltak, zsinórlabdáztak és úsztak a gyerekek, aztán amikor úszásban jöttek a komolyabb versenyek, arra gondoltunk: csak egy valamit kellene komolyan csinálni, hogy eredményesek legyünk.
– Egyből eredményesek is lettek?
– Á, dehogy. Az 1994-es máltai világbajnokságon rá kellett döbbennem, hogy a nemzetközi mezőny nagyon messze előttünk jár. Ezt követően arra törekedtem, hogy ez a távolság csökkenjen. Hittem benne, hogy ha másoknak sikerül eredményt kihozni az értelmi fogyatékosokból, én is meg tudom csinálni. Bújtam a szakirodalmat, kísérletezgettem, tanultam a sikerekből és a kudarcokból is, figyeltük a világranglistát és az ellenfeleket, majd lassan érezhetővé vált a fejlődés. A vegyes váltóra építve sikerült mind a négy úszásnemben világklasszist nevelnem: háton Majer Gábor, mellen Rácz János, pillangón Szedő Tibor, gyorson pedig Sánta Krisztián már egyéni versenyszámában is dobogós tudott lenni. A sydneyi paralimpia előtt négyszer javítottak világcsúcsot a 4x50 méteres vegyes váltóban, majd a "nagy versenyen” taroltak.
– A sikersorozat ma is tart, bár azóta Rácz János megüresedett helyére Fülöp Balázs lépett. Mi a titkuk? Egyáltalán, mi a különbség az épek és az értelmi fogyatékosok edzésmódja között?
– A rövidebb válasszal kezdem: igazából nem tudom, mi a különbség, mert épekkel még nem foglalkoztam. Az értelmi fogyatékosoknak nincsenek mozgásszervi problémáik, hanem koordinációsak lehetnek és vannak, ám ezeket a sok úszással ki lehet küszöbölni. Vagyis a titkunk a sok edzés. Mi is ugyanazt a három makrociklusos felkészülést végezzük, mint az épek, és ezt a fő versenyhez igazítjuk. Emellett nekünk is vannak szárazföldi edzéseink, futnak és kondiznak a fiúk. Egy évben háromszor vonulunk edzőtáborba, általában hat-hat hétre. A paralimpia előtt egy évvel azonban már csak az úszással foglalkoztunk, és ez azt jelentette, hogy fizetés nélküli szabadságot kellett kivenniük a versenyzőknek, ugyanis a sport mellett valamennyien dolgoznak vagy tanulnak. Az athéni paralimpia előtt is ilyen menetrendet tervezek.
– Már ha ott lehetnek Athénban…A spanyol kosárlabdázók sydneyi csalása miatt minden értelmi fogyatékost kizártak az IPC versenyeiről, és január 31-ig kell eldőlnie annak, hogy feloldják-e ezt a tilalmat. Ha nem, ismét csak a mozgáskorlátozottaké lesz a paralimpia.
– A világbajnokságon is csak "megtűrt” személyek voltunk, a világcsúcsainkat senki sem értékelte, pedig mi nem tehetünk a kialakult helyzetről. Becsületesen készültünk a versenyre, aztán kiderült, hogy mégsem nyerhetnek érmet a fiúk. Most reménykedünk, hogy a kétéves huzavona után igazságos döntés születik, és Sydney után Athénban is bizonyíthatunk.