Tavaly épphogy lemaradt az Eb-dobogóról, de az idén újra harcba száll a minél jobb pozícióért. Az idény elején még arról volt szó, hogy az egyik legtehetségesebb magyar gyorsasági motoros, Rizmayer Gábor a világbajnokság 250 köbcentis kategóriájában próbál szerencsét, ez a terv azonban (ahogy az már lenni szokott: anyagi okok miatt) füstbe ment. Maradt tehát az Európa-bajnokság, amelynek vallelungai nyitó futamán ezüstérmet szerzett a magyar fiú.
– Általában nincs szerencsénk, de Vallelungában mellénk állt Fortuna – vallotta be Rizmayer. – Az edzéseken több olyan műszaki hibánk volt, amelyek miatt nagyot eshettem volna, de végül megúsztam. A legjobb hondás versenyző lettem, de rá kellett jönnöm, hogy a Yamahák nagyon erősek az idén: az első hatban öt yamahás volt.– Mi szólt ön mellett? Hogyan sikerült megszereznie az ezüstöt?– Jól rajtoltam, és talán az első helyért is küzdhettem volna, ha nem keveredek bele a mögöttem jövő bolyba, amelynek tagjaival végig nagy csatát vívtam. –Ezek szerint a hírhedten rossz rajtolása már a múlté?– Semmit sem csináltam másként, mint korábban, de tény, hogy tavaly nyolc fontos rajtból hét nem sikerült jól. És ha mindig fontos viadalokon hibázol az indulásnál, akkor rád sütik, hogy nem tudsz rajtolni. Remélem, most végleg véget ért a rossz széria. –Milyen célokkal vágott neki az idénynek?–Szeretnék rajthoz állni az összes Európa-bajnoki futam mellett a magyar bajnokikon és az Alpok–Adria-viadalokon is. A folyamatos pontszerzésben látom ugyanis a siker titkát. Persze, nem lesz könnyű dolgom, hiszen a kontinensbajnokságon már sok ország nemzeti válogatottal indul.– Mely versenyeken remél sikert?– Vallelungába is nyerni mentem, mégsem sikerült. Most még a második, rijekai viadalon jó lenne dobogóra állni, mert utána olyan pályák következnek, amelyek vagy nem fekszenek nekem, vagy nem ismerem őket. Az idény második felében aztán újra megnőnek az esélyeim, hiszen előbb Most, majd a Hungaroring következik.