Rossi volt a legjobb Jerezben

A 125-ös versenyben egy négyes boly vált ki a mezőnyből. Az Alex De Angelis, Cecchinello, Pedrosa és Pablo Nieto alkotta kvartettből előbb Pedrosa, majd a rajtelső Nieto vezetett. Az élboly a hatodik körben öttagú lett, Perugini csatlakozott az élen haladókhoz, ám három kör múlva már megint csak négyen motoroztak az első helyeken: Nieto motorhiba miatt kiállni kényszerült. Az irányítást ezután Cecchinello vette át, aki tíz körön keresztül visszaverte az üldözők támadásait. Ám nem ő volt az első számú szenzáció a verseny ezen szakaszában: Jenkner ugyanis majdnem öt másodperces hátrányból a hetedik helyről felzárkózott, aminek köszönhetően már ő is az aranyért küzdhetett. Utóbb azonban meg kellett elégednie az ezüsttel.
Toni Elías a Japán és a Dél-afrikai GP-n nem került reflektorfénybe. Szuzukában motorhiba miatt feladta a versenyt, Welkomban pedig, az edzésen eltörve a bal hüvelykujját, csak a nyolcadik lett. Welkom után meg kellett műteni a sérült kezét, ezért nem sok esélyt adtak Elíasnak Jerezben. A 21. körig tényleg úgy tűnt, hogy a Dél-afrikai GP után megint Poggiali és De Puniet között dől el az arany sorsa. Öt körrel a vége előtt azonban a hátországból, pontosabban a nyolcadik helyről, bő hét másodperces hátrányt ledolgozva, Elías felzárkózott az élbolyhoz, és végül nyerni tudott.
Rossi viszont minden idők legeredményesebb motorosa lett Jerezben. A négyszeres világbajnok katasztrofálisan rajtolt, ráadásul az első kanyarban össze is ütközött márkatársával, Ukava Toruval. Az ütközés után viszont szárnyalni kezdett: az első körben még csak hetedik volt, a másodikban második, a negyedikben pedig megelőzte az addig vezető Loris Capirossit. Az előzés után pedig Rossinak már nem volt riválisa, körről körre növelte az előnyét, és már ötödször nyert Jerezben.

Egyedül Tóth örült

Talmácsi Gábor (Aprilia, 19. hely): – Teljesen összeomlottam, mert egyszerűen nem ment a gép. Az első körben még a csapattársam, Jenkner mögött haladtam, utána azonban folyamatosan húztak el tőlem a többiek. A motor minden váltás után egy kis késéssel reagált a gázadásra, olyan érzés volt, mintha időnként lefulladt volna. A csúcssebességem nem rossz, a beállításokkal sem volt gond, de kigyorsítani egyszerűen képtelenség volt az Apriliával. A csapat biztat, hogy lépésről lépésre kell haladni, de én úgy érzem, hogy ezeket a lépéseket nem előre-, hanem hátrafelé teszem meg.

Tóth Imre (Honda, 25. hely): – Ez végre igazi verseny volt! Végig egy hármas bolyban meccseltem, és folyamatosan hoztam azt a köridőt, amit az edzésen elértem. Az egyik ellenfelemet sikerült magam mögött tartanom, a másikat pedig az utolsó kanyarban próbáltam megelőzni, ám ez végül nem jött össze. De nem bántam nagyon, az a fontos, hogy végre jó volt a gép, végre tényleg versenyezhettem.

Lénárt Péter (Honda, kiesett): – Az első körben harmadik sebességi fokozatban megállt a váltó – elromlott az elektronika. Nem vagyok sírós típus, de bevallom, potyogtak a könnyeim, amikor beálltam a boxba. Igazságtalanság, hogy az egész hétvégi szenvedés után mindössze ennyi jutott nekem a versenyből.