Karosszékben a Milan

Persze nem a mutatott játék miatt volt felejthetetlen a mérkőzés, hanem mert történelmi pillanatoknak lehettek szemtanúi a kilátogató szurkolók: a ma is határtalan népszerűségnek örvendő Roberto Baggio ugyanis megszerezte 200. bajnoki gólját, ezzel Silvio Piola (274 élvonalbeli gól), Gunnar Nordahl (225), Giuseppe Meazza (216), és José Altafini (216) fémjelezte társaságba került. A találat értékét növeli, hogy mikor három védőt becsapva a kapuba talált egy ponthoz juttatta a "fecskéket". A "Copfocskát" ünneplő újságírók aztán szinte egy emberként próbálták meggyőzni arról, hogy gondolja meg magát a visszavonulását illetően, ám hajthatatlannak tűnik: egyre valószínűbb, hogy az idény végén befejezi pályafutását. Baggio a 17. idényét tapossa az élvonalban, de 1987. május 10-én, még a Fiorentina színeiben szerzett első gólját sosem felejti el: - Nagy ünnep volt. A Napoli a bajnoki címet ünnepelte, én pedig azt, hogy Maradona ellen játszhattam – majd a visszavonulásáról is beszélt: "Egyre inkább érzem, hogy nem gondolom meg magam. Már nem okoz ugyanolyan örömöt a játék, mint régen, és annyi fájdalommal járó sérülés után akkor csodálkozom, amikor teljesen jól vagyok" – mondta Baggio.

Az AS Roma úgy utazott Regginába, hogy ugyan az UEFA-kupában 2–0-ra kikapott Villarealtól, az utóbbi három bajnoki mérkőzésen összesen 14 gólt rúgtak, és a Totti, Cassano, és Mancini hármas bombaformában volt. A mérkőzés azonban – ahogyan a sereghajtók (Brescia, Siena, Ancona) ellen nem először az idényben – a Roma szenvedését, és a hazaiak hősies küzdelmét hozta. Nem is sikerült győznie Capello csapatának, és az elhullajtott újabb két pont már vélhetően komoly indulatokat gerjeszt a csapatnál. Érthetetlen, hogy az egyik héten mindenkit elkápráztató gárda mennyire képes beragadni egy előzetesen papírformának tűnő összecsapáson. Ez egyébként a Reggina játékát is dicséri, hiszen másra nem is számíthattak, mint ellenállni a fővárosi rohamoknak. Ennek ellenére a legnagyobb felhördülés az ő helyzetüknél adódott, amikor Di Michele lövése a keresztlécen csattant. A Roma igazi helyzetig el sem jutott, jobbára a játékvezető ítéleteivel voltak elfoglalva, tegyük hozzá, erre a Regginának is lett volna oka...

Rómában a Lazio a már jópár meglepetést okozó Udinesét fogadta. Már a 6. percben 2-0-ra vezettek a sasok, de aztán az Udinese hamar szépített és a mérkőzés további részében a már szokásosan jól játszó Jankulovski vezérletével foggal-körömmel küzdött az egyenlítésért. Fáradozásukat a 92. percben koronázta siker, amikor a már méltatott cseh válogatott passzából Iaquinta egyenlített.
Az Inter ezúttal sem tudott kilépni árnyékából, és szurkolói elkeseredett tüntetése ellenére sem volt képes legyűrni a több, mint 300 perce gólképtelen Chievót a San Siróban. A mérkőzés során ugyan jobbára a kék-feketék támadtak, és bár egy tizenegyest számon kérhetnek a játékvezetőn, próbálkozásaikat a számos bravúrt is bemutató Marchegiani vagy a kapufa semlegesítette.
Az Ancona azzal a reménnyel érkezett Sienába, hogy megszerzik végre első győzelmüket, mivel a házigazdák is borzasztó szériával – hat nyeretlen mérkőzéssel a hátuk mögött – álltak. Végül azonban a hazaiak szenvedve, de végre újra érezhették a győzelem ízét és 3–2-re győztek. A Perugia a Modena elleni döntetlenjével szinte reménytelen helyzetbe került, de igazán a sárga-kékeket sem nyugtatja meg az egy pont.

Ezek után térjünk rá a szuperrangadóra, amely nevéhez méltóan színvonalasra és látványosra sikerült. A mérkőzés a sérülések által megtizedelt Juventus szájíze szerint kezdődött: az első 10 perc alatt Tacchinardi, Nedved és Di Vaio révén három alkalommal is veszélyeztettek, Alessandro Nestát pedig sérülés miatt már 10 perc után elvesztette a Milan. Aztán rendezték soraikat a piros-feketék, ám Sevcsenko fejesével mégis váratlanul szereztek vezetést a 25. percben: Seedorf ívelt be a jobb oldalról, az ukrán csatár pedig 7 méterről szinte szabadon fejelhetett a kapuba. A félidő további részében felváltva alakultak ki helyzetek, igaz, a veszélyesebbeket a Milan dolgozta és hagyta ki. A Juve játékán nagyon meglátszott a kulcsemberek hiánya, és elöl Marco Di Vaio kissé csapatidegen módon játszott. A második félidő elején a Milan eldönthette volna a mérkőzés, sokak szerint pedig a scudetto sorsát is, ám Filippo Inzaghi kihagyta a kihagyhatatlant: egyedül ugrott ki, elment Buffon mellett, de a teljesen üresen tátongó kapu mellé lőtt. Mentségül maximum egy fűcsomót hozhatna fel... Ami neki nem sikerült 8 méterről, az sikerült tíz perc múlva Seedorfnak 25-ről. Az Inter elleni derbit is eldöntő holland lövése megpattant Ferrarán és a bal alsóban kötött ki. Újabb bő tíz perc múlva ismét figyelmet kért, és 16 méterről hajtotta végre az előbb vázolt műveletet. Az immár több sebből vérző Juventus viszont nemhogy nem rogyott meg, hanem még szépíteni is tudott: a 80. percben egy szögletnél előrehúzódó Ferrara kapásból Dida mögé bombázott. A becsületgól után a zebrák még nagyobb sebességre kapcsoltak, és többször is közel kerültek az újabb találathoz, ám ez végül nem sikerült, így maradt az 1–3. Ez pedig azt jelenti, hogy a Milan előnye immár 7 pont a Roma illetve a hátralévő kilenc forduló előtt és mivel papíron csupán a farkasok elleni rangadó tűnik háromesélyesnek, nem túl nagy kockázatot vállalva kijelenthetjük: a 2003–2004-es idény olasz bajnoka az AC Milan lesz.

Tabella, fordulóról fordulóra