Jó volt otthon idegenben lenni

Végül a piros-feketék is ötvenszázalékos sikert könyvelhettek el, a kapus törött ujjával nem lehetett mit kezdeni, a karmesterre viszont számíthatott Ancelotti mester.
Az orvosok tehát tettek néhány csodát, és mindenki ezt várta a csapatoktól is. Igaz, nekik nem volt olyan nehéz feladatuk, elvégre az első mérkőzés színvonalát nehéz lett volna megismételniük, esetleg alulmúlniuk… Az első percekben ment is minden a nemzetközi elitben megszokott módon, a felek csak keveset taktikáztak, sokkal inkább "iramot mentek”, és megpróbálták pótolni azt, amit az első meccsen elmulasztottak. Nevezetesen végre futballozni akartak. Különösen a Milan iparkodott, a "vendégek” az első öt percben három szögletet is rúghattak, más kérdés, hogy egyik után sem kellett ráncolnia a homlokát Toldónak.
Az Inter első életjelét Vieri távollétében természetesen Crespo adta le: a 13. percben egy előreívelt labdát egyből kapura továbbított, éppen oda, ahol a Didát helyettesítő Abbiati állt. Sajnos ezt követően úgy tűnt, mintha visszaforgatták volna az idő kerekét egy héttel. A városi riválisok elkezdtek taktikázni, és Sevcsenko egyetlen villanásától eltekintve – az ukrán a 24. percben Maldini előreívelt labdáját tíz méterről, a jobbösszekötő helyéről, jobbal kapura tűzte, de elvétette a jobb alsó sarkot – a félidő hajrájáig semmi értékelhetőt sem csináltak. Ettől függetlenül nem volt nyugalom a San Siróban, főképp azért nem, mert a játékosok idegei az "odavágóval” ellentétben ezúttal nem voltak rendben. A játékrész derekától egymást érték a kemény belépők, a lökdösődések,
Veissiére bíró négy sárga lappal próbálta meg elejét venni a nagyobb kalamajkának – maradjunk annyiban, nem járt teljes sikerrel.
Picit furcsa volt, hogy a rengeteg megszakítás miatt a francia sípos csak két perccel növelte meg a csapatok és a saját munkaidejét, azonban a Milannak ilyen rövid idő is elég volt ahhoz, hogy a finálé küszöbére lépjen! Rui Costa csavart lövése (Toldo védett) még csak az ébresztőt, Sevcsenko gólja azonban már a riadót jelentette. A hajdani edzője, az esztendeje elhunyt Valerij Lobanovszkij emléke előtt tisztelegve játszó csatár jól vette át Seedorf passzát, lerázta magáról a szerencsétlenkedő Córdobát, majd a kapujából kizúduló Toldo felett a léc alá vágta a labdát.
Az egygólos hátrány a szünetben cselekvésre késztette Héctor Cúpert, az Inter edzőjét, ám a kettős csere – Di Biagiót Dalmat, Recobát Martins váltotta – sem rázta fel túlságosan a kék-feketéket. Az utóbbi időben a góllövéssel hadilábon álló brigád a Milan térfelének közepéig gond nélkül eljutott, az viszont hosszabb elemzést kíván, hogy miért csak addig. Az egyik ok minden bizonnyal az volt, hogy a Milan remekül védekezett, a már többször "visszavonultatott” Maldini, Costacurta kettős elsőrangúan működött, Gattusóék pedig annyi labdát szereztek, amennyit csak bírtak. Maradtak a távoli lövések, amelyek egy Javier Zanetti-bomba kivételével semmiféle veszélyt sem jelentettek a Milan kapujára.
Csakhogy az offenzívába a védők is belefeledkeztek, és ebből majdnem baj lett. A 61. percben egy előreívelt labdát Materazzi rossz helyre fejelt, a Milan három húzásból ott termett a tizenhatosnál, és ha Sevcsenko irányzéka kicsit pontosabb, minden eldőlt volna. Válaszként Emre szabadrúgását követően bokszolt egy jót Abbiati, majd jött a kemény mezőnymunka. Darált becsülettel az Inter, de ha nem lett volna a Costacurta, Maldini kettős hibája, akkor nem egyenlített volna. A 83. percben előbbi az égbe rúgta a labdát, amely Maldini hátáról-kezéről Martins elé pattant, ő pedig néhány lépés után a jobb alsó sarokba helyezett. Röviddel utána Nesta is bakizott egyet, Kallon azonban elrontotta a ziccert, és ezzel befejeződött az Inter menetelése. A Milan – de furcsa ezt leírni! – idegenben szerzett góllal bejutott a manchesteri döntőbe.
A piros-feketék továbblépésével együtt megszakadt Cúper parádés sorozata: a BL-ben az argentin tréner először bukott el kétmérkőzéses párharcot, hiszen korábban a Valenciával kétszer is finalista volt (igaz, a döntőben a Real Madriddal, majd a Bayern Münchennel szemben alulmaradt), most pedig az Interrel jutott el a legjobb négyig. A nagy vesztes imázsát azonban nem tudta levetni magáról…