– Az elmúlt héten rendezett idénynyitó fedett pályás verseny selejtezőjén a rossznyelvek még azt terjesztették Kállai Ákosról: azért csináltatott ilyen meghökkentő frizurát, hogy akkor is a tudósításokban szerepeljen, és lehetőleg fotóval, ha nem is ér el jó eredményt. Nos, a vasárnapi döntőben mutatott produkciójával, rajt-cél győzelmével csattanós választ adott a kétkedőknek. Számított a sikerre? – Dehogy számítottam, persze minden sportoló minden versenyen nyerni akar, de az állapotom valójában még nem mutatta, hogy ilyen eredményt érek el. Még csak a felkészülés elején, két edzőtáborozás után járunk… Egyébként mindig úgy állok rajthoz, hogy az első hatban végezzek, és ebben, ugye, a győzelem is benne van. Röviden: a mostani az a verseny volt, amikor minden összejött – felelte Kállai Ákos. – A szakembereket meglepte, a társakat pedig nyilván sokkolta a nyitó lövészetben elért 194 köre, amivel nem hivatalos világcsúcsot állított fel, ugyanis a légpisztoly 1994-es bevezetése óta öttusaversenyen ennyit senki sem ért el. Minek köszönhető ez a szenzációs eredmény?
Névjegy
Kállai Ákos Született: 1974. március 29. Klubja: Honvéd-Steffl Edzôi: Balaska Zsolt, Hegedűs Ferenc, Magyary István, Kelemen Péter, Rátonyi Gábor Kiemelkedô eredményei. Egyéni: vb-9. (1997). Csapat: világbajnok (1997), Eb-2. (1997). Váltó: világbajnok (2001), vb-3. (2000), 2x Európa-bajnok (1997, 2001), Eb- 4. (1998) Juniorként: világbajnok váltó tagja (1995), vb-ezüstérmes csapat tagja (1995), vb-bronzérmes váltó tagja (1993), egyéni vb-5. (1995)
– Egyenletesen és egyben dinamikusan lőttem. Két nyolcassal, negyvenhat körrel kezdtem, aztán az utolsó tizenöt lövésből tizenhárom lett tízes, kettő pedig kilences. Amikor kijöttem a lőállásból, Hicsák Zsolt edző megkérdezte, hogy izgultam-e, ugyanis falfehér voltam, és úgy néztem ki, mint aki rögtön elájul. Persze hogy izgultam, és körülbelül én is az ájulás határán éreztem magam. – Mi volt az eddigi legjobb eredménye versenyen? – Százkilencvenegy kör, amit még a kétezres katonai világbajnokságon értem el. Edzésen azonban már százkilencvenhetet is lőttem, igaz, nem sokszor. Most is azt akartam kivitelezni a lőállásban, amit edzésen sem mindig sikerül. – Ilyen lövészet után milyen érzésekkel lépett pástra? Megnyugtatta vagy nyomasztotta a remek kezdés? – Nyomasztott, mert ilyenkor az ember úgy érzi, hogy akkor már nyernie kell, és ez nagy teher. Belül feszült voltam, még ha nem is beszéltem róla. Nem is ment úgy a vívás, mint a váltóban vagy a selejtezőben. Inkább csak erőltettem azt a mozgást, ami nálam már bevált, és a közepesnél egy kicsivel jobb eredményt értem el. – A lövészet után a medencében is csúcsot, legalábbis egyéni csúcsot ért el. – Nem sokkal, de két tizeddel megjavítottam eddigi legjobbamat. Egyébként azt az időt egy éve, azon a májusi Világkupán úsztam, amelyen megsérültem, és kárba veszett az addigi munkám… Utána a lovaglást nagyon élveztem, lendületes produkciót mutattam be, és fejben is végig ott voltam a pályán. Ezt a ló is megérzi, mert ilyenkor nem bünteti, hanem segíti a lovasát, ha az esetleg hibázik. Most kétszer is rosszul választottam meg a távolságot, de a lovam segített. – A futás előtt már át is vehette volna az aranyérmet, akkora volt az előnye. – Ennek ellenére lendületesen akartam futni, hogy versenyszerű érzés legyen bennem. Aztán úgy alakult, hogy taktikus, erős közepes futás lett belőle, és csak arra figyeltem, hogy ne szenvedjek, simán nyerjek. Tudja, a jövő hét végén a mexikói Világkupán indulok, ott jól kellene szerepelni, mert az olimpiai kvalifikáció miatt szükség van minden pontra. – Új frizurájával a mexikói közönséget is ámulatba ejti majd? – Nem. Bár már nagyon hozzászoktam ehhez a hajhoz, megígértem, hogy hétfőn megválok tőle, és teljesítettem is az ígéretemet. Remélem, hogy a frizura nélkül is felhívom magamra a figyelmet egy újabb remek szerepléssel.