A 80-as évek szelleme kísért

"Menjen vissza az Alpokba, oda, ahonnan jött!” – mondogatták hol egymás között, hol nagyobb fórumokon a hamburgi szurkolók az őszi idény elején, amikor a HSV csak a 15. helyen állt a tabellán. Nevet ugyan egyszer sem említettek, mégis egyértelmű volt, hogy a vezetőedzőre, Kurt Jarára gondoltak. A Frank Pagelsdorfot 2001 októberében leváltó osztrák szakember négy forduló után aligha pályázhatott a város díszpolgára címre, hiszen a Hamburg addigra három vereséget (Werder Bremen, Bayern München, Wolfsburg) szedett össze, és a 15. helyre csúszott vissza a tabellán. Onnan indult el felfelé, meg sem állt a negyedik – már UEFA-kupa-indulást érő! – pozícióig, Jara távozásáról pedig most már hallani sem akar senki.
Sőt, mostanában egyre többen keresik a párhuzamokat a nyolcvanas évek világverő hamburgi csapatával, amely a legnagyobb sikerét 1983-ban érte el, midőn megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Különösen azt követően erősödött fel a hasonlóságok keresése, hogy az előző bajnokság utolsó fordulójában az akkori társaság tagjai meghívást kaptak a Hansa Rostock elleni bajnokira, amelyen a Hamburg kiharcolta az UEFA-kupában való indulás jogát. (Más lapra tartozik, hogy például a Juventus elleni finálé egyetlen góljának szerzője, Felix Magath nem tudott elmenni, mert neki éppen a VfB Stuttgarttal akadtak ügyes-bajos dolgai a Wolfsburg ellen.)
Talán a legfontosabb analógia a trénerek között van. Két évtizede az osztrák edzőlegenda, Ernst Happel volt a kormányrúdnál, most pedig honfitársa, Kurt Jara parancsnokol a kikötővárosban. Jara edzőként Svájcban (Grasshoppers, St. Gallen, FC Zürich) töltötte a "tanulóéveit”, majd hazájában bajnok lett az FC Tirollal, ezt követően kezdte meg hamburgi ténykedését. "Ahol én vagyok, ott van eredmény is. Eddig mindenütt sikeresen dolgoztam” – jelentette ki székfoglalójában az osztrák.

Sok edző tett már hasonlóan magabiztos nyilatkozatot, valamivel kevesebben a későbbiekben meg is bánták merész kijelentéseiket, és eleinte úgy tűnt, Jara is közéjük tartozik majd. 2002 tavaszán csak a 11. helyre tudta bevinni a Hamburgot, ezután jött a gyenge rajt is, és felvetődött, hamarosan edzőváltásra kerül majd sor északon. A csapat jött felfelé, Jara keresztülvihette az akaratát (a veteránok közül elküldte Panadicot és Töftinget, Albertzet pedig a cserepadra ültette), a közös erőfeszítések eredményeképpen pedig a HSV három év után újra kiléphet Európába.
"A nemzetközi porondon is támadni akarok” – jelentette ki ezután Jara, minimális célként a harmadik forduló elérését megjelölve. Ugyanakkor az internacionális hadműveletet gyakorlatilag a tavalyi keretével kénytelen kivitelezni. Már az is nagy eredményként könyvelhető el, hogy sikerült megtartani a kulcsembereket (például a liga legjobb előkészítőjét, az iráni Mahdavikiát, valamint a cseh válogatott Ujfalusit), illetve hogy Beinlich személyében német válogatott futballista érkezett, aki tehermentesítheti Cardosót. Ugyanakkor Jara örömmel vette volna, ha Hertzsch és Meijer nem igazol el, Neuville pedig csatlakozik a kerethez. Elképzeléseinek azonban gátat szabtak az anyagiak, az a körülbelül 15 millió eurós mínusz, amit a klub az elmúlt években halmozott fel. "A Hamburghoz hasonló célokkal induló együttesek, például a Schalke és a Hertha tudtak erősíteni, a HSV azonban kénytelen a tehetségekre alapozni. Csak reménykedhetünk abban, hogy a mostani is olyan jó szezon lesz, mint az előző volt” – véli Uwe Seeler, a Hamburg és a német futball élő legendája.

A szigorú gazdasági politika meghirdetője Bernd Hoffmann, a klub új elnöke. A ligaigazgatónak megválasztott Werner Hackmann utóda 28 millióról 23 millióra csökkentette a személyi jellegű költségeket – az elöljárók fizetését nyolc százalékkal kurtította meg –, eltörölte a pontprémiumokat, és a téli szünetig nem is ígér változásokat. A játékosok különösebb zúgolódás nélkül elfogadták a módosításokat, sőt, ezt megelőzően már önként lemondtak a saját bérük egy részéről is.