Olcsóbb lett a klubcsere

A szövetség hivatalos honlapjára két perccel háromnegyed négy előtt feltett hírből ugyanis kiderült, hogy az elnökség az igazolási és átigazolási szabályzat 9. paragrafusa 3. bekezdésének f. pontját a következőképpen pontosította (erősen tessenek koncentrálni!): "Kivétel továbbá, ha a kölcsönvevő sportszervezet a kölcsönadás ideje alatt a hivatásos labdarúgóval kötött szerződésével összefüggésben egyoldalú szerződésszegést követ el – amit az illetékes liga bizottsága jogerősen megállapított –, a kölcsönadó sportszervezet pedig a kölcsönadás hátralévő idejére a labdarúgót foglalkoztatni nem kívánja, vagy nem tudja, úgy a hivatásos labdarúgó olyan új sportszervezetbe igazolhat a kölcsönadás hátralévő idejére, amely megfelel a mindenkori versenykiírás gazdasági követelményeinek. Az átigazolást az illetékes liga hagyja jóvá. A kölcsönadás befejezését követően a labdarúgó újabb átigazolási kérelmet az átadási – nem visszaigazolási – időponttól számítottan nyújthat be egy év múlva.”
Érthető, nem?
No, próbáljuk meg lefordítani. Vegyük azt a példát (mindjárt szögezzük le: történetünk szereplője kitalált személy), hogy 2002 nyarán Lanyik Andor labdarúgót klubja egy esztendőre kölcsönadta egy másik egyletnek. Fél évig rendben mentek a dolgok, a jobb kölcsönkapni, mint kölcsönadni elvet valló együttes becsülettel eleget tett a megállapodásban rögzítetteknek, mígnem beütött a krach, és onnantól fogva képtelen teljesíteni a papírokon szereplő feltételeket. Más szóval: szerződést szeg. Na már most, ha mindezt az illetékes ligabizottság is megállapítja, akkor az egyezségből hátralevő hónapokra (de csakis addig!) Lanyik eligazolhat egy harmadik gárdához. Megjegyzendő, ehhez még annyi szükséges, hogy a liga szigorú elöljárói számára bizonyossá váljon, a harmadik klub képes eleget tenni a szerződésben foglaltaknak.
Alighanem a módosítást tartalmazó szöveg utolsó mondata is magyarázatra szorul (tudják, amely úgy hangzik, hogy "…A kölcsönadás befejezését követően a labdarúgó újabb átigazolási kérelmet az átadási – nem visszaigazolási – időponttól számítottan nyújthat be egy év múlva”), annál is inkább, mert a hozzáértők szerint itt van a "fék” a dologban. Maradva Lanyiknál: őt 2002 nyarán adták kölcsön, azaz legközelebb 2003 nyarán tölthet ki átigazolási lapot. Addig vagy azt a csapatot erősíti, amelynek kölcsönadták, vagy azt, ahová onnan is továbbkerült (a harmadik klub, ugyebár), vagy nem játszik. A szakemberek állítólag ezzel azt kívánják megakadályozni, hogy Lanyik, valamilyen okra hivatkozva, tegyük fel, háromhavonta "kimondassa” a szerződésszegést, s angolosan továbbálljon.
Ismerjük el, ez, ha nem is egyszerű, de nagyszerű változtatásnak tűnik…
Egyébként a grémium nemcsak ez ügyben határozott, hanem például abban is, hogy a korábban kölcsönadott futballisták eredeti egyesületükbe történő visszatérése nem sorolandó az átigazolások kategóriájába, ennek értelmében ők az előttünk álló hetekben korlátozás nélkül klubot válthatnak. Konkrétabban: Hrutka János, akit tavaly télen a Ferencváros kölcsönbe átpasszolt a Vasasnak, és aki nyáron visszatért az Üllői útra, most bárkivel tárgyalhat, mi több, meg is egyezhet.
És még mindig nincs vége! Mert az elnökségi tagok arról is döntöttek, hogy – ellentétben az eddigiekkel – szerződésszegés esetén az adott klubnak nem kell átutalnia a magyar szövetség számlájára az érintett labdarúgó éves keresetének 70 százalékát. Konkrétabban: ha a Fradi várt volna néhány hetet Sowunmi Thomas elcsábításával, most 6 millió forinttal gazdagabb lenne.
Igaz, az MLSZ meg ugyanennyivel szegényebb…