Ez a harc lesz a végső

Hogy az óriási tét, másként fogalmazva a talán soha vissza nem térő alkalom miatt nem lesz ideges a Ducks, arra mérget vehetünk, hiszen a döntőig vezető útról a címvédő Detroitot kisöpörte, az első kiemelt Dallast 4–2-vel búcsúztatta, majd a gólgyáros minnesotaiak ellen újabb söprés következett. Mindez azután, hogy a tíz éve alakult egyesület korábban kétszer jutott be a playoffba, és csupán egy párharcot tudott megnyerni.
"Csapatunk nagyjából hasonlít a Devilsére: gyorsan, de türelmesen járatjuk a korongot, kivárjuk a megfelelő pillanatot, aztán bumm. Persze, lesz némi újdonság a számunkra, elvégre a liga legerősebb gárdája vár ránk” – magyarázta Petr Sykora, aki éppen a New Jerseytől került a "kacsákhoz”.
Kulisszatitkokat Jeff Friesen is elárulhatott, ő ugyanis az Anaheimben hokizott, mielőtt a Devilshez került volna, avagy az egykori játszótársak ezúttal egymást boríthatják a palánkra. Ennél is pikánsabb lesz azonban a két Niedermayer csatája (a Reardon fivérek 1946-os "találkozója” óta ez az első alkalom, hogy testvérek feszülnek egymásnak), a New Jersey-i Scott védőként, az anaheimi Rob pedig centerként segíti együttesét, adott esetben tehát össze is ütközhetnek… "Sajnálom a szüleimet, hisz valamelyikünknek azért szurkolniuk kell. Remélem, én leszek az” – hangoztatta az öcs, Rob.
Mondani sem kell, sok múlik majd a két kapuson, Martin Brodeurön és Jean-Sebastien Giguere-en. A devilses Brodeurt ismerjük régről, Giguere viszont relatíve új arc a ligában, rájátszásban például egyszer sem szerepelt korábban. Nos, mint kiderült, nem egy ideges típus, hatalmas termete ellenére villámgyorsan mozog a vasak között, ráadásul remek anticipációs érzékkel van megáldva. Montreali lévén természetesen Patrick Roy, a Colorado kapusa a példaképe, aki 1986-ban úgy nyert bajnokságot a Canadiensszel, hogy életében akkor játszott először a rájátszásban.
Vagyi ebben a tekintetben Giguere máris utolérheti.

Tv: a Sport1 az első három mérkőzést felvételről sugározza (az elsőt szerdán 15.15-től), a negyedik találkozótól kezdve pedig élőben közvetíti a Stanley-kupa-döntőt

Akikre figyelni kell

Az esélyesebbnek tartott Devilsben John Madden, Jamie Langenbrunner és Scott Niedermayer kiemelkedik az eredményességi listán 15 (6 gól, 9 gólpassz a playoffban), 15 (9, 6), illetve 13 (2, 11) ponttal, míg a Mighty Ducksban többen is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva repítették a nagydöntőig a gárdát. A "kacsák” legjobbja eddig a veterán – 40 éves – Adam Oates (4, 6), illetve Mike Leclerc (2, 8), rajtuk kívül Petr Sykora (2, 6), Paul Kariya (5, 3) és Rob Niedermayer (3, 5) tett még rengeteget a sikerért. A legfontosabb munkát azonban nem ők, hanem Jean-Sebastien Giguere végezte, a fiatal kapus átlagban 1.22 gólt kapott (!), és a lövések 96 százalékát hárította. Kollégája, a Devilsszel kétszeres Stanley-kupa-győztes, továbbá olimpiai bajnok kanadai Martin Brodeur sem tétlenkedett a sorozatban, 1.62-es a meccsenkénti kapott gólátlaga, és a felé tartó löketek 93.7 százalékát hatástalanította. Mindkét kapus négy shutouttal büszkélkedhet a rájátszásban.