Az örökrangadóra készülnek

Az ötkarikás játékok mellett a világ- és Európa-bajnokságokon is gyakran lépett pástra egymás ellen a két legénység, és általában az aranyéremért.
Legutóbb, alig egy hónapja a havannai világbajnokságon vívott olyan izgalmas csatát a két gárda, hogy még a sportágat kevésbé szeretőket is magával ragadta a mérkőzés, különösen az utolsó asszó, amikor a befejező páros, Ferjancsik és Pozdnyakov 40:35-ös orosz vezetésnél lépett pástra. Ferjancsik szenzációs vívással feljött 44:44-re – de a befejezés nem neki sikerült.
Az egyetlen találattal elveszített döntő után Somlai Béla, a szakág vezetője először bosszankodott: "nincs annál rosszabb, mint egyetlen tussal kikapni, pláne amikor jössz fölfelé, inkább kapjál ki nagyon…”, majd biztató szavakat mondott: "egyszer már nyernünk kell az oroszok ellen, nem létezik, hogy mindig ők győzzenek”.
És jó statisztikusként, elmélete alátámasztásául hozzátette: "tavaly két tussal kaptunk ki Pozdnyakovéktól, az idén már csak eggyel. Ki sem mondom, mi következik ezután…”
Igen, már nagyon ránk férne egy kardsiker – mert ugye, a kard az igazi magyar fegyver –, és mostanra újból "megérett” egy olyan csapat, amely képes lehet az olimpiai vagy világbajnoki győzelemre, más szóval, az oroszok legyőzésére. Mert azt mindenki elismerte Havannában is, hogy a szbornaját csak a magyarok győzhetik le, ők az igazi ellenfeleik. Hogy mennyire igaz ez a kijelentés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tavalyi vb-n az oroszok a mieinktől annyi tust kaptak, mint az összes többi csapattól együttvéve.
A fiúk – Ferjancsik Domonkos, Nemcsik Zsolt, Lengyel Balázs és Fodor Kende – is érzik, hogy közel állnak a trónfosztáshoz, és mindent meg is tesznek érte. A válogatott többi tagját megelőzve elkezdték a felkészülést, futottak, kondiztak, lábmunkáztak a bázisukon, a Vasas pasaréti csarnokában. (Fodor kivételével mindannyian a Vasas versenyzői, de Somlai Béla edző, no meg a csapatszellem Fodort is ehhez a teremhez köti. Egyébként ez a műhely, ez a fantasztikus szellem, a kardrészleg összetartása is megér egy misét. A kardcsapat egységét Havannában is sokan megcsodálták). A szakág vezetője, Somlai Béla naprakész tervvel érkezett a röpke, pár hetes pihenőről.
– Megismételjük a legutóbbi felkészülési menetrendet, mert bevált – kezdte a mester. – Január ötödikén a tatai edzőtáborba vonulunk, mint a mostani idény kezdetekor. Emlékszem, nagy hó volt, a kis tó körül mi trappoltuk ki az utat a kemény hidegben, de mindent zokszó nélkül csináltak a fiúk. Mindenki tudja, még a kiegészítő emberek is, hogy munka nélkül nincs eredmény. Január közepén Párizsban rendezik az első csapat Világkupát, a hónap végén következik a gödöllői, majd számunkra február végére véget is ér a kvalifikációs sorozat. Tartani kell a második helyünket. Az oroszok behozhatatlanul vezetnek, de az ukránok csak nyolc ponttal vannak mögöttünk. Megint tervezünk közös edzőtábort az olaszokkal, és már itt is van augusztus tizennegyedike.
– Mi lesz akkor?
– Hát a kard egyéni az olimpián.
– Így tudja? És a csapatverseny mikor lesz?
– Azt nem tudom. Nem kell annyira előreszaladni, mert nekünk a csapat előtt már az egyénire is nagy terveink vannak.
– Az rendben van, de azt el kell ismernie, hogy a csapatverseny, mondjuk egy magyar–orosz aranycsata látványosabb, jobban megmozgatja az embereket. A havannai döntőt a késői időpont ellenére olyanok is megnézték, akik vívás miatt még sohasem éjszakáztak. Szóval, a jelenlegi állás szerint Athénban is magyar–orosz olimpiai döntő várható. Edző kollégájával, Gerevich Györggyel kitalált már valamilyen speciális taktikát az oroszok ellen? A havannai döntő felvételét elemezve milyen tanulságokat vont le, mit csinálna másképp?
– A felvételt nem tudtam megnézni, mert még mindig nagy viharok dúlnak bennem, nem oldódott fel a feszültség. A kilencvenkilences szöuli világbajnokságba is belebetegedtem. Sokáig nem tudtam feldolgozni, hogy címvédőként csak hetedikek lettünk. De lassan eljön az ideje a videózásnak. Egyrészt a mieink hibáit is vizsgálni kell, no és az ellenfelet is tanulmányozni, mik a jellemzői, mire hogyan reagál. De hogy válaszoljak a kérdésére: talán nagyobb szerepet adnék Fodornak. A "speciális taktika” alapja pedig már megvan, ugyanis a fiúk már elhiszik, hogy meg tudják verni az oroszokat, és ez a legfontosabb. Balázs sokat fejlődött, Kende pedig tud vívni az oroszokkal. Nüanszok választottak el minket a sikertől.
– És mi kell ahhoz, hogy eltűnjön ez a pici különbség is?
– Ha végre egyszer hárman jól vívnak, nyerni fognak. Nagyon megérdemelnék. Sydneyben Ferjancsik és Nemcsik remekelt, de a harmadik emberen elment a mérkőzés. Most már érik a csapat, van két nagyon jó vívónk és két jó kiegészítő emberünk. Az oroszokat kivéve másnak nincs ilyen egységes válogatottja. Az oroszoknál sokszor a tartalék nyeri meg a mérkőzést, például tavaly is, amikor a "király”, Pozdnyakov mínuszban zárt, de volt, aki helyette remekelt. Sokat gondolkozom azon is, hogyan lehet a harmadik emberükkel taktikázni. Az idén nem jött be.
– Hogyhogy? Ferjancsik nagyon megverte Jakimenkót.
– Lehet, hogy ez volt a baj, mert rögtön le is cserélték őt. Lehet, hogy jobb lett volna, ha egy-két tussal kevesebbet ad neki Doma, akkor még nem viszik le Jakimenkót, és a következő asszóban megint meg lehetett volna "pakolni” őt. És akkor az utolsó asszót nem kellett volna öttusos hátrányban kezdeni… Ki tudja? Az is lehet, hogy az első embert kell nagyon elverni, és utána tartani a többieket. Majd töprengünk rajta. A lényeg, hogy győztes taktikát válasszunk.
– Az olimpiai ezüst nem csillog annyira? Ennek a gárdának még semmilyen ötkarikás érme sincs.
– Nagyon akarjuk a sikert. A fiúk egymás között nagyon fogadkoznak, én pedig tüzelem őket. Tudja, versenyzőként nem volt sok sikerélményem. Hiába voltam technikás vívó, nem jöttek az eredmények. Versenyzőként nem tudtam maradandót alkotni, a fiúkkal egyszer sikerülnie kell!