Aki drágább Beckhamnél

Ha valakinek nem mondana eleget az a kifejezés, hogy "harmincmillió euró körüli", készséggel segítünk: ez több, mint amennyibe a nyáron Roy Makaay került a Bayern Münchennek, Ronaldinho a Barcelonának – vagy David Beckham a Real Madridnak!
Jogos a kérdés: ki ez a fiú, akiért a pénzt köztudomásúan nem szóró Arsenal nem volt rest leszurkolni egy banánköztársaság éves költségvetését?
A legjobban José Maria del Nido, a Sevilla elnöke tudja (egyébként ő árulta el a fenti viszonyítási alapot, de a pontos szám még mindig nem ismert). Felelőtlen lépésnek nevezte a Reyes piaci áránál többet ígérő ajánlat esetleges elutasítását, mondván, az üzlettel klubjának lehetősége lesz adósságai háromnegyedét azonnal rendezni. "Keserűen határoztuk el magunkat, szomorúak vagyunk, hogy így kellett cselekednünk, ugyanakkor örülünk, mert gazdaságilag egyenesbe tudunk jönni" – így a presidente.
Persze érthető, hogy Del Nido úr siet magyarázni a döntést, hiszen a Radio Marca jelentése szerint már szerda este feltűnt néhány tucat szurkoló a Sevilla székháza előtt, távolról sem azért, hogy támogatásáról biztosítsa a tisztelt vezetőséget… A Los Biris nevű ultracsoport honlapján nyomban megjelent egy elmarasztaló állásfoglalás, miszerint "eladták az ékszert a koronánkról, aki a vezérünk lehetett volna a következő, centenáriumi évben".
Ez már legyen a spanyolok gondja, mi viszont nem szóltunk még egy apróságról: az Arsenal sohasem áldozott még ekkora kazal pénzt egyetlen labdarúgóra. Az eddigi csúcsot Sylvain Wiltord tartotta, a francia játékos négy éve úgy tízmillió euróval került kevesebbe, mint Reyes most. Ha ez a tény meglepő is, az mindenképpen érthető, hogy Arséne Wenger igyekszik megerősíteni az "ágyúsok" támadósorát. Thierry Henry ugyan extraklasszis, de egyelőre nincsen a birtokában sérülésektől védő amulett. Dennis Bergkamp enyhén szólva nem mai gyerek, már erre a szezonra is csak egy "erős közép-európai minimálbérrel" voltak hajlandók szerződést hosszabbítani vele a vezetők. Nwankwo Kanunak meg talán az 1996-os olimpia, de legalábbis évek óta nem volt zsinórban két jó meccse. Egyszóval lesz kit pótolni.

Wenger szerint az új szerzemény képes lesz rá. "A mi játékunk sok mozgásra, technikai tudásra és gyorsaságra épül, márpedig Reyesnek mindez a kisujjában van. Fantasztikus igazolásnak tartom. Tud befejezőcsatárként, bal- vagy jobbszélsőként, egyáltalán: bármilyen támadó pozícióban játszani" – dicsérte a francia szakvezető. Ehhez még tegyük hozzá, hogy a közelmúltban komoly érdeklődőnek mutatkozott még a Barcelona, az Internazionale és a Liverpool, s akkor fogalmunk lehet a srác képességeiről.
Más kérdés, hogy – mi tagadás – mostanáig csak módjával bizonyított. Tizenhat éves kora óta profiskodik a Sevilla első csapatában, az egy másodosztályban és három élvonalban eltöltött szezon során hetven bajnokin 22 gólt szerzett (a jelenlegi idényben ötöt). A 19 éven aluliak 2002-es Európa-bajnokságán kulcsjátékosa volt az aranyérmet nyerő spanyol válogatottnak, bár az atléticós Fernando Torres árnyékában kevesebb figyelem jutott neki. Tavaly már a felnőtteknél is szerepet kapott, Inaki Sáez szövetségi kapitány a portugálok elleni barátságos találkozón szavazott neki bizalmat először, majd bevetette az Örményország elleni Európa-bajnoki selejtezőn. A tétmeccsen, láss csodát, Reyes szárnyakat kapott, a négy spanyol gólból kettőt magára vállalt. Azóta még egyszer játszott a nemzeti tizenegyben, s ha Londonban nekidurálja magát, Sáez mester tán az Eb-re is kiviszi.