Héctor Cúper edzőnek újfent nem sikerült megszabadulnia az örök vesztes imázsától, és ebből aki nem látta, az is könnyen kitalálhatja, hogyan végződött az InternazionaleMilan Bajnokok Ligája-elődöntő.
A Milan játékosai – köztük jobbra a gólt szerzô Sevcsenko – így örültek annak, hogy a csapat 1995 után ismét BL-döntôt játszhat
A Milan játékosai – köztük jobbra a gólt szerzô Sevcsenko – így örültek annak, hogy a csapat 1995 után ismét BL-döntôt játszhat
Természetesen az 1995 után ismét BL-fináléba jutó piros-feketék továbbjutásával. Az Inter argentin edzője a közelmúltban a következőket bukta el: két Bajnokok Ligája-döntő (mindkettő a Valenciával, még 2000-ben és 2001-ben), spanyol bajnoki aranyérmek (a Valencia a távozása után azonnal megnyerte a Primera Divisiónt), két olasz bajnoki hajrá (különösen a 2002-es volt "művészet”), UEFA-kupa-elődöntő (2002-ben az Interrel), és ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik a mostani, Milan elleni kudarc is. Úgy tűnik, Cúper a nagy diadalok küszöbére rendre eljuttatja aktuális alakulatát, azt a bizonyos utolsó lépést viszont sohasem sikerül megtennie. Meglehet, az újabb botlása az állásába kerül a szakembernek, hiszen az már bizonyos. hogy az idén sem nyer semmit a bombaerős kerettel büszkélkedő Interrel. A szezonban már csak egyféleképpen tudja megmenteni – ha ezzel egyáltalán sikerül neki – a helyét, ha megkaparintja az ezüstérmet az olasz bajnokságban. De gyanítható, Massimo Moratti klubelnöknek még az is kevés lesz… "Nem rajtam múlik, hogy maradok-e. A döntést a vezetők hozzák meg, én szívesen folytatnám a munkát. A Milan csak a szerencsének köszönheti a továbbjutást, hiszen gyengébben játszott, mint az Inter. Most is ugyanolyan szomorú vagyok, mint amikor a Valenciával elbuktuk a Bayern elleni döntőt” – nyilatkozta a lefújás után Cúper. Furcsa módon egyébként az Inter attól kezdve játszott igazán gólratörően, hogy elöl a Crespo, Recoba kettős helyett a Martins, Kallon páros vitézkedett. A két fiatal nem tisztelte a kort (a rájuk is figyelő, az Internazionale találata előtt hibázó Maldini és Costacurta együttesen már 70 év felett jár), az már csak a rutintalanságuk számlájára írható, hogy az utolsó tíz percben előttük adódó három helyzetből egyet tudtak kihasználni. "Hogyan örülhetnék maximálisan a gólomnak, ha kiestünk? Egyenlő játékerőt képvisel a két együttes, csak a sors igazságtalansága miatt nem jutottunk a fináléba” – kesergett a meccs után Obafemi Martins, az egyenlítő gól szerzője.
Seedorf triplázhat
A kilencvenes évek elején jelentôs esemény volt, midôn 1991-ben a Crvena zvezda megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, és ezzel Miodrag Belodedici lett az elsô olyan futballista, aki két csapattal is elhódította a kontinens legrangosabb klubtrófeáját (elôször 1986-ban a Steauával diadalmaskodott). Azóta az általános népvándorlás miatt megszokhattuk, hogy a legjobbak két csapattal is tudnak BEK-et, illetve BL-t nyerni (elég csak Ronald Koemanra, Marcel Desaillyra vagy Dejan Szavicsevicsre gondolni), de most elképzelhetô, hogy újra sportágtörténelmi tettel szolgál valaki. Clarence Seedorf ugyanis arra készül, hogy a harmadik egyesülete mezében is magasba emelje a serleget. A múltban az Ajax (1995) és a Real (1998) játékosaként már megtette, most a Milan alkalmazottjaként is lehetôsége lesz erre, feltéve, ha csapata sikerrel jár a fináléban. „Hihetetlen, nem tudom szavakba önteni, mit érzek – mondta a továbbjutást érô gólt elôkészítô holland középpályás. – Természetesen az is fontos a számomra, hogy a harmadik klubbal lehetek kupagyôztes. Ha ez öszszejönne, nem lenne nálam boldogabb ember a földön. Mindegy, ki lesz az ellenfelünk a döntôben, mindenképpen nagyon nehéz dolgunk lesz, és az is biztos, hogy nem bennünket nyomaszt majd az esélyesség terhe.”
Gyaníthatóan senkit sem lep meg, hogy az első félidő végén eredményes Andrij Sevcsenko sokkal vidámabban értékelt: "Pályafutásom legfontosabb gólját szereztem, és most már a legszebb reményeink is valóra válhatnak. Inkább harc volt, mint futballmeccs, de ez érthető, hiszen senki sem akar második lenni. Az Inter jól játszott, de mi többet tettünk a továbbjutásért. Kemény összecsapás volt, szerencsére voltak szabályok is, amelyeket a játékvezető nagyon jól alkalmazott.” Az ukrán csatár egyébként tartotta az ígéretét, gólt szerzett, és azt hajdani edzője, az egy éve elhunyt Valerij Lobanovszkij emlékének ajánlotta: "Miatta mindenképpen gólt akartam szerezni. Lobanovszkij az életemben és a karrieremben is nagyon fontos szerepet játszott, valahogyan megpróbáltam leróni a hálámat neki.” Carlo Ancelotti, a Milan edzője is érzelmi húrokat pengetett, igaz, ő kollégája, Cúper miatt. "Elégedett vagyok, mert elértük a célunkat, de a bosszúságomat sem titkolom – mondta a tréner. – A mérkőzés felvezetése kegyetlen volt, mindenki azt hangsúlyozta, hogy az eredménytől függően valamelyikünknek mennie kell. Sokkal jobban örültem volna, ha azzal foglalkoznak, hogy Milánó melyik része indulhat a csúcs felé. Most Cúper került a kínpadra, amit nagyon sajnálok, mert remek munkát végzett az Internél. Persze, ha az ő csapata jutott volna tovább, akkor engem próbálnának megfeszíteni. A ma este a futballról szólt, nem pedig a csapatpolitikáról. Másképp is végződhetett volna a találkozó, de ez nem változtatott volna azon a tényen, hogy az Inter és a Milan is ott van Európa négy legjobb együttese között. Ugyanakkor az olyan neves gárdák, mint a Bayern München vagy a Manchester United, a televízió elé kényszerültek, és csak nézői voltak a Bajnokok Ligája elődöntőinek.”
Internazionale (olasz)–Milan (olasz) 1–1 (0–1) Milánó, 80 000 néző V: Veissiére (francia). G: Martins (83.), ill. Sevcsenko (45.) INTERNAZIONALE: Toldo – F. Cannavaro, Materazzi, Córdoba – J. Zanetti, Di Biagio (Dalmat, 46.), C. Zanetti, Emre, Sergio Conceicao – Crespo (Kallon, 71.), Recoba (Martins, 46.) MILAN: Abbiati – Costacurta, Nesta, Maldini, Kaladze – Gattuso, Pirlo (Brocchi, 89.), Seedorf – Rui Costa (Ambrosini, 64.) – Sevcsenko, F. Inzaghi (Serginho, 80.) Továbbjutott: a Milan, 1–1-gyel, idegenben lőtt góllal