A mester jótékony hatása

A havannai világverseny értékét növeli, hogy az olimpiai kvalifikációs sorozat egyik, méghozzá "legjobban fizető” állomása. A kétszeres szorzó azt jelenti, hogy amely csapatok itt jól szerepelnek, nagy lépést tesznek Athén felé, amelyek viszont gyengén muzsikálnak, nagy hátrányba kerülnek. Abban a két fegyvernemben, amelyben az ötkarikás játékokon csak egyéni versenyt rendeznek – női tőr és női kard – természetesen az egyéni eredmények számítanak bele a március 31-én záruló, olimpiai kvalifikációs világranglistába. Automatikus olimpiai részvételt jelent a csapatoknál a ranglistán elfoglalt első négy hely, egyéniben pedig az első nyolc, de országonként maximum két versenyző lehet ott Athénban. Havannában ötödik alkalommal lépnek vb-pástra a női kardozók, Nagy Orsolya mégis már öt vb-szerepléssel büszkélkedhet. Az UTE-Selectrade versenyzője ugyanis azon kevesek közé tarozik, akik ott lehettek 1998-ban a svájci La Chaux-de-Fonds-ban, a fegyvernem nem hivatalos világbajnokságán. – A legnagyobb vébémúlttal büszkélkedő hölgykardozók egyikeként melyik versenyre emlékszik a legszívesebben?– Az elsőt mindig megemlíti az ember. Nos, az a vébé kuriózum volt, arra csak az egyes országok női kardbajnokai kaptak meghívást – emlékezik vissza Nagy Orsolya. – Akkor vették először "emberszámba” ezt a fegyvernemet. A verseny színvonaláról nem lehet túl sok jót mondani, mert akkor még nagyon gyerekcipőben járt ez a szakág. De azt hiszem, nem is ez volt a lényeg. Az volt a jó, hogy mi is ott lehettünk a többi fegyvernem képviselőivel. – A következő mérföldkő bizonyára az első hivatalos, vagyis a kilencvenkilences szöuli vébé, amelyen már csapatversenyt is rendeztek.– Arról inkább ne beszéljünk, mert Szöulban nagyon gyengén szerepeltünk. Nekem a következő év volt a meghatározó, és igazából 2000-től számítom a kardmúltamat, mert akkortól lett az edzőm Bódy István. S nem is vívtam rosszul Budapesten… – Tavaly már kétszeres egyéni Európa-bajnoki bronzérmesként utazott Lisszabonba…– …és nagyon hamar kiestem. Az az egyéni verseny rémtörténet volt, mindannyian az első fordulóban, a hatvannégy között búcsúztunk. Hihetetlen! Az meg még hihetetlenebb, hogy ilyen gyenge egyéni szereplés után képesek voltunk talpra állni, összeszedtük magunkat, és csapatban a döntőbe jutottunk. Aztán amit a fináléban átéltünk, az megint rémtörténet. Hiába lettünk ezüstérmesek, senki sem úgy emlegeti, hogy megszereztük a szakág első világbajnoki érmét, hanem hogy elvesztettük az aranyat. Sajnos igaz… Tizenöt tusos vezetésről, harminchat huszonegyről nem szabad kikapni!– Ma is eszébe jut az a mérkőzés? – Néha igen. No és mindig van, aki emlékeztet rá. Hiába, a negatív szenzáció jobban megmarad az emberekben. Reméljük, ilyen többet nem fordul elő!– Ne is rágódjunk a múlton, nézzünk előre! Milyen érzésekkel várja a világbajnokságot?– Hmm… Az idény elején nem vívtam jól, de aztán egyre jobban belelendültem. A júniusi Európa-bajnokságon már igazán jól ment, de a zsűri nem akarta, hogy sorrendben harmadszor is érmes legyek. Nem szoktam a bíráskodásra hivatkozni, de tényleg egyértelmű találatokat vettek el tőlem… Szóval nem maradtak szép emlékek bennem. Aztán a nyári szünetben nem nagyon pihentem, de én ilyen nyughatatlan vagyok, augusztus elején már nagyon hiányzott a mozgás, a vívás. – Az örökmozgó természete okozta a felkészülés hajrájában elszenvedett sérülését is?– Nem, az vívás közben történt. Egy háziversenyen kiment a bokám, de doktor Knoll Zsolt és doktor Kiss Rita azonnal kezelésbe vett, és már rendbe jöttem. Igaz, a vébé után lehet, hogy meg kell operálni.– Várja már a versenyt?– Nagyon! Már csak azért is, mert ez lesz az első világverseny, amelyen az edzőm is velem lehet. Előző tanítványa, a világbajnok Boros Gyuri mesélte, hogy ahol ott volt vele a Mester, ott mindig jól szerepelt. Remélem, rám is hasonló hatással lesz.– Májusban egy Világkupa-versenyen már járt Havannában. Milyen benyomásokat szerzett Kubában?– A város nagyon tetszett, az emberek kedvesek, és én megúsztam a túrát gyomorbántalmak nélkül. Most sem félek semmitől. Még a rendezéstől sem, pedig azzal a tavasszal hadilábon álltak. A feltételek nem voltak ideálisak, a teremben csúsztak a pástok, és a program is sokat csúszott. Olyan ráérősen intéztek mindent. Bízom benne, most kitesznek magukért, hiszen a világbajnokság mégis csak más. …és a többiek

Két rutinos versenyző és két tini. Így lehet tömören jellemezni a magyar női kardválogatottat. A két tapasztalt a két-két Eb-bronzzal büszkélkedő Nagy Orsolya és Csaba Edina (lent), a két tini pedig Nagy Annamária (balra) és Varga Dóra (jobbra). Igaz, előbbi csak az életkora miatt számít tininek, hiszen már átesett a tűzkeresztségen, a 2000-es budapesti vb-n is indult. Varga Dóra viszont vb-újonc. Kevesen mondhatják el magukról, hogy 17 évesen már a felnőttválogatott tagjai, Varga Dórára ez igaz. Persze nem nehéz annak, akinek az ereiben van a kardvívás. Igen, nem pusztán a vívás, hanem a kardvívás. A vb-újonc édesapja és edzője nem más, mint az 1982-es vb-n ezüstérmet nyerő csapat tagja, Varga József. Tavaly a lányok megszerezték a szakág első vb-érmét. A tapasztalat és a lendület Havannában is dobogóra segítheti őket.

Visszatekintő
2002. Lisszabon, vb. Egyéni: 1. Tan Hszüe (kínai), 2. Zsemajeva (azeri), 3. Nyecsajeva (orosz) és Argiolas (francia), …33. Csaba Edina, …37. Nagy Orsolya, …40. Nagy Annamária, …47. Sznopek Gabriella. Csapat: 1. Oroszország, 2. Magyarország, 3. Azerbajdzsán
2003, Bourges, Eb. Egyéni: 1. Ilaria Bianco (olasz), 2. Makejeva (orosz), 3. Csaba Edina (magyar) és Nyecsajeva (orosz), … 6. Nagy Orsolya, …11. Varga Dóra, …24. Gergácz Veronika. Csapat: 1. Oroszország, 2. Franciaország, 3. Azerbajdzsán, … 5. Magyarország

A magyarok a női kard
1999 óta íródó vb-történetében
Csapatezüst (2002)

A vb programja
október 8.: egyéni verseny (Nagy Orsolya, Varga Dóra, Csaba Edina, Nagy Annamária)
október 11.: csapatverseny (Nagy O., Varga D., Csaba E., Nagy A.)