Továbbmentek a franciák

Egy hasonló erősségűt.
Irigylésre méltó bőség. A vérfrissítés eleinte semmiféle változást sem hozott a rendező játékában. Piresék ugyanolyan kényelmesen adogattak, építgették támadásaikat, mint tették azt két nappal korábban Henryék. A mindent elsöprő lendület hiányzott, érezhető volt a "jó lenne már túljutni az egészen és szabadságra menni”-gondolat a gyepen. Persze, ha megvillantak a franciák, szép dolgokra voltak képesek. Például olyanra, mint a játékrész derekán a Marlet, Govou kettős. A duó tagjai talán már csukott szemmel is érzik egymást (nem múltak el nyomtalanul a közösen végigküzdött lyoni évek!), éppen ezért nem kellett azon csodálkozni, midőn Marlet középre lőtt labdájára menetrendszerűen érkezett Govou. A vég picit meglepő volt, elvégre az ilyen előkészítést az esetek többségében gól követi, nos, most a ritkábban bekövetkező verziónak lehettünk szemtanúi: Govou fejéről ugyanis a kapu mellé vágódott a labda.
Úgy tűnt, gól nélkül ér véget az első félidő, amikor a 43. percben Shield játékvezető nagy jóindulatról tanúbizonyságot téve tizenegyeshez juttatta a hazaiakat. Szögletrúgás után a szokásos kavalkád zajlott a tizenhatoson belül, amelyben Inamoto átölelte Boumsongot. Ilyen szabálytalanság tizenkettő egy tucat a pontrúgások után, meglehetősen ritka, amikor büntető követi az esetet. Most az követte, a csapatkapitány Pires leállította a labdát, majd a jobbra dőlő Narazaki mellett a bal alsóba helyezte.
A szervezetten futballozó japánok a második félidőben "bevonták” a veszélyességet is a játékukba, Inamoto közelről leadott fejese még csak a riadót jelentette Saint-Étienne-ben, a 60. perc eseményei aztán meghozták a kijózanodást is a diadalittas drukkereknek. Huszonöt méterre Barthez kapujától, a balösszekötő helyéről szabadrúgáshoz jutottak a japánok. Nakamura nekifutott, majd ballal (!) csavart lövést küldött a bal felső sarok irányába. A lövést inkább a másik oldalra váró Barthez elindult, bele is ért a labdába, amely azonban így is eljutott a hálóig, méghozzá a kapufa segítségével.

Rögvest jöhetett volna a totális hideg zuhany, csakhogy Takahara lövését követően Barthez résen volt, vetődve védett, ettől pedig megnyugodtak a franciák. Eleinte ez csak a mezőnybeli adogatásaikon érződött, a 66. percben aztán már az eredményen is meglátszott. A balhátvéd Silvestre a felezővonaltól mesteri labdát tálalt a jobb oldalon kilépő Govou elé, a lyoni légstopja, majd lövése legalább ilyen remek volt – ismét vezettek tehát a franciák. A Konföderációs Kupa címvédőjének ez volt az első akciógólja az idei tornán!
Persze ez a japán gárda már nem olyan, mint mondjuk a húsz évvel ezelőtti volt, nem omlott össze az újabb kapott góltól. Nakata Hidetosi szinte postafordultával egalizálhatott volna, de a jobbról érkező labdát kapásból csúnyán a kapu fölé terelte. Jó öt perccel később már nagyon közel jártak a 2–2-höz az ázsiaiak, méghozzá ismét egy pontrúgásnak köszönhetően. Most Endo volt a végrehajtó, 17 méterről leadott lövése után a labda a lécen csattant, és már jött visszafelé, mire Barthez odaért. A végére még maradt egy Nakamura-bomba – a labda arasszal surrant el a jobb kapufa töve mellett –, egy Takaraha-lefordulás – Barthez vetődve védett –, de az eredmény már nem változott, így bizonyos, hogy a címvédő már bejutott az elődöntőbe.